Legújabb interjúnkban a Nefalem zenekart kérdeztük új számukról, kedvenc előadóikról, a zenei világ kihívásairól, jövőbeli terveikről, meg úgy az élet nagy dolgairól. Ők pedig készségesen válaszoltak mindenre is!
Interjúalanyok:
NEFALEM Garai Tamás – gitár Csendőr Balázs – gitár Baricsa "Swéd" Gergely – basszusgitár Horváth Bence – dobok Forczek Ádám – ének
Honnan ered a Nefalem név? Kinek a fejéből pattant ki? (T.)
Balázs: Nos, ezt én követtem el. Szeretem, ha valaminek van mögöttes tartalma, így összegyúrtam a kedvenc alternatív univerzumom hitvilágát/mitológiáját a gyökereinkkel és kultúrkörünkkel. A Nefalem nem más, mint egy angyal és egy démon közös gyermeke. Ebben a kettősségben fellelhető a „jó” és a „rossz” örökös, soha véget nem érő harca, mely hús és vérként egy lényben testesül meg. Ez a lény szimbolikáját tekintve akár maga az ember is lehet…
Hogyan ismerkedtetek meg és csiszolódtatok zenekarrá?
Garai: Swéddel és Balázzsal már régi a szerelem. Nem akarok nagyot hazudni, Swéddel cca 2013 nyarán (2014? ki számolja) ismerkedtünk össze, akkor úgy volt, hogy lesz egy közös zenei projektünk, ami végül sajnos befulladt, de a személyes kapcsolat egyre inkább elmélyült. Később összehoztunk egy doom/sludge hőbörgést (RageQuit), de az is zátonyra futott (Nefalem, kezdj félni!), ebben az időszakban mellékvágányon felugrott az akkori Eye for I (később Against the Fall) fedélzetére (2016-ot írunk) és az alsóörsi motoros fesztiválon csókolóztunk össze Balázzsal. Az összhang már az első anyázás után egyértelmű volt. Ezután sok-sok minden történt, ami elvezetett a RageQuit és az Against the Fall felbomlásához és mit ad Isten, egy közös ivászat közepette azt mondtuk Balázzsal, hogy na jó, akkor eljött a mi időnk (2018 feburár?). Mivel mind a ketten imádjuk a Triviumot (ha-ha, senki sem gondolta volna), összedobtuk az összes létező ötletünket és kb.3 alkalom után már 5 számunk 85%-os készültségben volt. Ekkor még ketten ötleteltünk, majd egy újabb ivás során (milyen érdekes) megkörnyékeztük Swédet és jól rábeszéltük, hogy te bizony kis barátom jössz velünk tovább. Az énekes kérdése szinte az első 3-as megbeszélés alkalmával eldőlt, hogy nekünk Ádám K-E-L-L! Nagy meglepetésünkre és örömünkre elfogadta a felkérést és azóta is imádjuk minden falatkáját. Bencénk is jó sokáig váratott magára, de néhány vakvágányos próbálkozás után szerencsére őt is megfogtuk és semmi pénzért el nem engedjük (ezt neked szerelem-C-rózsa!). A kémia ebből a szempontból nagyon fontos volt, zenekarozni nem lehet úgy, hogy nem vagyunk egymás életében jelen. Nem elég zenekari tagnak lenni, barátok, testvérek vagyunk, bármennyire is giccsesen hangzik ez.
Milyen bandák inspirálták a zenekar hangzásvilágát?
Főleg ezek voltak a listán mindenkinél: Trivium, Feared, As I Lay Dying, Iron Maiden, Black Sabbath, nyilván becsúszik a Metallica is, szóval elég általános ez szerintünk minden együttesnél. A lényeg, hogy legyen benne here.
Milyen zenekarok inspirálnak titeket egyénileg?
Garai: Na jó, nem tagadom tovább die hard Trivium fan vagyok. Ezen kívül az öreg Ola Englundhoz szoktam még „tanácsért” fordulni.
