2002-ben a zombis horror műfaja végre megkapta azt a filmet, amelyre várt. A Trainspotting rendezője, Danny Boyle (aki később a Gettómilliomosért Oscart is nyert) túlzás nélkül alapjaiban írta át a műfaj szabályait: a 28 nappal később fertőzöttjei már nem azok a klisésen esetlen élőholtak voltak, akikre az Élőholtak Éjszakájából emlékszünk, hanem valódi filmes nemezishez méltó gyilkológépek. Azonban nem a zombik vagy az első komolyabb szerepében brillírozó Cillian Murphy teszik elsősorban ikonikussá a filmet (és 2007-es folytatását): a pusztán névrokon John Murphy (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső; Öngyilkos Osztag; A Galaxis Őrzői 3.) által komponált téma örökre a dobhártyákba véste magát.
Film: 28 nappal később Műfaj: posztapokaliptikus disztópia Játékidő: 113 perc Megjelenés éve: 2002 (Magyarországon 2003) IMDb értékelés: 7,5/10 Kiragadott soundtrack: John Murphy - In The House, In A Heartbeat
28 nappal később (2002)
Ismertető: Egy brit kutatóintézetben épp főemlősökön kísérleteznek egy furcsa “düh-kór” hatását vizsgálva, amikor állatvédők törnek be az épületbe, kiszabadítva onnan a vírust. 28 nappal később Jim, a biciklis futár (Cillian Murphy) kómából ébredve üresen találja Londont – pedig valójában nagyon is van odakinn valami. Ráadásul nem a fertőzöttek az egyetlen veszély, és nem is ők a legnagyobb szörnyetegek: a túlélők legalább olyan kegyetlenek. Jim és maréknyi társa menedék és gyógymód után kutatva felkerekednek Manchester felé, nem sejtve, hogy már azokban sem bízhatnak, akik valaha a védelmükre esküdtek fel.
John Murphy: In The House, In A Heartbeat
Miért tűnhetett ideális választásnak? Röviden és tömören azért, mert a szar is beléd fagy tőle. Bővebben pedig azért, mert hiába olyan egyszerű, mint egy faék, és a zenei alapja ugyanannak a négy hangnak a váltakozásából áll, mégis teremt egy megkülönböztethetetlenül baljós atmoszférát, amelynek hallatán az idegek vigyázzba állnak és a közelgő veszélyt keresik a láthatáron. Tökéletes képet fest arról, milyen érzés, amikor az egész világ a feje tetejére áll és megállíthatatlanul zuhan a semmibe – miközben amúgy egy király poszt-rock dalnak is elmenne. Bár a filmben több nagyszerű zenei betét is szerepel, a szóban forgó dal annyira összeforrt a feszültségkeltés fogalmával, hogy rendszeresen használják e célból azóta is filmekben, játékokban és egyéb műsorokban. Maga Murphy (aki egyébként autodidakta multihangszeres zeneszerző, és a fenti változatban is mindent ő szólaltat meg) is újrahasznosította később saját szerzeményét.
