Mit adott ez a hónap?
A hónap első fele eléggé uborkaszezon szagúra sikeredett. Azonban végül egy kifejezetten kellemes hónapot zártunk ami a végén tartogatott olyan meglepetéseket melyek alaposan felkavarták az állóvizet. Olyannyira, hogy kettőnk listáján nem is egy közös pont található, pedig egyáltalán nem beszéltünk össze! Úgy tűnik hogy a június a mennyiség helyett főképp a minőség hónapja lett.
– Traidusk
A június többet adott, mint előzetesen vártuk, de ez lehet elsőre nem így fog tűnni a mostani toplistánkból. Már a májusi TOP 5-nél is akadt olyan szám, amit mindketten kihagyhatatlannak éreztünk, de ahhoz képest az előző hónap válogatása még nagyobb azonosságot mutat. Ennek oka igencsak egyszerű! Habár rengeteg remek dal közül választhattunk, voltak a hónapot meghatározó, kirobbanthatatlan számok. Így nem meglepő módon kevesebb együttes, zenész és jól sikerült dal kapott említést a júniusi felhozatalból, de róluk is biztosan szót fogunk ejteni a későbbiekben. Hogyha nem is feltétlenül egy toplistában, de egy külön cikkben!
– Wolfy
Júniusi Toplista
mVsic Top 5 – (T.)
5. hely – THECITYISOURS – Death Of Me
A THECITYISOURS kellemesen indította be a júniust, októberben érkező albumuk harmadik beharangozójával. Ugyan hallhattunk tőlük karcolósabb tételeket, mint például a “Violent” című single, azonban ez a szám hangzás terén eléggé rádióbarátra sikerült. Ami ebben az esetben egyáltalán nem probléma, mivel egy nagyszerűen összerakott, élvezetes és fülbemászó slágert kaptunk, melyben főként a clean vocal operál és helyenként a pop keveredik a metállal, ezzel célozva meg a mainstream nagyközönséget. Azt hiszem kijelenthetem hogy sikerrel jártak, ugyanis a refrén annyira ragadósra sikeredett, hogy felcuppant a dobogó ötödik helyére és nemigazán tudtam leszedni onnan!
4. hely – Sleep Token – Alkaline
A Sleep Token egy nagyon érdekes és egyedi zenekar hangzásában, és megjelenésében egyaránt. Eme tényezőkről hosszabban is lehetne beszélni, de röviden annyit érdemes tudni róluk, hogy főképpen clean vocalt alkalmaznak. Legnagyobb húzóerejüknek egyértelműen az instrummentálok egyedi hangulata tekinthető. Rettenetesen erős atmoszférával rendelkeznek. Komplex, profin komponált keserédes melódiák, melyekben keveredik a popzene, az elektronikus zene, illetve a metál és helyenként a komoly zene eszköztára is ott lapul a zsebükben. Az “Alkaline” a szeptemberben érkező második lemezük legelső hírnöke és igencsak ígéretesnek ígérkezik az album. A dalnak elképesztően erős atmoszférája van, a refrén pedig színtiszta “fülgazmus”, nem kevésbé az a dalt lezáró breakdown, mely felteszi az i-re azt a bizonyos pontot.
3. hely – Lorna Shore – To the Hellfire
A Lorna Shore jött, látott, és mindent a feje tetejére állított legújabb számával, melyben új énekesük debütált. A blackened deathcore-t játszó zenekarnak nem ez volt az első énekescseréje. Olyan énekesek fűződnek a zenekarhoz mint Tom Barber (Chelsea Grin, Darko) vagy CJ McCreery ( Signs Of The Swarm) Ekkora nevek mellett adott volt a kérdés hogy az új énekes képes-e a nyomdokaikba lépni és hozni a szintet. Will Ramos azonban nemcsak hogy megugrotta a lécet, de demonstrálta hogy igenis van itt keresnivalója. Elképesztően tehetséges és a scream technikák széles fegyvertárát sorakoztatja fel az új dalban. Az üvegkarcoló magasaktól a “lefolyó” mélyeken át, egészen az orkszerű röfögésig mindent hallhatunk. Azonban érdemes beszélni az instrummentálról is mely legalább ennyire ámulatba ejtő. Hamisítatlan deathcore-os darálás, apró szimfóniákkal és némi akusztikus gitárral vegyítve. A szám kemény hat percében egyszerűen minden benne van, és kreatív annyira hogy ne laposodjon el. Van itt a hangzása ellenére is eléggé fülbemászó kórus, több mint félperces gitárszóló, és az idei éve eddigi legkeményebb és legmocskosabb breakdownja, melyet mikor először hallottam csak szimplán nevettem. Ennyire heavy volt. Nagyszerű szám, ám avatattabb füleknek ajánlom főként.
