A nem is olyan rég új EP-vel jelentkező budapesti hardcore punk banda, nevezetesen a Fuck Bad Things tagjait sikerült megzargatnunk kérdéseinkkel. Szó esik a kezdetekről, a 2021-es nagylemezük felvételének körülményeiről, a külföldi turnékról és azok váratlan nehézségeiről. Vágjunk is bele!
Interjúalanyok:
Fuck Bad Things
Jóri Ferenc - Ének
Kiss Gergely - Basszusgitár
Kiss Norbert - Gitár
Schindler Dávid - Dob
Traidusk: Hogyan jött a zene az életetekbe? Milyen korábbi projektekben vettetek részt?
Jóri: Szüleim tehetnek mindenről! Otthon és ha mentünk valahova, akkor az autóban is folyamatosan szólt a zene. Sex Pistols, The Clash és Buzzcocks is sűrűn volt műsoron, de ugyanúgy volt mellette Aerosmith, Európa Kiadó, ZZ Top satöbbi. Zenekaraimba most nagyon mélyen nem mennék bele, volt egy jópár, mire eljutottunk idáig több hangszeren. Hála az égnek most csak üvöltenem kell olyan szövegeket, amik megfelelő mértékben nyomasztók és depresszívek.
Gergő: Nekem édesapám és bátyám által jött be a zene az életembe. Édesapám a mai napig nagy Illés rajongó, illetve bátyám részéről a rockzene, mint például Aerosmith, Led Zeppelin, Deep Purple, Iron Maiden. Maga a punkzene az egy másolt Prosectura kazival, a “8 éves a legszebb kor”-ral kezdődött valamikor 2000 környékén. Két szakközépiskolás társammal elhatároztuk, hogy zenekart alapítunk 2002-ben “DippeR” néven, majd 2006-2011-ig volt a “Skanzen 42″ nevű zenekarom Szekszárdon. 2012-2016-ig volt a “Beer Control avagy a dél dunántúli szeszcsempészek” (igen, rövidebb nevet nem találtunk:D) zenekarom már itt Budapesten. Azután már Ferivel megalapítottuk a “Ferdinand Roscoe”-t 2017 elején, ami 2019 nyaráig élt. Ferivel ketten ezután alapítottuk a Fuck Bad Things-et 2019 augusztusában, aminek már több mint 5 éve.:)
Norbi: Mindenkinél egyesével? Annyit nem olvas senki. Mindenki a punk/hc vonalon mozgott egész életében és most is itt vagyunk csak tapasztaltabban, máshogyan.
Dávid: Fateromnak nagyon sok lemeze volt így már születésemtől kezdve rengeteg lemez pörgött otthon. Nagy kedvencem volt pár évesen az Axl Rose meg a Lemmy, így gitározni vagy zongorázni szerettem volna. Ennek ellenére valahogy a dobtanár asztalánál kötöttünk ki a zeneiskolai felvételin. Kb. 7-8 éves koromban a közeli Soroksári zeneiskolába, ami a Lagzi Lajcsi Nagyfaterjáról van elnevezve, ott kezdtem dobolni klasszikus ütős szakon. Korábbi zenekarok, amikben játszottam az első punk-hardcore vonalon, ami említhető az a Nothing nevű zenekar László Márkkal többek közt, majd ennek megszűnése után ugyanígy a László Márkkal a For My Friends ment pár évig. Több új zenekarban megfordultam próbálkozás szintjén, azok nem futottak nagy karriert. Játszottam a Francesco és a haverokban, Tisztán a cél felében és aztán jelenleg a Feriékkel. Nagyjából ezek említésre méltók.
T.: Milyen zenei műfajokat szerettek hallgatni a „fémzenén” túl?
Gergő: Személy szerint én a Kelta és ír zenéket szeretem még hallgatni a fémzenén túl.
Jóri: Boom-bap/oldschool hiphopot hallgatok rengeteget, amikor meg megyünk fellépni, akkor a kisbuszba én viszem a trágya 90-es magyar listát, amit elsőnek mindenki pironkodva fogad a zenekarból, hogy aztán 15 másodperccel később már üvöltsük, hogy “Hol volt, hol nem volt: élt egy szamuráj! Igazi mesemondó nagy király! Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi! Hiszi a piszi, aki elhiszi!“
Norbi: Rengeteg élvezhető zene/kar létezik, imádom ha valami megpróbál nem szokványos lenni. A funky az egyik szívem csücske, elképesztő mennyi későbbi zenét és stílust inspirált az a korszak. Viszont a legnagyobb gyengém az olskool hiphop. Azzal meg tudsz venni kilóra.
Dávid: Mindenféle zenét hallgatok, leginkább fémzenét. De kedvelem a jazzt, fúzióst, baiao jazzt (szamba jazz), elektronikus zenét is leginkább rum and bassz, miami bass/electro, és technot.
T.: Mely zenekarokból merítetek leginkább inspirációt?
