Március végén indított támadást a Virágos Katona, a gitáros/énekes/dalszerző Varga Simon Kristóf szólóprojektjének (VSK) új, négyszámos EP-je.
Szólóprojekt: VSK (HUN) EP: Virágos Katona Műfaj: Akusztikus, art rock, alternatív Megjelenés időpontja: 2023/03/20
Magát az ismertetőt most rövidre fogom, hiszen az EP tényleg magáért beszél. Már az első hangok után látszik, hogy a projekt mögött jókora adag determináció, tehetség és nem kevés tapasztalat is áll, így aki azzal a szándékkal ül neki a Virágos Katonának, hogy alteros, de mégis minőségi rockzenét hallgasson, nem lehet panasza. A két saját dal (a címadó és a humoros Legalább Én Eléneklem) mellett VSK egy Babits-verset és egy Shakespeare-részletet is dalba öntött, a zenei vállalkozás művészi mivoltát kihangsúlyozva.
Persze mivel hősünk (és az EP-n közreműködő vendégzenészek, mint például a The Journey-Man művésznéven tevékenykedő gitáros) elsősorban az utcák zenésze, ezeket a dalokat természetes környezetükben, tehát élőben érdemes igazán ízlelgetni, az továbbiakban következő interjúban pedig az erre való lehetőségekre is kitértünk VSK-val.
Bemutatkoznál pár szóban azoknak, akik eddig még nem ismertek téged, illetve a dalaidat?
“Varga Simon Kristófnak hívnak, a “művésznevem” pedig a monogramom: VSK. Gyerekkoromban magamba szívtam a magyar rock klasszikusokat, Cseh Tamást, a Queent, aztán kiskamaszként beütött a Mennyország Tourist, majd a System Of A Down Toxicity-je, és magával ragadott a rock és a metálzene. Tízéves koromtól tanultam klasszikus gitározni, később Bartók Konzit is végeztem. Mellette persze mindig ott volt a rockgitár is, néha egyik volt hangsúlyosabb, néha a másik. Tizennégy voltam, mikor megírtam az első saját dalomat, és ez fordulópont volt, új értelmet nyert számomra a zenélés: innentől kezdve nem “csak” előadóművészet, hanem alkotás is, amibe az ember közvetlenül saját magát bele tudja tenni. A dalokban, amiket írok, a szöveg általi közlés, a mondanivaló mindig legalább akkora hangsúlyt kap, mint maga a zenélés, a kettő nem is szétválasztható, csak együtt érvényesek. Saját szövegeim mellett pedig verseket is meg szoktam zenésíteni, mostanában inkább ebbe az irányba mozdultam el.”
Mostanában egyre kevésbé népszerűek a műfajbeli skatulyák a könnyűzenében, de ha választanod kellene, hová sorolnád magadat a palettán?
“Hogyha muszáj lenne egy ilyen jellegű címkét tenni magamra, akkor szerintem a “alternatív art-rock”, “szuggesztív verses színházmetál”, “szövegközpontú akusztikus punk” vagy esetleg a “vegetáriánus progresszív grindcore” közül választanám valamelyiket. Vagy mindegyiket. De kicsit komolyabban, ha valaki megkérdezi, milyen zenét csinálok, ilyesmiket szoktam mondani: magyar nyelvű, dal- és szövegközpontú, többnyire akusztikus zene, amit lehetőleg élőben hallgass meg, mert úgy nyer igazából értelmet!:)”
Játszottál valaha zenekarban, vagy mindig is szólóprojektben gondolkodtál?
