2023-ban újabb mérföldkőhöz érkezett a békéscsabai modern metal zenekar a második nagylemezük kiadásával. Az interjúban a Colmena énekesével, Bagdi Balázzsal, illetve a banda basszerével, egyik alapítójával, Szabó Istvánnal beszélgettünk a zene iránti szenvedélyükről, az eddigi munkásságukról, magáról a lemezről, a zenekari identitásról, a dalszövegek mögöttes tartalmáról és a közelgő fellépésekről. Tartsatok velünk!
Interjúalanyok: Bagdi Balázs (ének) & Szabó István (basszusgitár)
Wolfy: Kezdjük a legelején! Mi vezetett odáig, hogy zenész lett belőletek? Kik gyakorolták rátok a legnagyobb hatást?
Balázs: A legelején? 12-13 éves lehettem, amikor a kezem ügyébe akadt édesapám, már akkor is inkább csak eszmei értékkel bíró, ezer éves akusztikus gitárja. Odaállítottam elé, hogy tanítson meg gitározni. Leültünk, azt mondta:
“Fiam, ez itt az A-moll, fogd le százszor, ha már megy, úgy hogy nem nézel oda, mutatom a többit.”
Na valahogy így indult az egész. Később aztán a legnagyobb hatást az gyakorolta rám, amikor gimisként betévedtünk véletlenül egy AFC koncertre. Na onnantól kezdve durván elindult bennem valami, és a későbbiekben is impulzívan hatott rám elsősorban Molnár Tomi munkássága.
István: Én sosem tartottam magam zenésznek, inkább zenét kedvelő embernek. Rám a legnagyobb hatással a Tankcsapda és a System Of A Down volt. Öcsém már 2-3 éve zongorázott zeneiskolában, amikor mondtam a szüleimnek, hogy én is szeretnék zeneiskolába járni, de gitározni. Be is írattak, olyan hetedikes lehettem. Pár óra elteltével megkérdeztem a tanárt, hogy én értem, hogy alapok, így az ujjrendend, de mikor fogunk Tankcsapdát tanulni?! Nos nem azt a választ kaptam, amire számítottam és abba maradtunk, hogy én a vizsgadarabot fogom minden félévben megtanulni. Aztán magamtól kezdtem el meg YouTube videókból és a Csalamádés kottákból megtanulni az alapokat, meg az is segített, hogy öcsém autodidakta módon elkezdett gitározni és mivel ő vágta a zeneelméletet, ezért inkább ő segített, mint a zeneiskola.
W.: Maradva az inspirációknál, számotokra mi adja a mindennapi motivációt a zenéléshez? Mik azok a kihívások, amik megnehezítik egy zenekar kiteljesedését, akár itthon, akár általánosságban?
Balázs: Szeretjük. Imádjuk csinálni. Úgy gondolom, hogy ez a mi szintünkön másképp nem is működhetne. Persze az apró pici sikerek, mindig melengetik a lelkünket és nagyon jól esnek, adnak egy kis plusz energiát, de az alapvetés mégis csak az, hogy nem bírnánk létezni csendben.
István: Ahogyan Balázs is mondta, szeretjük és ez tart minket össze. Mindannyiunknak megvan a polgári munkája és amellett itt tudunk kiteljesedni. Igyekszünk profin hozzáállni, amennyire csak lehet, de ez egy hobbi számunkra.
W.: 2017-ben adtátok ki a „Naplemente” című EP-t. Miben változott a zenétek az elmúlt hat évben? Mennyire érzitek úgy, hogy kiforrott egy olyan identitás, ami teljes mértékben nem csak a jelen, de a jövő Colmenája is lehet?
Balázs: Egy laikus fülnek elképzelhető, hogy semmiben. Ellenben nagyon is. Amikor elkezdtük ezt az egészet csinálni, egészen máshogy álltunk az egészhez, más hatások értek minket akkoriban, illetve nagyjából fogalmunk sem volt, hogyan is működik ez az egész. Mostanra egy egészen kiforrott kis metodika alakult ki, elsősorban köztem és Peti között, majd erre rácsatlakoznak a végén a többiek is. Mivel ez az új nagylemeznél 100%-ban bevált, azt gondolom, hogy ez lesz a mi kis módszerünk a későbbiekre nézve is. Ami pedig konkrétan a zenét illeti, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ez az idei lemez az, ami a jelen és a jövő Colmenája is.
W.: A korábbi dalaitoknak is teret adtok a koncertjeiteken, vagy csak az új szerzeményeitekre fókuszáltok?
Balázs: Ez még zenekaron belül is egy nagyon jó kérdés, azt hiszem. Az elkövetkezendő koncerteken szinte teljes mértékben az új dalokra fókuszálunk, mégiscsak a lemezt igyekszünk előadni, lehetőleg hiánytalanul. A későbbiekre nézve azonban, van néhány olyan dal, amit én személy szerint nem engednék el teljesen, és ha úgy van, olykor-olykor nagyon szívesen játszanék koncerteken.
W.: Ha már újdonságok! Szeptember elsején jelent meg az „Akármerre mész” videoklipje. Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gyarapodtatok a klip elkészítése során? Melyik a kedvenc forgatáshoz köthető emléket?
István: A forgatás nagyon jó hangulatban zajlott, ami a gyulai No Silence Studiosba volt Simon Istvánnál, akinél az egész lemezt vettük fel.