Balázs: Nem egyszerű egy ilyen listát összerántani. Gyerekkoromban mindig elcsentem apám egy-egy CD-jét és ekkor szembejött a Metallica – Kill’em All lemeze, de találkoztam itt megannyi csodás koronggal, kezdve a Black Sabbath, Deep Purple, Iron Maiden vagy akár Led Zeppelin bármelyik alkotásával, majd mikor elkezdtem klasszikus gitáron tanulni hatalmasa újdonságként hatott a Hammerfall – Legacy of Kings lemeze. Jó pár évvel később egy régi jóbarátomon keresztül megismertem az As I Lay Dying-ot és a Trivium-ot. Persze ez idők alatt is volt megannyi kellemes találkozás pl. akár a Children of Bodom, Kalmah, Slipknot – és még sorolhatnám mennyi zenekarral, de talán a Trivium – Shogun c. lemeze volt az egyik legmeghatározóbb, ami mai napig inspirál. Természetesen folyamatosan belebotlik az ember újabbnál újabb remek zenekarokba, mostanában főleg Be’lakor, Uada és Unto Others pörög a háttérben.
Swéd: Ez egy hosszú sztori. Mióta elkezdtem zenélni, egyre több zenekar és zenész munkásságát ismertem meg. Az első lemez, ami azonnal beszippantott, az Iron Maiden – Fear Of The Dark volt. De végigjártam a klasszikusabb nu metal (Korn, Coal Chamber, Deftones) és metalcore (Killswitch Engage, Shadows Fall, Unearth, stb) vonalakat. De nagy hatással volt rám a Tool, a Meshuggah, vagy később a Karnivool, hazai vonalon pedig a Subscribe és a Watch My Dying is… Ez egy soha véget nem érő utazása…
Bence: korábban: Slipknot, Trivium; később: Wintersun, Kataklysm, főleg északi melodic death
Forczi: Temérdek van metalon belül és azon kívül is. Talán a top 3 mai napig: Iron Maiden, Mastodon, Tom Waits. Időközben lassan melléjük kúszott egy Vektor is.
A metálon túl milyen zenei műfajokat kedveltek?
Garai: Én még szoktam néha egy kis metált is hallgatni. Viccet félretéve, nagy kedvenceim az epikus filmzenék és a klasszikusabb darabok. Azért eldurran itthon néha 1-1 gettó rap vagy egy jó Gütyül Gang.
Balázs: A metálnak is annyi különböző stílusirányzata van, hogy már azt felsorolni is verejtékes, azonban a metálon kívül kedveltek között még szóba jöhet a folk/népzene (pl.: Wardruna), synthwave, hard rock, blues és a klasszikus zene.
Swéd: Funky, Blues, de sok esetben ragadtam már le a popzene ritka kincsei előtt is.
Bence: Ambient, folk, synthwave.
Forczi: Sok korai prog rockot, prog elektronikát hallgatok. Melléjük jön még a synthwave-től kezdve az ambienten át a klasszikus jazzig sok minden. Most pl. a chiptune-ban utazó Fearofdark-ot vagyok képes csak hallgatni napok óta.
Ha választanotok kéne egyet, akkor melyik a legkedvencebb számotok valaha?
Garai: Nem egyszerű a kérdés… inkább elpasszolnám a választ.
Balázs: Erre végképp nem szoktam tudni választ adni, annyi zseniálisan jó szám van a földön. Álljon most itt a következő nóta: Deep Purple – Sail Away
Swéd: Dream Theater – The Dance Of Eternity
Bence: Wintersun – Beyond the dark sun (tökéletes, ahogy van)
Forczi: Kicsit csalok 🙂 Edge of Sanity – Crimson
Mikor és hogyan jött el az életetekben az a pillanat, amikor úgy döntöttetek, hogy hangszert/mikrofont ragadtok?
Garai: Pontosan emlékszem, 2006 nyarán egy régi cimborámat láttam/hallottam gitározni és akkor azt mondtam, ha ennek a majomnak megy, akkor nekem is fog. 2006 decemberétől vagyok „hangszer tulajdonos”.