2. hely – Onslow – Freddie Mercury
Sean Harmanis egy zseni. Egyszerűen olyan zenét csinál amilyet csak akar és nem tud hibázni. Amihez hozzányúl abból arany lesz. Ezt nemcsak az a tény igazolja, hogy az Onslow második single-je felkerült a múlthavi legjobb három dal közé nálam, hanem az is, hogy ez júniusban is megtörtént. Nem is egy számmal. A “Freddie Mercury” folytatja a “Let Me Rust” és a “Gauze” számok álltal kijelölt, alternatív, atmoszférikus rock irányvonalat. Azonban nemcsak hogy követi, de egészen új szintre emeli azt, tökéletes lezárássá téve a dalt az azóta már megjelent, öt számos EP-n. Egy bitang erős, szomorkás atmoszférával rendelkező lassú számot kapunk mely nagyon ráérősen indul, aztán egyre hevesebbé válik. Viszont végig megtartja a melankólikus hangulatot, ahelyett hogy átcsapna metálos megőrülésbe! Egy gyönyörű szám, igen gazdag hangzásvilággal. A hallgatásához egy csomag zsepit ajánlanék!
1. hely – Make Them Suffer feat. Courtney LaPlante: Contraband
Ha már Sean Harmanis, akkor illik megemlíteni az elsődleges projektjét, az ausztrál Make Them Suffer zenekart, ami történetesen szintén júniusban adott ki egy új single-t és arcátlanul ellopta a showt minden más elől a hónapban. A szám tökéletesen illeszkedik a tavalyi “How To Survive a Funeral” albumuk hangzásához. Elképesztő szimbiózist alkot a velőt rázó tombolás és a zongora, illetve a hegedűk által létrehozott gyönyörű, mégis szívszorító atmoszféra. Legalább ilyen jól egészíti ki egymást Sean dirty vokálja, illetve Booka lelket simogatóan gyönyörű éneke. A második verzétől pedig maga Courtney LaPlante (Spiritbox) is tiszteletét teszi a dalban. Ez a hármas pedig mondanom sem kell hogy verhetetlen. Elképesztő az a minőség amit ez a banda számról számra, és albumról albumra produkál. Nagyon érdemes rájuk figyelni mert talán a legjobb metalcore bandáról beszélünk széles e világon. A számról egyébként hamarosan külön ajánló cikk is érkezik!
mVsic Top 5 – (W.)
5. hely – Make Them Suffer feat. Courtney LaPlante: Contraband
Új Make Them Suffer single, Courtney LaPlante és egy látványos videóklip. Mi kell még? A Contraband ezáltal egyértelműen egy olyan szám, amit nem lehet megkerülni, hogyha a júniusi dalokról írunk. A Make Them Suffer bár még nem annyira ismert Magyarországon, de ez még nem jelenti azt, hogy nem kellene velük foglalkozni, legfeljebb majd valamikor a jövőben. Az ausztrál banda évről évre szállítja a minőségi számokat, az igényes videóklipeket és mindig akad valami új, amit előhúzhatnak a kalapból. Sean, az MTS énekese ismét megmutatta, hogy egy kivételes zenész! Az outroban (meg úgy a Contraband egészében) nyújtott teljesítménye röviden összefoglalva elképesztő, valami, amit nem érdemes kihagyni. Courtney az év egyik legfelkapottabb énekesnője lett, különösen a Spiritbox legújabb dalainak köszönhetően, amelyeket kiemelt érdeklődéssel követnek a műfaj kedvelői. Ez a koprodukció is bizonyítja, hogy Courtney screamjeit nem lehet megunni és nem ok nélkül szerepel egyre több számban vendégelőadóként. Természetesen Booka clean vokálja és a klip sajátos megvalósítása is okot ad a Contraband meghallgatására, amely erről a listáról sem maradhatott le!
4. hely – Memphis May Fire: Blood & Water
A Memphis May Fire az ajtókat berúgva gondoskodott a látványos visszatérésről. A kisebb-nagyobb szünetet követően újra életjeleket mutató együttes a “Blood & Water” kiadásával jelezte, hogy velük igenis számolni kell az idei évben. A hangzatos riffekben és dirty vokálban gazdag “Blood & Water”-re ajánlatos egy pillantást vetni! Már csak a dallamos refrénje és a breakdownja miatt is. Értelemszerűen a hangulatot megalapozó videóklip itt sem hiányzik. Lehetne még ragozni a szám pozitívumait, választásának lehetséges okait, de a “Blood & Water” magáért beszél.