Gergő: Itt talán nem emelnék ki zenekart, hanem maga a zenekarunkon belül egyénenként különböző irányzatokból merítünk ihletet. Feri régebbi old school hardcore, én a kali- és skate punk-vonalakból táplálkozom, illetve Norbi pedig a dallamosabb vonalat képviseli és így lesz ezek egyvelegéből egy teljesen új dolog.
Norbi: Szerintem mindenki rengeteg zenét hallgatott már, több műfajból. Nem hiszem, hogy le tudnám szűkíteni konkrét zenekarokra az inspirációt. Mindenki beledobja a szája ízét, régit-újat, ami az évek során kialakult nála.
Jóri: Nehéz ezt így megmondani. Amikor leülök zenét írni, akkor nem igazán más zenekarokra gondolok, vagy arra, hogy mi szólhatna jól, mit kajál a nép, hanem arra az elcseszett monoton és önismétlő pörgésre, amiben létezünk. De hogy a kérdésre válaszoljak: Rohadt sok Gallows-t (Frank Carter-korszak), Social Free Face-t, Tango Undergroundot, Kevést, Liberal Youth-t hallgattam, talán ebből valami hallatszik az általam írt számokon.
Dávid: Zenekarból kifejezetten nem merítek, inkább zenészek, főleg dobosok hatnak rám. Például one and only legnagyobb király Dennis Chambers. A keményzene terén pedig Danny Schuler, Sammy Siegler…
Dennis Chambers
T.: Mit jelent számotokra a zene?
Gergő: Számomra mindent is! Mindig is jelen volt az életemben és nem tudom elképzelni magam zene nélkül. Veled van, a részed és tudod, hogy nem lennél teljes nélküle.
Jóri: Menedék.
Dávid: Mindent. Pont.
Norbi: Ez túl fennkölt kérdés. Nézd meg az arcunk koncert közben.
T.: Mit gondoltok, miben lett másabb az új EP a „Léleknek mindegy, cél csak a látszat” nagylemezetekhez képest?
Norbi: Letisztultabb talán, de leginkább rövidebb. Sokkal rövidebb.
Gergő: Dallamosabb lett és technikásabb szerintem. Szövegek terén maradtunk a mélyebb témáknál és azokkal foglalkozunk, amikkel szerintünk folyamatosan foglalkozni kell, nem elnézni felette. Ilyen például a nők zaklatása.
Jóri: Elég sok tagcsere történt a két anyag létrejötte között, emiatt borítékolható volt, hogy kicsit másabb lett, mint a lemez. A Léleknek mindegy lemezt Pusztazámoron az Öregtölgy kastélyban vettük fel a pandémiás lezárások alatt. Nem tarthattak rendezvényeket, úgyhogy Olivér (Francesco és a haverok) beengedett minket pacsira a helyi könyvtárszobába egy négycsatornás hangkártyával és a világ legrosszabb mikrofonjaival felszerelkezve. Szinte megállás nélkül, másfél óra alvással trackingeltünk péntek este 7től vasárnap reggel 6ig, kissé kapkodva. Az új EP-t már a saját termünkben vettük fel, jóval kényelmesebb tempóban. Ha valamit nem találtunk megfelelőnek, akkor töröltük a sessiont és visszamentünk egy héttel később újra felnyalni. A nyugodtabb munkatempó mellett csiszolgattuk a dalokat a felvételek közben, ez nagyon jót tett a végeredménynek.
Dávid: Más tagok zenélnek, így más zenei hatások érték az új dalokat.
T.: Kinek melyik a kedvenc dala a diszkográfiátokból? Miért?
Dávid: Álom, mert baró dobolni.
Norbi: Összességében a Változás. Iszonyat húzása van és nagyon fontos témát hoz fel; a mentálhigiéniás problémákról szól. Borzasztó pokollá tud fajulni, így innen is üzenjük mindenkinek, hogy ez nem büszkeség kérdése, kérjetek segítséget ha szükséges, nem vagytok egyedül! (szorosan második a Grimaszok)
Gergő: Nekem kettő kedvencem van. Az egyik a Grimaszok, mert tetszik maga az, hogy dallamos, de mégis van benne lüktetés és a végén van egy pörgős rész, ami kereken lezárja a számot és letépi az arcod. A másik a Nincs megállás, mert egyszerűen feszes végig és odacsap.
Jóri: Az egyik a Grimaszok. Az volt a célom a szöveggel, hogy bemutassam azt a teljesen elbaszott hülyeséget, amikor az ember eljátssza, hogy sebezhetetlen, kikezdhetetlen, ő a legjobb, ő van a legjobban. Közben pedig szépen felzabálja a saját lelkét. Lehet egyértelműbben kellett volna fogalmaznom, mert simán legegoista hülyéztek páran. A másik a Hol a düh. Olyan régóta játszuk, hogy már teljesen átalakult a felvételhez képest, de szerencsére előnyére.
T.: Mi jelentette számotokra a legnagyobb kihívást a külföldi turnézásban?
