2023. február 10-én új albummal jelentkezett a berlini ZSK, HassLiebe címmel. A skate punk-csapatról sokat hallhattunk az elmúlt években, ugyanis a 2018-as Hallo Hoffnung-lemez elég nagyot ment, azóta pedig 2021-ben egy újabb album is napvilágot látott, Ende der Welt címmel. A zenekar legnagyobb elismeréseit a 2013-ban megjelent Herz für die Sache hozta el, olyan ikonikus dalokkal, mint az Antifascista vagy a Punkverrat. Nem mehetünk el továbbá a Magyarországon teljesen ismeretlen, ZSK által kezdeményezett ’Kein Bock auf Nazis’-projekt mellett sem, amely 2005-ös indulását követően nagy pályát futott be. Olyan zenekarok kollaborációja a németországi jobboldal előretörésének visszaszorítására, mint például a Die Toten Hosen, a Muff Potter, vagy a Die Ärzte, amelyet az akkori választási eredmény indukált. A megmozdulásért azóta is le a kalappal, aki pedig érez némi deja vu-t, annak segítek, 2022. áprilisra kell gondolni.
Zenekar: ZSK (DE) EP: HassLiebe (11 szám, 32 perc 05 másodperc) Műfaj: Skate punk Megjelenés időpontja: 2023/02/10 Kiadó: Drakkar Entertainment
A fentebb említett anyagokig ugyanakkor hosszú út vezetett, a továbbiakban pedig az a kérdés kerül középpontba, hogy vajon a ZSK mennyit tartott meg a punk rock eredeti lelkületéből és mit ad vissza közönségének? A zene ugyanis komoly felelősséget hordoz és jelen helyzetben sok múlik a zenekarok által közvetített értékítéleten, nagy szerepük van a szubkultúrák következő generációjának kinevelésében. A punk rock esetében tehát nem l’art pour l’art irányzatról beszélünk. Kérdés, hogy végül sikerült-e felzabálni a kommercializációnak a lázadás kultúráját?
Először a borítóval szembesülünk, amely jobb esetben fontos vizuális eleme az új anyagnak, és tükröz valamit annak hangvételéből. A szóban forgó alkotás viszont egy fekete hajú, éppen nagyon szomorú, Tokio Hotel pólóban ücsörgő kislány matekfüzetét idézi, aki minden osztályban ott ült a hátsó padban, csak senki nem emlékszik rá, mert soha egyetlen szót se szólt.
Mint arra az album címe is utal, fellelhető benne egy egészen hangsúlyos ellentét, amely inkább disszociatív személyiségzavarra hajaz, semmint valami igazán mélyenszántó világmegfejtés kibontakozására. Összességében olyan benyomást kelt, mintha a nagybetűs „punk rock-életérzést” próbálná meg egyetlen albumon összezsúfolva a kezünkbe adni. Egy szóval élve: felületes. Párhuzamba állítva a korábbi lemezekkel ezúttal nem kapunk többet egy-két jó, valamint egy csokor töltelékdalnál. Ezúttal nem fogok részletesen belemenni, de ha egy kicsit elmerengünk a Hipster, vagy a Beratungsresistent által közvetített problémákon, majd meghallgatjuk a nyitódalt, vagy az Ich liebe dieses Leben-t az önmaga rongyosra magyarázott semmitmondásával – elbizonytalanodunk az album megítélésében.
Természetesen a hanganyag mellé igényesebb vizuális elemeket is kapunk a borítónál. Videoklipek is készültek, összesen négy, valamint egy szöveges videó. A poén az, hogy a zenekari Youtube-csatornán ezek amolyan kiegészítőnek látszanak a ’Tourvlog’ és másegyéb bullshit áradatában. Ha ennyi még nem volna elég a fogyaszthatóság középpontba helyezésének vádjához, ami egy punkbandától már önmagában fájdalmas, akkor a klipek megtekintésével minden kétségünk eloszlik. Félreértés ne essék, mindenki érti a megfogalmazott kritikát, a baj azok minőségében rejlik. Az egész olyan puha, hogy kérdés nélkül lemenne az MTV-n.
Elnagyolt megoldások és sablonos üzenetek, egy olyan műfajban, mint a punk rock minden részelemnek szerepe van, minden apróságról üvölt, hogy ki akar fejezni valamit. Amikor mindez satnyulni látszik elérkezünk a koraesti rádióműsorok és válogatások világába, a pop-punk háza tájára, ahol már teljesen mindegy miről énekelsz: a szubkultúrád kőkeménynek gondolt értékrendjének lassú elhalványulásáról, az orosz-ukrán háborúról, vagy a volt csajod okozta minden bizonnyal példátlan fájdalmaidról. Arra akarok kilyukadni, hogy a Himmel és a címadó dal csak egy olyan lemezen kerülhet egymás mellé, amelynek összességében vagy semmi mondanivalója nincs, amit nem gondolok, vagy valós mondanivaló helyett fogyasztható életérzésekkel operál, amolyan „punk rock laikusoknak”-érzés. Összehangolva a zeneszövegeket maximum annyi látszik kikristályosodni, hogy a régi punkok kiöregedtek, kihaltak, feladták, az újak pedig edgy deszkás kispolgári srácok, akik edukációra szorulnak, így a ZSK felvállalta a nagy feladatot és egy tál instantlevesben prezentálja számukra az élet lényegét: Kiábrándulás, toxikus párkapcsolat, háború és az ember kognitív képességeinek elvesztése a média uralta fogyasztói társadalomban. A probléma, hogy mindezt elmondták ezerszer, ha nem többször, de a mai rohanó világban kinek volna ideje leásni olyan helyekre, mint az underground? (Ahol minden elkezdődött, illetve elkezdődik.) Erre jó a ZSK új lemeze, mint egy gyorstalpaló képzés nyilatkoztatja ki a punk-identitás alapelveit, a létező legkönnyebben fogyasztható pop-punk köntösbe csomagolva, hogy még a rádióban is lemehessen.
Miben látszik tehát a borítón is kihangsúlyozott kettősség? Számomra csupán az album kevés nagyon jó és sok felületes, gyenge dalának szembenállását reprezentálja. Vagy a franc tudja, lehet csak Joshit kidobta a nője.
Értékelés:
(Davey)
ZSK
- Facebook: https://www.facebook.com/ZSKBerlin
- Instagram: www.instagram.com/ZSKberlin
by: Davey
Leave a Reply