Ez alkalommal a Discovery keretein belül a heves megyei, indusztriális elemekkel megspékelt doom metalt játszó csapatot, a ZIVATAR zenekart ismerhetitek meg jobban, az énekes (Petheő Attila) tolmácsolásában! Szó esik meghatározó zenekarokról, dalok jelentéséről, illetve a zenekar jövőbeli céljairól! Lássuk mi folyik Gyöngyösön!
Zenekar: ZIVATAR (HUN)
Stílus: Death Doom Metal
Jelenlegi felállás:
- Petheő Attila – ének, gitár
- Deák Tamás – dob
- Bartók Zoltán – basszusgitár
- Csárádi Róbert – gitár
DISZKOGRÁFIA
The Sixth Chamber (Album) - 2015
When Leaves Fall and Cold Winds Come (Album) - 2018
Demons from the Deep (Album) - 2019
Godless Constructions (Single) - 2022
Hogy honnan jött a ZIVATAR név? Miért pont a Doom metal és milyen témák szolgálnak ihletforrásként a dalokhoz? Ezekre, és sok más kérdésre is választ kaphattok az interjúnkból! Kezdjünk is hozzá!
Miként jellemeznétek magatokat néhány szóban? (T.)
Egy lelkes metal zenekar tele ambíciókkal és kreativitással. Stílust tekintve death doom metal némi indusztriális ízzel. 2017-ben alakult ki a teljes felállás, előtte ez egy egyszemélyes projekt volt. Nem volt könnyű összehozni a tagságot de mára teljesen összeszoktunk hála a sok kemény munkának és a koncertek összekovácsoló erejének. Remélem sokáig egyben marad a csapat.
Honnan jött a Zivatar zenekarnév? Kinek az ötlete volt?
Annak idején sokat agyaltam a néven, ez is egy ötlet volt a sok között és végül ennél maradtam. Eleinte amikor 2012 környékén elkezdtem foglalkozni a projekttel még nem terveztem teljes felállással, sőt igazából instrumentális zenében gondolkodtam így nem volt jelentősége hogy magyar vagy angol vagy más nyelvű nevet választok. Amolyan ambient doom metalnak képzeltem el ami egyszerre áraszt borút és kellemes felüdülést, mint egy nyári vihar, zápor… vagyis mint egy hideg zivatar. Tisztában voltam vele hogy van egy ugyanilyen nevű zenekar de mivel teljesen más stílusban mozognak így nem zavart, ahogy az sem hogy esetleg vicc tárgyává teszik, ezt egyébként sem lehet kikerülni, mi magunk is viccelődünk a saját és néha más zenekarok neveivel, persze csak magunk között.
Milyen zenekarok, illetve zenészek inspiráltak Titeket?
Nekem alap kedvenceim közt szerepel a korai Fear Factory, korai My Dying Bride, Anathema, Katatonia, Theatre of Tragedy. Mindegyikből a korai lemezek. Sok más zenekart is szeretek és hallgatok ahogy sok más stílust is, heavy, death, black, jazz, nem győzném sorolni mennyi minden van a kedvenceim közt. Ambient zenéket, filmzenéket, stb. Mondjuk az hogy mi inspirál a saját dalok írásánál nem feltétlenül függ össze azzal hogy miket hallgatok. Persze megvan az elképzelés, hogy milyen irányba akarom vinni a zenénket, különböző zenékből különböző elemek, dalszerkezetek adnak ötleteket, hogy azokból új formulákat hozzak létre. Van, hogy hagyományos felépítésben gondolkodom, de többnyire szeretek új dolgokkal kísérletezni, még magamat is meglepni mert nem szeretem az unalomig ismételt sémákat. Ez igaz a dallamokra, riffekre vagy a teljes dal felépítésére is. Ha olyan hangulatom van csapok egy pofonegyszerű három perces nótát, de utána biztosan valami hét- nyolcperces epikus megoldáson agyalok. Ami igazából fontos az a hangulat amit áraszt az adott zene. Ha a hallgató időnként megborzong vagy feláll a szőr a karján és libabőrös lesz akkor elérte a célját.
Van-e személyes kedvencetek az eddig megjelent dalaitok közül? Hogyha igen, akkor miért pont azt választanátok?
Azt hiszem a többiek nevében is kijelenthetem, hogy most egyöntetűen az új kislemez Power Of The Will című tétele az amit a leginkább szeretünk. Eddig ez a legsötétebb és legkeményebb dalunk. Persze van még pár kedvenc ami ugyanúgy sötét és kemény mint például a Seven és a ’While She Lies…’ a ’When Leaves Fall…’ lemezről (a rajongók Weep You No More néven is ismerhetik). Ezeken kívül egyébként szinte mindegyik kedvenc, leszámítva néhány egysíkúbb dalt mint a Cold vagy a Dark Pictures. Nekem mindegyik kedves, a többiek inkább a változatosabb dalokat preferálják.