3. hely – Onslow: Freddie Mercury
Sean Harmanis (Make Them Suffer énekese) és Scott Kay (Statues gitárosa) közös projektje, az Onslow 2021-ben indult útnak. Az alternatív-rock duó első EP-je meglehetősen erősre sikeredett, a “Freddie Mercury”-t hallva erről könnyen meggyőződhetünk. Egy a Make Them Suffer hangzásától (ez már nyilván a stílusbeli különbségből is következik) jelentősen eltérő, nem szokványos dal a “Freddie Mercury”, csakúgy, mint az együttes többi száma. Mégis megmagyarázhatatlan módon kiemelkedik a sorból és egy nehezen körülhatárolható atmoszférát teremtő darabja az EP-nek. Önmagában a videóklip sem a bejáratott módszerek puffogtatására törekszik, hanem valami újat akar átadni nekünk, amit elrakhatunk későbbre. Remekül illeszkedik a dal tempójának felgyorsulásához és biztosan nem lenne ugyanaz a “Freddie Mercury”, hogyha nem társítottak volna hozzá egy ilyesfajta történet ábrázolást. A lassan kezdődő, nyugodt vizeken evező szám egyre jobban kilép a hangszerek biztosította komfortzónából és egy erőteljesebb érzelmű, lüktetőbb szakaszba lép át, amely a szám csúcspontja. A lezárás csendessége és lassúsága keretet ad a “Freddie Mercury” kínálta egyedi utazásnak. Hosszadalmasnak tűnő 5 perc, ami a végére mégis nem elég hosszú, inkább túl rövid.
2. hely – Capstan: abandon
Talán nem túlzok akkor, amikor azt mondom, hogy az “Abandon”, illetve maga a Capstan a legszemélyesebb választásom a mostani toplistáról. Nem csak az “Abandon” helyét kerestem a hónapban, amikor meghallgattam, hanem megpróbáltam összevetni az együttes korábbi számaival, felmérve ezzel a fejlődésüket. Vannak helyzetek, amikor nem árt, ha nem csak másokat használunk mércének. A különbség eléggé érezhető, még akkor is, hogyha a régebbi dalaik sem nevezhetőek rossznak. Szimplán idő kell ahhoz, hogy egy identitást jelentő hangzás kiforrjon és azt nyújtsa, ami az adott esetben a maximum, amit ki lehet hozni a megálmodott számból. Az “Abandon”-nál már bátran állíthatom, hogy ez jelen van és jól látható. Egy vérbeli post-hardcore single, ami megadja mindazt, amire vágynánk a lejátszást megelőzően. Pörgős, kiabálós, domináns basszusgitár riffekkel, nem spórol semmiből sem. Kifejezetten tetszett a vokált kiegészítő háttérvokál, ami a Capstan egyik fő erőssége. Öröm hallani, hogy két kiváló hanggal megáldott zenész között mennyire megvan az összhang. A tradicionális dobolási technika látványa pedig csak extra csemege!
1. hely – Sleep Token: Alkaline
Magával ragadó atmoszféra, egy nem túlbonyolított, de ötletes dalszöveg és a kórus, amit nem valószínű, hogy egyhamar elfelejtünk. Címszavakban így lehetne összefoglalni az “Alkaline”-t. A kilétüket leplező, feltörekvő brit banda bátran használja a szintetizátort, ezzel megteremtve a szám egyedülálló légkörét. A tartalmilag folyamatosan bővülő “Alkaline”-nál előkerülnek a gitárok és a dobfelszerelés sem volt mellőzhető a teljesség érdekében. Nehéz elkerülni a jellegzetes szóhasználatot, amely a kémiát átvitt és szó szerinti értelemben is előveszi. Az odaadó, mélyről jövő szerelmet festi meg az “Alkaline”. Nem is akárhogy! A Sleep Token az év egyik legszebb és leglebilincselőbb kórusát hozta össze. Az együttes énekesének, “Vessel”-nek a hangja beszippant minket és egy totálisan más univerzumban találjuk magunkat. A breakdown stílusos, vitathatatlanul garantálja az emlékezetes zárást. Az “Alkaline” az a szám, amit minél többet hallasz, annál jobban a részeddé válik és nem ereszt. Ez viszont egy olyan dolog, aminek szívesen a rabjává válhatunk.
by: W a y o
Leave a Reply