Balázs: Valamikor 8-10 éves koromban történhetett, mikor már javában hallgattam fater CD-it és a teniszütőmön léggitároztam. Minden bizonnyal megneszelték a dolgot, mivel ezután nem sokkal a szülők elvittek klasszikus gitárt tanulni abba a zeneiskolába, ahol anyukám is épp szolfézst és zongorát tanított. Úgy kb 3 év után meguntam a dolgot, aztán a gimi legelején jött egy késztetés és elmentem elektronyos gitárt tanulni…
Swéd: Mindig is szerettem zenét hallgatni, zenélni is szerettem volna, de csak elég későn kezdtem el. A gimnázium után… Egy baráti társaság alapított zenekart. Basszusgitárosuk pedig nem volt, csak egy ősrégi, poros Galaxy basszusgitár az akkori dobosunk szekrényében… A többi történelem…
Bence: Általános iskola elején (9-10 évesen), egyrészt egy barátom unszolására, valamint egyik régi kedvenc mesém hatására, amit rohadtul menőnek tartottam. 😀
Forczi: 16 éves voltam, mikor édesapám sokszori unszolásomra vett nekem egy noname Jazz Bass-t. Miután láttam Steve Harrist úgy voltam vele, hogy én is így akarok basszusgitározni. Aztán az évek során kellett énekelni is, majd hörögni és sikoltani, így a basszust lassan elhagytam, és maradt az ének.
Miről szól az Invictus című dalotok?
Forczi: Az ’Invictus’ William Ernest Henley ugyanazon című versét alapul véve egy dal mindazokról, akik bátrak és méltóak tudtak maradni az élet legsötétebb óráiban, sőt még a halál árnyékában is: a hősök. Nekik állítottunk ezzel a dallal egy emléket.
A későbbiekben milyen irányt terveztek követni dalszövegírás terén?
Forczi: Hasonló szövegvilágra lehet számítani majd a későbbiekben is mint az Invictusnál. Konkrétum sosem szokott nálam lenni. Személyes élmények vagy érzések ritkán befolyásolnak szövegírásnál. Szóval szerelmes dalra ne számítson senki.:) De a rendszerkritikus megmondóemberkedés sem volt sosem az asztalom. Általában olyan gondolatokat vetek papírra amik szemléletformálóan hatottak rám és igyekszem messzebbről nézni a dolgokat. Ezeket teszem bele egy bizonyos keretbe és írom ki magamból mert valamiért fontosnak érzem őket megosztani. Főleg könyvekből inspirálódom, szeretem a jó történeteket. Máskor meg van hogy szimpla víziókat írok le dalszövegként egy- egy adott témához vagy hangulathoz kapcsolódóan, ez nagyon változó.
Mi jelenti számotokra egyénileg és csapatként a legnagyobb kihívást, ami a zenélést illeti?
Garai: Egyénileg egy új számot elkezdeni… mivel konkrétan nincs elméleti háttértudás, így nehéz bármibe is belekezdeni, de ha egyszer elkapom a ritmust, akkor akár 2-3 alap keretet is összehozok. Csapatként a próbák időpontját a legnehezebb egyeztetni, mindenkinek van elég elfoglaltsága a magánéletben.
Balázs: A mai információdömping kvázi már megfojtja az embereket, így ebből a zajból kitűnni és eljuttatni a zenénket a potenciális felvevőréteghez rohadtul nehéz. Ez egy szép, kemény kihívás, de semmi sem lehetetlen. Mindenki már jó pár zenekarban megfordult közülünk, kijártuk az apró tini hülyeségeket, mint például mikor mindent egyből akar az ember. Végigmentünk korábbi formációk halálán, és rájöttünk arra, hogy egy zenekart hogyan kell egyben tartani. Szerencsére baráti kapcsolatok kötnek össze mindannyiunkat és így a zenekar egy második családként funkcionál. Ez adja az egésznek az alapját, ha ez nem lenne akkor nem tudnánk őszinte zenét csinálni. Természetesen mindenkinek vannak vágyálmai, hogy akár nemzetközileg befutott, elismert zenekarba játsszon stb. Azonban a földön kell maradni és azt adni, ami vagy és vagytok.
