A budapesti Concrete 2005-ben látta meg a napvilágot, de az idei nyár utolsó napján elérhetővé vált új albumuk, a High Evolution még csak a második teljes anyag, amit a thrasher gárda a világra szabadított. 2013-ban ugyanis (egy EP, két, a Black Sisterrel és a Mörbid Carnage-el közös split és a Revelations Of Perdition debütalbum után) a tagok parkolópályára állították a zenekart – az új albumról, s ezzel együtt az új kezdetről, a feloszlás okairól és még sok minden másról mesélt nekünk Molnár Dani (ex-Arson) gitáros és Stoffer Ricsi (ex-Limb For A Limb) énekes.
Zenekar: Concrete (HU) Műfaj: thrash/crossover metal Tagok: Stoffer Richárd (ének, basszus), Benkő Richárd (gitár), Molnár Dániel (gitár, basszus), Tóth Bendegúz (dob)
Tizenkét év után nemrég jelentkeztetek ismét újabb thrash-gránátokkal. Eddig milyennek érzitek a High Evolution fogadtatását?
M.D.: Szupernek! Az az általános konszenzus a hozzánk közelebb álló, főleg szintén zenész barátoktól, hogy sokkal jobb, mint a Revelations, illetve az eddig megjelent kritikák alapján is sokkal inkább az jön vissza, amit jó visszahallani, miszerint organikus, tömör, és nincs benne üresjárat.
S.R.: Eddig nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Főleg a “tömör, de velős” jellemzés jön vissza legtöbbször.
Egy EP és két split után jött ki 2011-ben a Revelations Of Perdition debüt, mit gondoltok ennyi idő távlatából erről a lemezről?
M.D.: Azt, hogy borzasztó. Gyakorlatilag mindent elrontottunk annak a lemeznek a felvételénél, amit csak el lehet rontani. Felkészületlenül mentünk a stúdióba (bár erre természetesen csak utólag jöttünk rá), a gitárfelvételeket teljes egészében otthoni körülmények között vettük fel (ami önmagában nem lenne baj, csak hát, nem értettünk hozzá), és hagytuk hogy olyan megoldások felé tereljenek minket, amik rettenetesen szólnak. A legrosszabb az egészben az, hogy szerintem vannak nagyon fasza nóták azon a lemezen, amik ezáltal élőben sokkal jobban is szólnak, tehát duplán irritál, hogy sikerült tök szarul rögzíteni őket. Iskolapéldája annak, hogy hogyan NE adjon ki első lemezt egy zenekar.
S.R.: Rengeteg hibát elkövettünk a Revelations felvételénél, és fele annyira sem voltunk felkészülve a stúdiózásra, mint most a High Evolution-nél. Nem fektettünk elég energiát a demókba, és nem voltak megfelelően kidolgozva a számok annak ellenére, hogy rengeteg jó ötlet volt az albumon. Sokkal jobb kivitelezést érdemelt volna, de akkoriban nem voltak ennyire átgondolt folyamataink.
Mi volt az oka annak, hogy 2013-ban takaréklángra vettétek a Concrete-t? És minek köszönhető a visszatérés?
M.D.: Nagyban a Revelations után érzett kudarcnak köszönhető, de sok más dolog is hozzájárult. Voltak személyes konfliktusok, indulatok, de ami sokkal nagyobb baj volt, hogy egyszerűen stagnáltunk. Úgy gondoltuk, hogy el kéne kezdeni írni egy újabb anyagot, mert hát “időszerű”, de egyszerűen nem jöttek maguktól a számok, erőltetni kellett, az pedig sosem jó. Tipikus példája annak, hogy akkorát próbáltunk fingani, hogy végül beszartunk. Így idővel le kellett ülnünk, és belátnunk, hogy ez nem megy, engedjük el az egészet, mielőtt megöljük egymást a próbateremben.
S.R.: Annyira nem éreztük egyben az egészet, hogy a már lefoglalt stúdiófelvétel előtt oszlottunk fel, ezért a 2013-as EP sosem lett rögzítve. Azt éreztünk, hogy nagy szenvedések között megszületett 4 számunk, viszont egyikünk sem volt velük megelégedve. Ennek köszönhetően nem volt jó hangulat a zenekaron belül, és lehet ennek eredményeként mozdult el mindenki valami másik zenei formáció irányába.
A High Evolution dalainak írásakor felhasználtatok régebbi, félretett ötleteket is, vagy a nulláról indultatok? Mennyiben volt más a dalszerzési folyamat 12 évvel ezelőtthöz képest?
