A pécsiek számára biztosan ismerős név a Vodka for Kids, ugyanis 2021 óta a srácok tartják mozgásban a helyi gitározós-kiabálós zenét fogyasztó közösséget. Tavaly tavasszal érkezett meg a csapat második kislemeze, a DiSMiSFit. Alábbiakban a legutóbbi anyag dalai kerülnek terítékre egymás után, de aki már ismeri a VOTKA címre keresztelt debütáló EP-t az nagyjából sejtheti, hogy mire számíthat.
Zenekar: Vodka for Kids (HUN)
EP: DiSMiSFiT (4 szám, 11 perc 52 másodperc)
Műfaj: Hardcore punk
Megjelenés időpontja: 2022/04/24
Kiadó: szerzői kiadás
BURN IT DOWN
Az EP debütálása és a dal videoklipje emlékeim szerint nagyot szólt a pécsi undergroundban, de erről majd később. Először is vegyük elő magát a szerzeményt: A Vodka-féle sound első hallásra kivágja a rezet sajátos attitűdjével, ezt az első EP óta tudjuk. A DiSMiSFiT-en sincs ez másképp, sőt, azt hiszem kiegyezhetünk az erős nyitányban. A dal rövid, velős és pörgős, pont olyan, mint amire egy hardcore punk zenekarnál számít az ember. A kőkemény riffek és hangzatos melódiák váltakozása erőteljesen pulzálja végig a bő két percet, amit kapunk és hát nem is tesszük zsebre. Ettől a pofontól valóban mindenki megpördül legalább egyszer.
Vegyük is elő a videoklipet, és ízlelgessük egy kicsit a látottakat. A dal szövege kifejezetten fontos témát érint, és ez a képernyőről is visszaköszön. Megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy milyen üzenet látszik kibontakozni előttünk, de annyi biztosan elmondható, hogy nem a százszor látott semmitmondó tartalom. Az egy kameraállásból felvett videó ötletes húzás, inkább a ’minimalista’ kifejezés ugrik be, semmint a ’low budget’, ami újdonságszámba megy manapság a sok halálba filterezett, szemet gyönyörködtető, de bosszantóan buta klip után. Szóba kerülnek a korlátok, mint problémák, valamint azok felszámolása, ami szinte barikádégetéssé vadul a gitártéma hátán, de ezen nem is vagyunk meglepve. Gitárok, sör, plakátok és füst, na meg az elmaradhatatlan kevert, mindez a város -ezek szerint- legforgalmasabb klotyójában.
OBSESSED
Az imént kiosztott pofonból még csak magunkhoz sem térhetünk, jön a májba lépő szembesítés az öntudatosságról és befolyásolhatóságról. Az akár társadalomkritikaként is értelmezhető track hozza a Vodka stílusjegyeit, ugyanakkor nemigen szolgáltat többet. Egy pörgős dal, bulizáshoz hibátlan, kellemesen benne tart a feelingben.
December 6-án megkaptuk a hozzá tartozó videoklipet is, amely szintén nagyot dörrent karácsony előtt pár héttel. Célja érthető, a képi világ látványos, de felvetülnek a kérdések, hogy vajon működhet-e a már sokszor látott sablon, valamint mikor kopik majd el az alsó, illetve felső osztályok karakterjegyeinek és archetípusainak összemosásából komikumot merítő megoldás? Nem kellene-e messzebbre menni a témában?
MARTY MCFLY
Ha van az EP-n metal elem, akkor az ebben a dalban kerül felszínre igazán. Betonszilárd riff, szögelős blast beat és disszonáns akkordok. Alig telik el tizenöt másodperc és a leginkább trójai faló-féle nu metal rakomány kiütéssel győz. A kislemez legrövidebb száma bizony tartogatott meglepetéseket a hallgatóságnak, ugyanakkor talán egy picit repetitív lett a vége. Ennek pozitív mellékhatása viszont, hogy a dal végére Marty zsebében egy Possessed kazettára másolva visszatér a jó öreg blast beat is. Kiemelendő továbbá a dal refrén témája is, ahol az anyagon először megállhatunk egy szusszanásra, és ez jól esik két és fél dal pogó után.
DELIRIUM DANCE
A magam részéről mindenek előtt leszögezném, hogy a jól alkalmazott intertextualitás nagy rajongója vagyok, így az első pillanatban megragadott a dal, amely egyúttal rendkívül energikus zárlatot kölcsönöz a kislemeznek. Személyes kedvencemként tekintek rá. Megérkezett, ami eddig nekem hiányzott kicsit, az igazi punk rock téma, természetesen olyan Vodkásan, amennyire csak lehet. Aki járt járt már hardcore- punkkoncerten az tudja, hogy a pogó mindig a harmadik- negyedik dalnál vadul el, amikor az otthonról elszabadult, tagbaszakadt straight edge – hardcore apukáknál is leért a Monster.
A dal második felében ugyanakkor valami elszabadul. Az ember felfigyel az „I will gauge my own eyes out” – felkiáltásra és szinte várja a punk pogó utolsó nagy lendületét, lélekben már felkészülve az orrtörésre, de nem ez történik. Pillanatnyi fáziskésés után leesik, hogy alaposan megtréfáltak bennünket egy metal riffel. Nem is akármilyennel, egy kellemesen vontatott, blast beattel aláfestett fekete fém flash érkezik, körül-belül a legkevésbé várt helyen. Persze annyira nem vészes, hogy a hullasminkes arcok is előmásszanak a pincéből, de a meglepetés erejével történő távozás mindenképpen javára vált az anyagnak.
ÖSSZEFOGLALVA
A Vodka for Kids az a zenekar volt, amelyik mintha elsőre találta volna meg saját hangját. Az underground zenekarok között ez egyfajta túlmisztifikált fogalomként van jelen, és azt a vágyott pillanatnyi állapotot jelöli, amelyet követően majd ’minden jobb lesz’. Azzal a szomorú hírrel kell szolgáljak, hogy ez hülyeség. Éppen az imént tapasztalhattuk meg, mit is jelent a karakterfejlődés a gyakorlatban, a DiSMiSFit ezt mutatja meg nekünk. Kiforrott, de mégis folyamatosan fejlődő, kísérletező zene, nem retten vissza a szokatlan megoldásoktól. Mindenképpen javaslom meghallgatásra.
Értékelés:
(Davey)
Vodka for Kids – DiSMiSFiT
Vodka for Kids
- Facebook: https://www.facebook.com/vodkaforkids
- Instagram: https://www.instagram.com/vodkaforkids_official/
- Spotify: https://open.spotify.com/artist/6igiOL6rMGX0XgOfq0ugD4
- YouTube: https://www.youtube.com/@vodkaforkids
by: Davey & Wolfy
Leave a Reply