Swéd: Az első időszakban, kezdő zenészként, az egyik legnagyobb kihívás talán, hogy ne akarj egy seggel 20 lovat megülni. Amikor elkezded, Te akarsz lenni a Metallica és azonnal teltházas Wembley Stadionos bulikról álmodsz. Ezzel nincs is semmi baj, ettől mozog előre az egész! Az álmoktól. De fontos, hogy lépésenként haladj, nem bázisugrásba! Később, amikor már „felnőtt” fejjel vagy részese egy zenekarnak, sokszor az is nehéz, hogy meló, esetleg család mellett elég időt tudj fordítani a gyakorlásra, próbákra, számírásra… Hosszú évek után azonban ebben a zenekarban meglepően jól működik a zenekari dolgok összehangolása… Valószínűleg azért, mert korábban mindenki lépésekben haladt.
Bence: Valójában sosem tekintettem kihívásként a zenélésre, élvezetből csinálom. Folyamatosan el akarom játszani a kedvenc zenekaraim legnehezebb számait, ez visz előre. Csapatjátékosnak mondanám magam, eddig jól kijöttem minden formációban a zenekartársaimmal. Dobosként egy erős és megingathatatlan alapot adni a számoknak, szerintem ez a legfontosabb.
Forczi: Ma már – sajnos vagy nem – nincs az mint mondjuk 30-40 évvel ezelőtt, hogy lement a menedzser szivarral a szájában a helyi klubba és felkarolt egy bandát mert megtetszett neki, és onnantól semmi más dolga nem volt a zenésznek csak zenélni. Ma szerintem a legnagyobb kihívás ebben az egész underground zenész életben, hogy nem elég már, hogy jól zenélj. Egyszerre kell legyél zenész, marketinges, videós, értened kell a social médiához, tudnod kell, hogy rögzíts minőségi dalokat, hogy csinálj jó klipeket, hogy szervezz jó koncerteket, hogy gyártasd le a mörcsödet stb. Ez mind pénz, idő, és energia. Nem beszélve arról, hogy ezt munka mellett csináljuk. Ez egy nagy, és sokszor fárasztó kihívás, és ezt máshogy nem is lehet csinálni csak úgy ha szerelmes vagy ebbe az egészbe.
Mely zenekar oldalán lépnétek fel a legszívesebben és hol?
Garai: Én már ezt inkább le sem írom…
Balázs: Részemről bakancslistán szerepel egy USA turné és biztos, hogy én lennék a legboldogabb ember a földön, ha ezt a Trivium-mal tudnánk megcsinálni. Ugyanakkor a legfontosabb bármilyen bulin a zenekarok közötti hangulat, a közvetlenség, az, hogy ne legyen arcoskodás, az, hogy felfogja mindenki, hogy egy hajóban evezünk, legyen bárki bármennyire is „sikeres”. Amellett, hogy zenélünk mindannyian zenerajongók vagyunk… Így hát legyen ott 5 ember vagy 5000, ugyanazzal a jókedvvel meg lehet csinálni a koncerteket, ha jó a társaság. Ha ez megvan akkor a bulik is jól sülnek el és a közönség is érezni fogja ezt az energiát.
Swéd: Nehéz kérdés. Leginkább olyan zenekarokkal, akik közvetlenek, akinek ugyanazt jelenti egy jól sikerült buli, mint nekünk. Örömet, kontaktot a közönséggel, szabadságot, röhögést meg persze néhány színes italt. Ha ez adott akkor a hol már nem is annyira fontos…
Bence: Ha egyszer lenyomhatnék egy koncertet az Ensiferum-mal a fél karom odaadnám. Egyébként amióta metált dobolok, számomra a fő motiváció a technika és a sebesség hajszolása. Szóval nekem minél gyorsabb, annál jobb 😀
Forczi: Különösebb elképzelésem nincs e téren. Az biztos, hogy szívesen kipróbálnám magam egy komolyabb turnén vagy egy nagyszabású koncerten ez bakancslista nálam.