Gergő: Kontaktok szerzése volt talán az egyik. De amikor eldöntöttük, hogy nyitunk külföld felé, akkor láttuk, hogy mennyi lehetőségünk van. Nem szeretnénk megállni, folyamatosan vissza és vissza akarunk járni, idővel messzebbre merészkedni. Az első külföldi lehetőségeink egy éve októberben voltak Romániában. Az Aze N zenekar hívott el minket és természetesen éltünk a lehetőséggel. Azóta voltunk Szlovákiában és Csehországban is. Illetve idén visszatérünk két hangverseny erejéig Romániába és egy-egy hangversenyre Ausztriába és Szlovákiába. Jövőre meg remélem, hogy még több koncertünk lesz külföldön.
Norbi: A zsaruk.:D Azok valahogy mindenhol megtaláltak-baszogattak.
Dávid: A személyes higiénia fenntartása.
Jóri: Egy darabig az, hogy mindig lejmolnom kellett hálózsákot. Viccet félretéve, szerencsére Gergővel nagyon jól tudunk együtt dolgozni külföldi és hazai bulik szervezésén, majdnem mindig minden flottul megy. Nem érzem sokkal nehezebbnek, mint például egy megyei jogú városba szervezni egy koncertet.
T.: Mi a legemlékezetesebb vagy legviccesebb élményetek, ami a zenekar életéhez kapcsolódik?
Gergő: Az egyik az pont Romániában, Temesváron volt, amikor egy elhagyatott gyártelepen játszottunk és volt vagy hatvan-hetven ember és a hangverseny felénél megjelentek a rendőrök és már majdnem megbeszélték a szervezők velük, hogy jó mehet a buli tovább, de megjelentek a készenléti rendőrök is és mindenkit egyesével igazoltattak. Jól meglepődtek, hogy mit keres itt ennyi magyar. Persze a koncert nem folytatódott és szegény Aze N zenekar nem is tudott egy árva hangot se játszani azon az estén. De persze míg ment az intézkedés mi italoztunk tovább nyugodtan, mert hova izguljunk. Az a hétvége eléggé emlékezetesre sikerült és maga az út is jó hangulatban telt.
Jóri: Két olyan hely van, ahova minden évben próbálok eljutni pihenni: Prága és Amszterdam. Prágában kiszúrtam egy bulit a CrossClubban, el is jutottunk rá. A klub zseniálisan néz ki, egy hatalmas iparművészeti műtárgy. Miután hazajöttem, be nem állt a pofám, mutogattam a képeket mindenkinek, de már idegesítő szinten. Aztán kiszúrtam, hogy egy punk-hardcore rendezvényre keresnek turnézó zenekarokat pont oda. Azonnal becsusszantam a szervező inboxába, le is zsíroztuk a bulit. Aztán indulás előtt egy héttel közölték, hogy “Bocs a késésért, de itt a flyer, megálltok Brnóban is.” Így lett egy kétnapos hepaj az egy napos “Ezt a helyet látnotok kell”-ből. Természetesen mindenkinek leesett a zenekarból az álla, amikor meglátta a prágai klubot. Az enyém is. Újra. Amúgy minden emlékezetes sztorit megtaláltok a YouTube-csatornánkon, ha megyünk, akkor mindig készül egy videó.
Dávid: Ha kíváncsi vagy a zenekar életének legviccesebb pillanataira, látogass el az alábbi linkre: https://www.youtube.com/@fckbadthings587
Amennyiben tetszett a tartalom, kövesd be a zenekart!
Norbi: A zsaruk! Amikor Temesváron félbeszakították a koncertünket és a (két nagy busznyi) helyi TEK kíséretében arra a közös megállapodásra jutottunk, hogy oszlassuk fel az egész bulit. Csináltunk azért egy-két szelfit velük, dumálgattunk kifelé menet a táskáink tartalmáról, az igazolványaink nagyon tetszettek nekik. Jó móka volt.
T.: Ha üzenhetnétek valamit a 10 évvel ezelőtti önmagatoknak, mi lenne az?
Gergő: Talán azt mondanám, hogy egyél kevesebbet.:D Most így hirtelen úgy érzem, hogy nem sok mindent csinálnék másképpen. Bármennyire is furán hangzik.
Jóri: “Kicsit több tanulás, hülyegyerek!”
Dávid: Gyakorolj!
T.: Mik a terveitek a jövőre nézve?
Gergő: Még több külföldi koncert, illetve egy hosszabb turné a terv a közeljövőre nézve.
Jóri: Sok minden készül, sztéjtúnd, vagy hogy mondják trendiék.
Norbi: Még több lemez, még több koncert.
Dávid: Szeretnék egy Maserati GT-t és egy jogosítványt.
Fuck Bad Things
- Facebook: https://www.facebook.com/fckbadthings
- Instagram: https://www.instagram.com/fuck_bad_things/
- YouTube: https://www.youtube.com/@fckbadthings587
by: Traidusk & Wolfy
Leave a Reply