M.D.: A nyitószám, a Quellcrist akkortájt született, amikor feloszlottunk, azt leszámítva minden dalt erre a lemezre 2022 novembere és 2023 februárja között írtunk. Érdekesmód a Quellcrist is már úgy született, ahogyan az új számok, azaz teljesen másképp, mint régen. Akkoriban szinte a nulláról együtt írtuk a zenét, gyakran 1-1 riffet hozott valaki, max kettőt-hármat, és ezekből közösen raktunk össze egy számot. Nagy része volt a próbáknak a közös fejtörés, hogy akkor ez hogy legyen, az hogy legyen. Ehhez a folyamathoz pedig szerintem senki sem akart visszatérni, amikor elkezdtünk próbálni az “egyszeri” reunion koncertre. Szóba sem került egyetlen alkalommal sem, hogy “hé, nézd, van egy ilyen témám”. Ellenben Ricsivel (Benkő Ricsi gitáros) azon kaptuk magunkat, hogy otthon egész számokat kezdtünk el írni, elejétől végéig. Sőt, volt amihez a szöveg is teljes egészében kipattant a zene mellett. Amikor pedig ezeket elkezdtük levinni a többieknek, akkor azonnal az volt a válasz, hogy ez az, csináljuk. Hamar rá kellett jönnünk, hogy így sokkal, de sokkal jobban működünk.
Van kedvencetek a High Evolution-ről?
M.D.: A fentiek ellenére nekem talán a Hyperspace Weaponry a kedvencem, és pont azért, mert az volt talán a leginkább közös munka eredménye. Benkő Ricsi írta a zenét, a koncepciót közösen pofoztuk össze, a szöveg csapatmunka volt, de még a stúdióban is csomó mindent ott helyben ötleteltünk össze.
S.R.: Nekem a Live Fast, Chase Death és a Hyperspace Weaponry a két abszolút kedvencem, valami van abban a két számban ami miatt nagyon élvezem őket játszani.
A záró Bloodfields-et leszámítva egyik új szám sem éri el a 3 percet, az album maga pedig épp hogy átlépi a 20 perces határt. Szándékosan írtatok rövidebb, de annál agresszívebb nótákat?
M.D.: Ha van egy dolog amit nagyon megbántam a Revelations (és korábbi anyagok) felvételénél, az az, hogy sokszor “túlírtuk” a számokat. Fiatal zeneíróként szerintem az ember tökre lelkes, amikor kitalál 1-1 (vagy rengeteg) riffet, és szeretne minél több dolgot belesűríteni egy számba, de ez könnyen a lendület kárára mehet. Amikor tavaly elkezdtük az új számokat írni, viszonylag hamar észrevettük, hogy sokkal, de sokkal jobb, ha a számok rövidebbek, de tömörebbek. Kit érdekel, ha egy szám alig éri el a 2 percet, ha az a 2 perc úgy teljes egész, ahogy van? Emellett kifejezetten jónak gondoltuk, hogy a teljes anyag sincsen összesen 22 perc, hisz manapság senkinek sincs ideje 50-60 perces albumokat hallgatni, főleg nem olyan zenekartól, akiket alig (vagy egyáltalán nem) ismer. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a High Evolution számunkra nem afféle “második bemutatkozás” lenne, erre pedig szerintem legyen inkább ütős, de rövid, mint ismét valami középszerű, langyos cucc, amin elalszol a 30. perc után.
S.R.: Az új daloknál igyekeztünk nem erőltetni semmit, és ilyen rövid számok jöttek ki természetesen Daniból és Ricsiből. Egy pillanatig sem próbáltuk meg azt, mint anno a Revelations-nél, hogy legalább 3:30-nak kell lennie egy számnak, mert különben túl rövid. Lehetett volna elnyújtott introkat írni, de nem éreztük szükségét, sőt, azt szerettük volna, hogy mindegyik szám azonnal arcon csapja a hallgatót.
Az agyas riffek mellett igényesek a szövegeitek is. Miről szólnak az új album szövegei? Van esetleg egy átfogó koncepció?
S.R.: Volt egy eredeti koncepció és szám sorrend, amit egy jobb ívű album érdekében változtattunk meg a végén. Azt akartuk, hogy azonnal belerobbanjon az arcunkba a kezdőszám, és hogy utána fenn maradjon az intenzitás végig, és ez az eredeti koncepcióval nem jött ki. Ha valaki a “sztori” vonalát akarja követni, akkor annak itt a lejátszási sorrend, és röviden, hogy miről szólnak a számok.
1. City (Part II) – Egy disztópikus városképet rajzol elénk, egy teljes kifordult világ kissé 1984 jelleggel.
2. Never Assume (In Bureaucracy) – A fent említett város bicskanyitogató bürokratikus rendszeréről szól.
3. Live Fast, Chase Death – A függőségektől szenvedő főszereplőt mutatja be, aki kómába esik, és a soron következő szituációkat éli meg.
4. Quellcrist – Egy jövőben játszódó sci-fi rövid történet. Egyesek biztos rájönnek, mi ihlette. 😉
5. Hyperspace Weaponry – Egy remek marketing szöveg ha épp hiperűr fegyvereket szeretnék eladni. 🙂
6. Last Stand – Egy apokaliptikus világégés, amit a fenti fegyver is okozhat.
7. Bloodfields – A főszereplőnk egyszer csak egy csatamezőn találja magát, ahol földöntúli erőkkel száll szembe.
8. Oh No, Oh Fuck – Emberünk magához tér a kómából, és átgondolja az életét.
Dicséret illeti a hangzást. Hogyan zajlott le a stúdiómunka?