“Mindig is zenekarozni szerettem volna. Az első saját zenekarom, az Impromptu a gimis színjátszó körünkből nőtt ki, a szobámban próbáltunk, csináltuk évekig. Egészen nagy sikerünk volt, a barátaink körében legalábbis, de még tehetségkutatót is nyertünk. Miután ennek a zenekarnak vége lett, számtalan formációval próbálkoztam, de ezek mind elég rövid életűek voltak. Két zenekar volt, amiben hosszabb ideig benne voltam, az egyik a CsáGéza! zenekar, ami szintén egy baráti társaságból alakult, velük egy kislemez-felvételig jutottunk el, aztán később Angliában az Influens nevű groove metal zenekarban lettem szólógitáros-vokalista. Amíg benne voltam, felvettünk egy nagylemezt, és Bristolban koncerteztünk is. Nagyon élveztem, de eljött egy pont, a magánéletemben és zeneileg is, hogy beláttam: nincs más választásom, most már bele kell állnom abba, amit a valódi hivatásomnak érzek. Jelenleg egyedül csinálom, de akkor most ebből kell a legtöbbet kihozni. A dalok felvételéhez pedig alkalmi formációkat hívok össze – az, hogy nincs fix zenekar, megadja azt a szabadságot, hogy a stúdióban olyan hangszerekkel és úgy vehetem fel az adott dalt, hogy leginkább hasonlítson ahhoz, ahogy eredetileg a fejemben szól. Na meg próbákat is könnyebb egyeztetni, ha csak ketten vagyunk a gitárral. De talán ezen a kislemezen is hallatszik, hogy el tudnék képzelni egy zenekart a dalok köré, úgy tudna ez igazán működni.”
A Virágos Katona az Egyesült Királyságban került felvételre, és több külföldi vendégzenész is hallható rajta. Hogyan jött ez a lehetőség, és honnan az ismeretség a vendégekkel?
“Érettségi után egy évet kint töltöttem Bathban, eleinte nyelvtanfolyamra jártam és egy szállodában dolgoztam, és csak a szabadidőmben otthon, vagy open micokon zenéltem. Aztán jött a tavasz, és figyeltem, hogy egyre több utcazenész van a belvárosban, és ráadásul baromi jók! Ezt ki kell próbálni! Szabadnapos voltam, kimentem a klasszikus gitárommal, egy óra alatt többet kerestem, mint egy nap alatt a szállodában, úgyhogy másnap fel is mondtam. Még egyetem alatt is minden nyáron visszajártam utcazenélni, annyira megszerettem. Nem csak a helyet és az utcán zenélést, de az embereket is, akikkel ez összehozott. Általánosságban elmondható, hogy nagyon jófej emberek az utcazenészek, mindegyik egy-egy csodabogár, elképesztő történetekkel. Igazából úgy is jött ennek a kislemeznek az ötlete, hogy 2021 nyarán újra huzamosabb időre ki kellett mennem Bathba, és kitaláltam, hogy akkor már csinálok kint egy felvételt. Eszerint választottam ki, hogy melyik dalok kívánják ezt a lendületes, nyers rock’n’roll hangzást, főszerepben az elektromos gitárral. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy végül félig itthon készült el az anyag, mert már hazajöttem, mikor kiderült, hogy az éneket technikai okok miatt újra kell venni. Ebben Csongor Bálint volt segítségemre, aki végül a keverést és a mastert is csinálta.”
A két saját szövegű dal mellett megzenésítésre került két szépirodalmi mű is. Miért pont Babits és Shakespeare?
“Nem én választottam Babitsot, Babits választott engem – de tényleg! Ez a második Babits-megzenésítésem, de a kettőből egyszer sem terveztem vele foglalkozni, hanem ő talált meg. Első alkalommal egy felkérés formájában: betétdalnak kellett megcsinálni a Fekete ország című versét egy színházi előadáshoz. Évekkel később, a covid alatt sokat olvastam őt, és a Húnyt szemmel… egyből mantrává vált a fejemben: el kellett énekelni. Mostanra pedig egyre inkább úgy is érzem, hogy ez nem véletlen: lehet, hogy nekem a megzenésítésekkel kicsit dolgom is Babitsot több emberhez eljuttatni. Szerintem hajlamosak vagyunk érthetetlen latin szavas-poros-unalmas “poeta doctus”-ként tekinteni rá. Aztán, hogy engem így megtalált, mára már másként látom, és nagyon hálás vagyok neki. Szóval vele így. A Shakespeare-Lullabájt meg szintén az előbb említett színdarabhoz írtam, ez eredetileg is betétdal, Titánia altatója a Szentivánéji álomban. Az volt a kérés, hogy direkt menjen ellene a szövegnek a zene, és legyen belőle egy bulizós pop-dal. Hát, amennyire én tudok pop dalt írni, az lett, nagyon jól működik élőben, akár zenekarral, akár egyszálgitárral. De nem is ez a legerősebb visszajelzés, hanem hogy mióta a másfél éves kisfiam először hallotta, ha gitárt lát a kezemben, egyből kéri a “lulla-lullát”. Na, ez az igazi sikerélmény!”