Melyik életetek legmeghatározóbb albuma?
Magunktól vagy másoktól?:D Saját részről nekem az első kettő ZIVATAR az ami meghatározó, a harmadik lemezünknél kicsit eltávolodtunk a doomtól és közeledtünk a hagyományos zúzós metal felé, de ennek így kellett lennie, meg volt az oka. Az új kislemezen ugyan szerepel egy nagyon tuskó faék darab ami direkt tömény indusztriális döngölés, a többi dal viszont már sokkal inkább tekint vissza a korábbi lemezeinkre ugyanakkor olyan elemeket is tartalmaz amilyenekkel eddig még nem operáltunk, szóval kicsit előre mutató is lesz ez az anyag.
Más zenekaroktól számomra a Fear Factory – Demanufacture, illetve a My Dying Bride – Turn Loose The Swans/Like Gods Of The Sun lemezek voltak sokáig meghatározóak és még a mai napig is de persze azóta sok kiváló zenével találkoztam metalon innen és túl, meg sem próbálok jobban belemenni.
Miről szól a Godless Constructions című dalotok?
Na igen, ez az a tuskó dal amiről előbb szóltam. Nem nagyon van itt megfejteni való. A lényeg kerek perec ki van mondva, egy gépies felsorolása az ember minden bűnének amit az emberiséggel és a környezetével elkövet. A mélyebb mondanivaló igazából az hogy hogyan hajtja az ember rabszolgasorba saját embertársait, hogyan használja ki a szellemi fölényét elnyomva másokat és közben óriási károkat okoz másoknak és a bolygónak is. Ami ugye persze eleve megkérdőjelezi ezt a szellemi fölényt morális szempontból. Lehet hogy valaki tanult és intelligens de ha ez egoizmussal és arroganciával párosul, lenézően a saját érdekeit tartva szem előtt kihasználja a tudatlanabbakat akkor lényegében nem beszélhetünk szellemi fölényről, sőt.
Vannak vezetők és vannak vezetettek, ez rendben van, a hierarchia egy természetes rendező elv. Csak sajnos ez a hierarchia egyszer felborult, szándékosan felborították. Nem azok vezetnek akiknek kellene, nem olyan elvek szerint amik szerint kellene. Olyanok furakodtak az irányító szerepbe akiknek nem lett volna szabad és mindent megtesznek hogy ez így is maradjon, se ember se isten se természet nem érdekli őket. Nem az istenit, nem az emberit követik hanem valami mást. Ezért is lett a dal címe Godless Constructions, azaz istentelen szerkezetek, utalva arra hogy az egész társadalom amiben élünk egy mesterséges kreálmány aminek pusztulnia kell, és itt jön a képbe némi Unabomber párhuzam is a dalban de ezt már a hallgatókra bízom.
Mi jelentette vagy jelenti a legnagyobb kihívást a Sacrifice EP elkészítésében?
Nem igazán volt kihívás. A dalok már 2019 végén elkészültek, csak fel kellett venni. Mint kiderült működik egy professzionális stúdió itt Gyöngyösön (GreenMouse Recording Studio) ahol meg tudtuk oldani a felvételeket. Az anyagot Márta István keverte és masterelte aki időnként a Supersize-ban is kisegít. Én maximálisan elégedett vagyok, pont úgy szól ahogy megálmodtam. Eddig ez a legjobb minőségű anyagunk, igyekeztünk és igyekszünk magasabbra tenni magunknak a lécet. A következő állomás egy minőségi videó elkészítése, az tényleg kihívás lesz mert még eddig nem volt zenekaros profi videónk. Meglátásom szerint nem elég összedobni rá a pénzt és „venni” egy videót egy produkciós stábtól. Nekünk is oda kell tenni magunkat maximálisan hogy olyan végeredményt kapjunk amilyet előre elképzeltünk.
Előttünk áll még egy session fotózás és az artwork összeállítása az anyaghoz hogy egy kerek egészet alkosson. Ez is egy fajta kihívás ha azt vesszük, hogy ezen a téren is valami újat és minőségit nyújtsunk, kilépve a megszokott sémákból.
Milyen témákból szoktatok ihletet meríteni a dalokhoz?
A dalok mondanivalója többnyire spirituális kötődésűek, kivéve amikor épp nem angol költők szerelmes verseit dolgozzuk fel. 😀
Leginkább az emberi lélek vagy szellem magasabb régiókba való törekvése, utazása a téma.