M.D.: a dobokat Juhász Ferivel (Unholy Sativa, Sex Riders, Power Flower, Homár) vettük fel Puha Szabolcs Record Low stúdiójában, ahol Garcia Szabi is masszívan hozzájárult a hangzáshoz. Ezután átmentunk Szabi saját stúdiójába, a TNL Stúdióba, ahol a többi hangszert, az ének sávokat, csordavokálokat rögzítettük, és minden utómunka is ott történt. Iszonyú király volt újra ott felvenni, mert másfél évtizede is dolgoztunk ott már együtt zenén, szóval tökéletesen baráti, otthonos terep volt. Garcia Szabi szinte zenekartagként is funkcionált a felvételek alatt, rengeteg konstruktív kritikát és új ötletet dobott be útközben, ami eszméletlenül szuper volt.
S.R.: A dobfelvételről annyira nem tudok nyilatkozni, mert sajnos nem tudtam ott lenni. Viszont a TNL stúdióban a hangulat valami elképesztő jó volt. Mindenkin érződött, hogy felkészült, és hogy tudjuk, mit szeretnénk letenni az asztalra. Nagyon jól tudtuk egymást felpörgetni, ha valami nem sikerült első, vagy második nekifutásra se. Garcia Szabi pedig iszonyat érezte az egészet, és néhány nagyon jó ötletet bedobott, amikre mi nem gondoltunk, de nagyon sokat hozzáadtak egyik, másik számhoz.
Bár az ezredforduló óta tartó nemzetközi old school thrash-hullám jobbára lecsengett, több régi klasszikus zenekar is reneszánszát éli. Mennyire tartjátok ezt a műfajt a jövő zenéjének?
M.D.: Én speciel semennyire, de szerintem ez nem is gáz. A thrash az thrash, ez már egy olyan műfaj ami viszonylag jól megszabott határokon belül mozog, akkor is, ha nagyon sok nagyon különböző zenekart illetünk ezzel a jelzővel. Amíg van ember aki lejár thrash koncertekre, addig létezni fog, ha pedig egy napon már senkit sem fog érdekelni, hát kár.
S.R.: Nem mondanám, hogy a jövő zenéje, de a 80-as évektől kezdve folyamatosan jelen van, és ez szerintem nem fog változni.
A hiátusból visszatérő zenekarok gyakran kapják meg ezt a kérdést, de eléggé megjött az étvágyatok ahhoz, hogy ne kelljen egy újabb évtizedet várni a folytatásra? Milyen célok lebegnek még a Concrete szemei előtt?
M.D.: Fúúú, nagyon sokat beszélünk arról az elmúlt évben, hogy a zenekarunk történelmében még SOHA nem voltunk ennyire motiváltak, inspiráltak, és ennyire egy hullámhosszon. A High Evolution felvételei és kiadása óta már gyakorlatilag megírtunk egy következő albumnyi anyagot, de megpróbálunk egy kicsit visszavenni, mert nem akarjuk félévente potyogtatni a full albumokat. Van egy csomó zenekar, akikkel szívesen adnánk ki közösbe split anyagot, de egy (vagy több) EP is szóba jöhet a közeljövőben. Tökéletes idő lenne alaposan meglendíteni a zenekart, és útra kelni turnézni, mint régen, de mára már a zenekar túlnyomó része családapa, Stoffer Ricsi pedig külföldön él, szóval egyáltalán nem olyan a szitu, mint régen. De az ötletek folyamatosan ömlenek, szóval reméljük, ezeket mind rögzíteni is tudjuk majd, illetve kiadni, és megkoncerteztetni diszkréten.
S.R.: Most nagyon összhangban vagyunk a zenekar jövőjével kapcsolatban, és tudjuk, hogy a csapatban még több albumnyi zene lapul. Biztos nem fog 10 év eltelni a következő megjelenésig. 😉
Utolsó kérdés: hol lehet veletek a közeljövőben élőben is találkozni?
M.D.: Legközelebb november 13.-án, hétfőn játszunk a Dürerben az amerikai High Command és angol Inhuman Nature zenekarokkal, ezen kívül egyelőre nincs terv más idei koncertre. A jövő évre azonban már elkezdtünk vidéki meghívásokat kapni, szóval remélhetőleg szerte az országban el fognak tudni csípni a népek.
S.R.: Aki szeretné élőben is meghallgatni a High Evolution-t, az jöjjön el a november 13-ai koncertre, aki épp akkor nem ér rá, az kövesse a Facebook oldalunkat az újabb bejelentésekért.
CONCRETE
- Facebook: https://www.facebook.com/Concrete666
- Bandcamp: https://concretehungary.bandcamp.com
- A lemezbemutató koncert: https://www.facebook.com/events/1222764918440792
by: Skinny
Leave a Reply