Miért éppen a „The Regulator”? Amikor először hallottam, egészen megdöbbentőnek tartottam, mennyi váratlan zenei motívumot rejt ez az egyébként szokatlanul hosszú felvezetéssel és viszonylag klasszikus blues elemekkel operáló muzsika. Imádom a nyers hangzását a gitárnak, amelyhez egyre több frazír és hangszer társul, hogy az üresség meglepő kongását kiegészítsék. Hivalkodó rezonálások, telt játék, aztán a zömök dob együtt lép be a jellegzetes, mély vokállal. A refrénben persze érkezik a várt kiteljesedés a karcos elektronikus gitárral, egészen különleges szintekre emeli az önmagában sem mindennapi blues vonalat. Az ének sem az addig már-már elfojtott atmoszférát követi, a háttérben megbúvó néhány szó is utat enged magának, majd a második verze előtt ismét kicsit visszahúzódik, azonban folyamatosan érezzük a kitörni vágyó feszültséget.
Bár maga a felépítés követi a klasszikus zenei elemeket, mégis egészen egyedi frusztrációt hordoz magában. Ehhez persze szükségszerű a jellegzetes hangszerkezelés, az összekeverhetetlen vokál és a bravúros szöveg is, amelyről később részletesebben is említést teszek, ugyanis nem mindennapi témához nyúl a Clutch. Nem is véletlen tehát, hogy ehhez hálásan hozzásimul maga a zene, amely teljesen berántja a hallgatót. A klasszikus, általában egyszerű country és blues világa egy egészen új köntösbe bújik, de leveti azt a modern sallangot, amitől karakteridegen lenne ez a puritán hangulat. A „The Regulator” maga az őserő.
Műfaj: Hard rock, stoner rock, blues-rock
Zenekar: Clutch (US)
Szám: The Regulator
Album: Blast Tyrant (2004)
Dalszöveg:
Oh, I see that lantern
Trimmed low burning in our home
And though I feel like crying
I swear tonight, I’ll cry no more
And how many times have I prayed
That I would get lost along the way?
Dream with the feathers of angels stuffed beneath your head
The regulator’s swinging pendulum
Dream with the feathers of angels stuffed beneath your head
The regulator’s swinging pendulum
Come with me and walk the longest mile
Come with me and walk the longest mile
Is his wallet leather?
Is his wallet fat?
For not a year later, it’s got you lying on your back
You should have closed your windows and got another dog
You should have chained up all the doors and switched up all the locks
And how many times have I prayed
The angels would speed me away
Dream with the feathers of angels stuffed beneath your head
The regulator’s swinging pendulum
Dream with the feathers of angels stuffed beneath your head
The regulator’s swinging pendulum
Come with me and walk the longest mile
Come with me and walk the longest mile
Come with me and walk the longest mile
Come with me and walk the longest mile
Dalszöveg háttértörténete: A bosszú és a gyilkosság áll középpontban. A lírai én áll bosszút, miközben úgy tekint magára, mint aki igazságot szolgáltat hűtlen nője felett. A „Regulator”, azaz szabályozó egy ingaóra. A terv végét egy öngyilkossággal szeretné megpecsételni, ám isteni beavatkozásra is vár, hogy az mégse teljesüljön be. Azonban a vége sejteti, hogy mégis véghezviszi a gyilkosságokat.
Mit érdemes tudni a „Clutch”-ról? A Clutch-ra általánosan jellemző, hogy szokatlan témákat dolgoznak fel dalszövegeikkel, hihetetlenül frappánsan és humorosan. (Ráksaláta, mi a fene?) Egyik ismerősemet idézve: „Amit ez a négy tagbaszakadt marylandi favágó művel, azt oktatni kéne.” Na de kikről is van szó? 1991-ben álltak össze, tulajdonképpen az énekes, gitáros, szintetizátoros Neil Fallon köré gyűlve; Tim Sult gitáros, Dan Maines basszusgitáros és Jean-Paul Gaster, a dobos. 12 nagylemezt tudhatnak maguk mögött, és a mai napig aktívan alkotnak, koncerteznek a lehető legkreatívabban, hiszen saját kiadójuknak hála (Weathermaker Music) azt tesznek, amit szeretnének. Neil így nyilatkozott arról, miért nem kívánnak több zenei formációnak lehetőséget biztosítani: „Nem vagyunk érdekeltek abban, hogy más zenekarok számára is fejlesszük a kiadót. Ennek két oka is van, egyfelől, mert már most is elég munkánk van vele úgy ahogy van, másfelől pedig nem akarunk azok a srácok lenni, akik a pult másik oldalán foglalnak helyet. Nem akarok az lenni, aki ‘nem’-et mond egy másik zenekarnak.”
Saját stílusukat kombinálva remek, elismert albumok születtek, így szerencsére egészen sokan megismerték őket. Nem is igazán hívnám őket „noname” zenekarnak, de az biztos, hogy egy igazi kuriózumról van szó.
Clutch: https://www.youtube.com/channel/UCzBKwuocupWfmxt_-2mVzfA
by: Fujimi
Leave a Reply