Az erről való elmélkedés, az ezt lehetővé tevő különféle módszerek és felmerülő akadályok, problémák témaköre, annak is inkább a sötét oldala hiszen ez nem egy fájdalom mentes folyamat, sőt. A Power Of The Will című dal például azt taglalja hogy hogyan lehet felszínre hozni a saját elménkben, lelkünkben az évek során felhalmozott sötétséget és azt a saját magunk fejlődésére felhasználni, uralmunk alá hajtani a saját elménket, természetünket – vagy akár másokét. 😉
A The Ghost című dal egy speciális pszichológiai problematikát boncol, nevezetesen amikor egy a gondolati energiák által létrehozott entitás hogyan fordul a megalkotója ellen, illetve hogyan és milyen áron lehet ismét az uralmunk alá hajtani egy ilyen démont. Csupa vidám és felemelő téma, pont amilyen egy ilyen sötét és komor zenéhez illik. Mondjuk amikor végre megoldódik egy mentális krízis, küzdelem, az tényleg katartikus, felemelő.
Miért pont a Doom metal műfaját választottátok? Hogyan lettetek a szerelmesei?
Már gyerekkoromban, elég korán szembesültem az élet árnyoldalaival, sőt az egészen sötét bugyraival is. Eleinte az ember próbál menekülni a sötét, komor dolgok elől, keresi a kényelmet, a boldogságot, közben persze rengeteg baklövést elkövet amivel csak még több szenvedést generál magának és másoknak is. Aztán az ember ezt vagy végigviszi és kialakít egyfajta kényelmes pocsolyát magának amit boldog életnek nevezhet és nem vesz tudomást az élet sötét dolgairól, ahogy a legtöbb ember teszi, vagy megáll és szembe fordul ezzel a sötétséggel hogy azt megismerve visszafordítsa azt a folyamatot amivel eddig csak szenvedést halmozott és okozott másoknak. Számomra ez a doom metal analógiája. Nekem ez nem egy őrült vágta vagy brutális darálás, hanem inkább egy fokozatos, lassú, befelé figyelő folyamat ahol aprólékosan meg lehet vizsgálni az adott érzést, gondolatot, mélyen átérezni a felmerülő neurózisokat. Persze ez csak az én okfejtésem. Másoknak lehet hogy megint más módszerük van hogy megfejtsék a saját misztériumaikat.
A stúdiózást vagy a koncertezést szeretitek jobban?
Egyértelműen a koncertezést. Stúdióba már a kész dalok kerülnek, az munka. A koncert a tűzpróba. Minden egyes alkalommal. A személyes kontaktus a közönséggel, amikor szemtől szembe négy ember kitartó munkáját ajándékozzuk a hallgatóknak. Ha sikerül átadni a zenénk lényegét, hangulatát, és az emberek befogadják, az a jutalom.
Mik a legfőbb céljaitok az elkövetkezendő évekre?
Ahogy már említettem szeretnénk egy minőségi anyagot letenni az asztalra artwork-el, fotókkal, videóval – annak ellenére hogy ez most „csak” egy kislemez lesz három dallal plusz egy hangulatos felvezető intróval. Ha ez megvan, akkor élőben is fogjuk majd prezentálni az dalokat. A terveink között szerepel hogy leszerződjünk egy nemzetközi kiadónál vagy promóternél, de ez nem egyszerű, nem lehet kierőszakolni (persze van az a pénz, kiadót is lehet venni ahogy nézettséget és lájkokat is). Majd eljön az ideje ennek is. Addig viszont koncertezünk, írjuk az új dalokat, dolgozunk a következő anyagon ami már egy teljes nagylemez lesz.
Végezetül: Mikor és hol találkozhatnak veletek a legközelebb?
Legközelebb Budapesten az Undead Fesztiválon fogunk fellépni május 7-én, utána rá egy hétre pedig Szegedre megyünk hogy a Dark Spring Nights fesztiválon tegyük tiszteletünket.
Mindkét eseményt szívből ajánlom mindenkinek hiszen nagyon jó bandák fognak fellépni, érdemes kihasználni minden alkalmat amíg lehet mert nem tudhatjuk mit hoz a jövő ezekben a kaotikus időkben.
Nagyon köszönjük az interjút! Hamarosan találkozunk!
Ha megfogott titeket a ZIVATAR és szeretnétek jobban elmélyülni a munkásságukban, esetleg ellátogatni a koncertjeik egyikére, akkor a lenti linkeken mindent megtaláltok!
ZIVATAR
- Facebook: https://www.facebook.com/zivatarproject
- Instagram: https://www.instagram.com/zivatardoom/
- YouTube: https://www.youtube.com/user/ZivatarDoom
- Spotify: https://open.spotify.com/artist/5Vb6amgxyFXkk0o4tKN9Pk
by: Traidusk & Wolfy
Leave a Reply