A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül.
Javában dúl a ssszzzzeptember és pont úgy alakult, hogy megannyi sz hanggal kezdődő zenekarhoz kapcsolódó hírünk, bejelentésünk és friss szerzeményünk van. Véletlen lenne? Aligha!
Itt a Saosin második visszatérő dala, a Just Be Honest
Sokakat ért meglepetésként a hír idén tavasszal, amikor tíz év után visszatért a Saosin teljes gőzerővel, az As I Lay Dying volt gitárosával, Phil Sgrossóval, valamint Cover Reberrel, az eredeti énekesükkel. Az akkor bemutatott, beszédes című Starting All Over Again-t már a Sumerianhez igazolva hozták ki, és akkor azt nyilatkozták, hogy ez nem is egy visszatérés, hanem egy lépés előre és, hogy ez még csak a kezdet.
Valóban nem csak üres üzenetek puffogtatásáról volt szó, ugyanis itt van most a második friss Saosin-szerzemény egy évtized után, ez pedig a Just Be Honest címre hallgat. Beau Burchell gitáros úgy beszélt a dallal kapcsolatban, hogy már az elején érezték, hogy megvolt benne az az erő, hogy központi tényező legyen egy albumon. Ezek szerint új lemez is várható, amivel kapcsolatban egyelőre semmi hír nincs, de nagy valószínűséggel ezt is bejelentik hamarosan.
A Signs of the Swarm igazi deathcore-fesztivált hoz jövő februárban az A38 Hajóra
A pittsburgh-i Signs of the Swarm a kortárs deathcore egyik legizgalmasabb és legkíméletlenebb zenekara. Zenéjük a modern metalos groove-okat ötvözi, technikás riffekkel és meglepően emlékezetes refrénekkel. A banda utoljára két éve játszott nálunk, akkor a Barba Negrában léptek színpadra a Cattle Decapitation vendégeiként, most viszont ők diktálják az iramot. A srácok legutóbbi lemeze, a To Rid Myself of Truth tavaly augusztusban látott napvilágot, nem is olyan rég pedig a Rob Zombie-feldolgozásukhoz forgattak vendégektől hemzsegő, szórakoztató videót.
A feltörekvő deathcore-zsúrnak február 19-én, az A38 Hajó ad majd otthont, ahol a SOTS előtt a nu metalt deathcore-ral házasító, francia ten56., a viszonylag friss, francia tagokat szintén magáénak tudó, de főként amerikai Face Yourself, valamint a hazai közönség számára egyáltalán nem ismeretlen brit Oceans Ate Alaska fűti majd fel ezer fokosra a hajó gyomrát.
Miért szakít mindenki februárban? – teszi fel a kérdést új dalában a Soul Glo
Öt évvel legutóbbi, a 2022-es Diaspora Problems után új lemezt készül kiadni a philadelphiai Soul Glo. A szókimondó szövegeiről is ismert hardcore punk-banda friss anyaga január 15-én jelenik majd meg Na I’m Gon Grab Allat címen, az első kedvcsináló róla pedig még ennél is inkább a jövőbe tekint, ugyanis az February Theory címmel arról tanakodik, hogy miért szűnik meg annyi (pár)kapcsolat az év második hónapján.
Pierce Jordan énekes így foglalta össze az album mondandóját:
Az album nagyrészt a kudarcokról szól – az enyémekről és másokéiról –, az életem során különböző férfiakkal kialakított kapcsolataimban. A művet mindenkinek ajánlom, aki megismerte egy férfi szeretésének örömét és fájdalmát. A szeretet minden formáját: a plátói, a romantikus, a családi és az önszeretetet is. Az album célja, hogy feltárjon mindent a feketék punk- és hardcore-szcénában, valamint a mindennapi életben szerzett tapasztalataitól kezdve a haragig, a párkapcsolatokkal kapcsolatos szorongásokig, a kábítószer-fogyasztásig, az önfelfedezésig és az úgynevezett férfi magány járványáig.
A dal egy szórakoztató klipet is kapott, amiben többek közt feltűnik a Mannequin Pussy teljes tagsága – ők egyébként az album egyéb dalaiban is kollaborálnak más, földalatti alternatív előadókkal egyetemben.
A természetbe kalauzolja új dala a Spiritboxot
Alig telt el másfél év a Spiritbox második lemezének, a Tsunami Sea-nek a megjelenése óta, a Courtney LaPlante-vezette modern metalcore-szenzáció máris új dalt mutatott be Mourning címmel. Az időzítés se lehet véletlen, ugyanis pont a napokban startol el a banda egy hónapon át tartó EU-turnéja, ahol a Jinjer és a Dying Wish kíséri a kanadaiakat, szóval igazi girl power alapcsomag várható. A körút minket ugyan nem érint, de szeptember 26-án eléri a bécsi Gasometert, ha valaki átruccanna egy hajeldobásra.
A Mourning klipje egyébként úgy tűnik, hogy szakít a Tsunami Sea és az azt megelőző Eternal Blue által felépített kék, sötét és monokróm esztétikával. Courtney-t és a bandát egy jóval naturálisabb, természetközelibb és színesebb közegbe helyezi a videó. Ha nekem nem hiszel, irány a klip idelent:
Két perces ragerrel vezeti fel új lemezét a Suicide Silence
Graceless címen adott ki új dalt a Suicide Silence – az elsőt három év után – és hatványozottan igaz rá a mondás, miszerint kicsi a bors, de erős: a dal alig súrolja alulról a két percet és igazi múltidéző méregbomba. A klippel együtt meg – amiben a spinkickek száma a tíz/mp-et súrolja – igazi bűnös élvezet.
A Graceless egyébként nem csak a levegőben lóg, a banda ezzel vezeti fel 8. nagylemezét, ami szintén a dal címére hallgat. Az urak elmondták, hogy nagyjából ilyesmire kell számítani még vagy fél órán és tíz tételen keresztül. Nem akarnak kísérletezgetni, cicomáskodni, csakis szolgálni a Suicide Silence-logót – amiből eddig rossz dolog aligha született. A banda soraiba egyébként visszatért a pár hónap levegővételre vágyó Chris Garza, valamint a hosszú ősz hajra váltott Eddie Hermida is baromi metal.
Az anyaggal kapcsolatban a banda kihozott egy órás hosszúságú podcastet, ahol részletekbe menően beszélnek a mostani dalról, meg az albumról is úgy általánosságban. Ezt is bedobjuk alább:
Leave a Reply