Mik a terveid ezzel az EP-vel? Vannak már elképzeléseid a folytatást illetően?
“Minél többet játszani a dalokat élőben. Hiába imádok stúdiózni, a lényeg élőben játszani. Ezt is tartom az erősségemnek, a dalok így telnek meg igazán élettel, élőben működik igazán ez az egész. Ez a kislemez csupán törlesztés volt magam felé, és még mindig van kb két nagylemeznyi dal, ami szerintem érdemes lenne arra, hogy felvegyem őket stúdióban. Most újabb négy dallal ez sikerült. Jelenleg két projekten dolgozom: az egyik egy Petőfi200-pályázat, amire megzenésítéseket kell leadni. Három dallal lehet pályázni, de ahogy egyre jobban beleástam magam a Petőfi-életműbe, elkezdett kirajzolódni előttem egy nagylemez ötlete, úgyhogy ha találok ehhez elegendő anyagi támogatást, akkor nem csak három dal lesz. Nagy szerepet kapott most a népzene, és annyira jól húzta a brácsa meg a hegedű, hogy végül az egyik dalnál azt mondtam, nem is rondítok bele gitárral. De van egy klasszikus gitár-cselló duó is köztük. Kísérletezés volt ez is, olyan hangszerekkel, amiket sosem használtam korábban, de nagyon élveztem, és tényleg könnyű dolgom volt, mert elképesztő muzsikusokkal dolgozhattam együtt. Egyébbként ezekhez a dalokhoz is lesz videóanyag, hasonlóan a Virágos Katona Ep-hez, csak profibb módon: ezúttal két kamera forgott, és a világítás is tudatosabb volt. A másik projekt pedig nagyobb volumenű dolog: egy egyszemélyes koncertszínházi előadáson dolgozom, aminek általam válogatott és megzenésített versek képezik majd a gerincét, és a dramaturgiáját a húgom segít felépíteni, aki jelenleg az SZFE hallgatója filmírás szakon. A tervek szerint ősszel fogjuk bemutatni. Az alapötlet a Húnyt szemmel Babits-feldolgozással egy időben született meg, és a fejemben már kb 180 verziója volt, folyton alakul azóta is, aztán egyszer csak majd azt mondjuk rá, hogy “kész”. Nagyon izgalmas lesz újra egy olyan előadással színpadra állni, ahol nem “csak” zenészként lehet jelen lenni.”
Utolsó kérdés: vannak már tervben fellépések? Hol lehet találkozni veled a közeljövőben?
“A nyár még alakul, ami viszont biztos, hogy június 17-én, szombaton este játszom barátaim és üzletfeleim, a Kód Teátrum társulat saját szervezésű fesztiválján, illetve június 23-án este a VIII. kerületi Szomszédünnep keretein belül a feleségemmel és a Kódosokkal közösen csinálunk egy open mic eseményt a Kesztyűgyár Közösségi Térben.”
VSK
- Facebook: https://www.facebook.com/vargasimonkristof/
- Instagram: https://www.instagram.com/misi.vsk/
- YouTube: https://www.youtube.com/@vargasimonkristof
by: Skinny
Leave a Reply