Miként jellemeznétek magatokat néhány szóban?
Garai: Dagadt és lusta.
Balázs: Sokat akar a szarka, csak hát nem bírja a… szeksz? mindegy is, a lényeg, hogy magas a teherbírásom, tele vagyok ambíciókkal, célokkal és ötletekkel. Azonban van, hogy a bennem felgyűlő feszültség és cselekvésvágy túlcsordul azon a bizonyos poháron és ekkor tudatosul, hogy milyen szerencsésnek érezhetem magam, mivel olyan családtagok és barátok vesznek körül, akik ezt az egész, olykor csúnya folyamatot képesek feldolgozni, és képesek megérteni az okokat, pláne, hogy ebből az állapotból visszatudnak rángatni a jelenbe…
Swéd: Önmagam jellemzését sosem szerettem igazán. Szerintem a srácok ezek után a sorok után hozzám is vágnak majd pár sörös dobozt… De én vagyok a zenekar egyik örök pesszimista/realista arca, aki sokszor napokig nem jelentkezik, aztán egyszerre mindent a többiekre zúdít…
Bence: Békeszerető, társasági lény.:D Alapvetően kevés dolgon tudom felhúzni magam, mindenkivel jól kijövök és könnyen megtalálom a közös hangot. Szeretek sokat pofázni, nem szeretek semmit magamban tartani. Ja és „Blastbeat is love, blastbeat is life.”
Forczi: Van két kezem meg két lábam és a két lábam hosszabb, mint a két kezem. És szeretem a pilóta kekszet
Mikor várható tőletek valami újdonság? Új dal, EP, esetleg album?
Jelenleg is zajlanak a felvételek és az alakítgatások, szépítések, év elején várhatóan meglepünk mindenkit egy csokor cukisággal. Mindenesetre ami már biztos, hogy várunk mindenkit szeretettel 2022.02.19.-én a BERSERK FEST-en, melynek az óbudai SUPERSONIC BLUE HELL és KVLT ad majd otthont.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Tervek azok bőven vannak, ahogy fentebb említettük, javában zajlanak a felvételezések, igyekszünk az év első felében kiadni az első LP hosszúságú lemezünket, de addig még sok víz folyik le azon a bizonyoson… Több koncert is fixálva van, maradjunk annyiban ízelítő gyanánt, hogy nem csak az ország határain belül talál majd meg minket az ember fia.
Mit üzennétek a 10 évvel ezelőtti önmagatoknak?
Garai: Jó lenne többet gyakorolni öcsipók!
Balázs: Gyakorolhatnál többet hülye gyerek.
Swéd: Hagyd ott a vendéglátást végre és keress egy fixen fizető állást! Ja, és három ujjas pengetés és nem pengető!
Bence: Jobban feküdjön rá a technikai gyakorlatokra. Kevesebbet, de precízebben gyakoroljon.
Forczi: Igyál több folyadékot próbák és koncertek előtt, és lehetőleg ne alkoholt. 😀
Ne feledjétek: 2022.02.19.-én a BERSERK FEST-en láthatjátok élőben zúzni a srácokat! Addig is szeressétek és pörgessétek az Invictus-t, az alábbi linkeken pedig első kézből értesülhettek majd minden újdonságról!
NEFALEM
- Facebook: https://www.facebook.com/nefalem.hungary
- Instagram: https://www.instagram.com/nefalem_metal/
- Spotify: https://open.spotify.com/artist/4nNoJxqVa5pBa2WxHLmoh8
- YouTube: https://www.youtube.com/channel/UCUBWhVWsOgoEZI8HAsGEPOQ
by: Traidusk & Wolfy
Leave a Reply