Milyen szerepet tölt be a filmben? Bár egyes részletei apró módosításokkal az egész film során szolgáltatnak drámai alapot a cselekményhez, teljes pompájában csak a sztori tetőpontján, a következő jelenetben hallható:
Az a bizonyos jelenet…: Longer Than A Heartbeat
A jelenetről röviden
Mire idáig jutunk a sztoriban, Jim csapatából a férfin kívül csak ketten maradtak életben: a diplomás vegyész Selena (Naomi Harris) és a megárvult kislány Hannah (Megan Burns). De ők is halálos veszélybe kerülnek, mikor kiderül, hogy az őket befogadó katonaosztagnak valójában nincs ellenszere a dühkórra, csak a két lányra fáj a foguk. Mikor Jim a védelmükre próbál kelni, kiütik és ki akarják végezni, de sikerül megszöknie. Itt kezdődik az ominózus jelenet, amikor is Jim egyesével leszámol a katonákkal, és sem a szakadó eső, sem a tanyaházban elszabaduló fertőzöttek, sem pedig a kudarc esélye nem tartja vissza abban, hogy kiszabadítsa Hannah-t és Selenát. A cseresznye a torta tetején pedig a soundtrack, amitől igazán elakad a lélegzet. Ahogy építkeznek egymásra a hanszerek és kibontakozik a dal, úgy szabadul el a káosz is, vérben és feszültségben pedig A tetőpont tetőpontja, s egyben a fenti linken látható részlet az, amikor is Jim bosszúvágytól fűtve hidegvérrel leszámol az utolsó katonával, aki éppen megerőszakolta volna Selenát, ha Jim nem érkezik oda időben kinyomni a szemét. Mikor azonban Jim felkel áldozata teste fölül, Selena ahelyett, hogy egyből a hős nyakába borulna, fegyvert szegez rá: a bosszú annyira elvakította Jimet, hogy vérrel borított képét lehetetlenség megkülönböztetni a dühkóros fertőzött zombiktól. Ahogy tesz egy lépést Selena felé, a soundtrack épp a katarzis kellős közepén hirtelen megáll – a készítők egyébként profin használták az egész film során a csendet is, tényleg csak akkor van aláfestés, amikor a cselekmény igényli. Selena rádöbben, hogy mégsem lenne képes egy szempillantás alatt megölni a férfit, aki szemlátomást nem mutat felé agressziót. A soundtrack ugyan megállt egy pillanatra, de az ezt követő disszonáns zongorahangok nem engednek arra következtetni, hogy hőseink már túl lennének a nehezén.
Hogyan értékelhető a franchise aláfestő zenéinek viszonylatában? A 28 évvel később franchise jelenleg két filmet számlál (bár a harmadik rész, a 28 évvel később már elég régóta lóg a levegőben) a folytatás 28 héttel később címmel jelent meg 2007-ben. Bár vannak különbségek a két film zenéi között (ahogy a hangulatuk is eltérő, hiszen a 28 héttel később sokkal inkább horror, mint disztópia, nagy fejtörést is okozott, nem-e a sequel illene jobban a HorrorHét témájához), az In The House, In A Heartbeat a második részben is központi szerepet kap, és egyáltalán nem véletlenül és érdemtelenül imádjuk és beszélünk róla 2023-ban is.
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK
FILMEK
28 héttel később (2007)
Ismertető: 28 héttel járunk a vírus kitörése után. Anglia teljes lakosságát időben evakuálták, akikez azonban nem sikerült, azok elkapták a kórt, de azóta éhen haltak. A NATO feloldja a szigetről a karantént és elkezdik ismét betelepíteni Londont és környékét. Amikor azonban már azt hitték, vége a járványnak, felbukkannak új, tünetmentes hordozók, akikről a dühkór ismét átterjed az emberekre, és kiszabadul a Brit-szigetről is – az egész világra lesújt a vírus.
The Walking Dead/Z-világháború
Ismertető: Ha a 28 nappal később ismertetőjében felvázolt koncepció már ismerős valahonnan, az nem véletlen. Robert Kirkman, Tony Moore és Charlie Adlard képregénye, az AMC-sorozat által kultikussá vált The Walking Dead világa rengeteget merített a XXI. századi élőholtfilmek origójából, a kómából ébredő főhőstől a megtévesztő és hazug menedék ígéretének írói trópusáig – épp csak a soundtracket nem nyúlták le a sorozathoz. A TWD-franchise kóborlói ráadásul inkább a régisulis zombik közé tartoznak, akik nevükhöz híven nem vadásznak és gyilkolnak, csak kóborolnak. Nem úgy a Max Brroks könyvéből készült Z-világháború, ami sokkal inkább egyenes ági leszármazottja a 28 nappal később franchise-nak.
ZENÉK
by: Skinny
Leave a Reply