W.: A dalban közreműködik Besnyő Gabó, a Nova Prospect énekesnője. Miként éltétek meg a közös munkát? Honnan jött az ötlet a kollaborációhoz?
István: Itt is szeretnénk megköszönni Besnyő Gabónak, hogy elvállalta a közreműködést ebben a dalba. Amikor megszületett a dal alapja, már akkor tudtuk, hogy a Gabó hangja illene a legjobban bele. Volt egy közös koncertünk Szegeden 2022. tavaszán és még a pakolás közben odamentem Gabóhoz, hogy most írjuk az új lemezt és lenne egy dal, amiben szeretnénk, hogy ő működjön közre és ő egyből rávágta, hogy természetesen neki ez egy óriási megtiszteltetés.
W.: Nem ez volt az egyetlen közreműködés a lemezen, hiszen Gordán Julian (Phrenia) szerepet vállalt a „Szilánkok” elkészítésében. Minek köszönhetően esett Julianra a választásotok? Mik azok a szempontok, amelyek teljesülése elengedhetetlen egy sikeres együttműködéshez?
István: A Phrenia zenekarral egy nagyon jó baráti viszont ápolunk, nagyon szeretjük őket. Ők szerintem, de a többiek is osztják a véleményem, az egyik legjobb underground metal zenekar. Juliannal még valamikor 2020 környékén beszéltünk egy közreműködésről, amikor még Szegeden laktam és én szállásoltam el egy Avar videoklip forgatás után. Aztán ugye jött a Covid és ez tolódott, amit így utólag nem is bántunk meg. Itt is, ahogyan a Gabónál is, igyekeztünk olyan dalt választani, ami illik az ő hangjára, esetleg a Phreniára is jellemző. Mivel a „Szilánkok”-ba megjelennek hasonló szintis elemek, mint, ami a Phreniánál, a bulizós ritmus így egyértelmű volt, hogy ebbe a dalba őt fogjuk felkérni. Köszönjük a Sebők Szabi munkáját is az ének felvételeknél.
W.: Rátérve a „Hazajutok” című albumotokra, milyen témákra fektettétek a hangsúlyt? Mennyire a célotok, hogy legyen egy kapcsolódási pont a számaitok között? Nélkülözhetetlen egy eredendően meglévő koncepció megvalósítása vagy ideálisabb a kötetlen, de ezáltal kevésbé egységes alkotási folyamat?
Balázs: Szép összetett a kérdés. Kezdem az elején. Mint fentebb említettem, az alkotási folyamat teljesen kiforrott nálunk mostanra. Peti a zeneszerző, általában küld nekem valamit, amivel már tudok dolgozni ének és szöveg terén. Legtöbbször hümmögés és halandzsa módon megszületik az énektéma, vagy legalábbis mégis valamiféle kezdemény, egyszerűen amíg nincs a fejemben egy kép arról milyen dallamvilág fog uralkodni a dalban, nem kezdek a szövegnek. Ha ez megvan, utána kezdek írni. Alapvetően sosem gondolkodunk koncepcióban, nincs is összefüggés a dalokban. Mégis van. Ez pedig miattam van. Annak ellenére hogy nem volt tervben koncepció, mivel én jegyzem az összes szöveget, természetesen mégis kapcsolódnak egymáshoz. Mind én vagyok egy kicsit. Az én érzéseim, illetve elsősorban történeteim. Minden dal másról szól, más élethelyzet, más szituáció, de mivel engem kísértek végig ezek a sztorik, gyakorlatilag lett koncepció. A témákat tekintve teljesen változatosra sikerült a lemez. Van itt dal az Édesanyáknak, van itt szó az álmatlanságról, a betegségről és gyászról, vagy épp az elfogadás hiányáról. Ugyanakkor óriási érvényű örök igazság, hogy mindenkinek mást ad egy dalszöveg, kit épp milyen élethelyzetben szólít meg, valószínűleg ahhoz fogja kapcsolni. Innentől kezdve a hallgató szempontjából majdnem mindegy is, hogy én miről írtam, mindenki azt hall bele, ami aktuálisan a legfontosabb a számára.
W.: Van olyan dalotok a nagylemezetekről, ami kiemelkedően kötődik hozzátok? Gondolok itt arra, hogy különös élvezetet nyújt az eljátszása vagy kimondottan személyes a dalszövege.
Balázs: Szövegíróként nekem az összes természetesen. Mindegyik más miatt fontos, persze vannak kiemelkedőek. Van olyan, amit játszani imádunk különösen, ilyen az Utóirat például.
De témák tekintetében szerintem mindenkinek más. Azt hiszem talán a Hív az égbolt az, ami afféle közös nevező lett. Az egyik legmélyebb dal a lemezen, itt az időskori demencia és a halál témája van érintve sajnos egy személyes kötődés miatt. Két dalt citálnék még ide egyébként, az egyik a címadó Hazajutok. Ha az összes szöveget nézem az albumon, akkor ez mindennek az origója, ez az ami talán összefogja az egészet, ennek az életszakaszomnak mindenképpen ezek a sorok voltak a tételmondatai. A másik pedig az Ígérem. Réges-rég zenekari bakancslistán szerepelt egy „anyukás dal”. Na hát megérkezett. Szerintem az ember sosem lehet elég hálás az édesanyjának. Mi megpróbáltuk ezt az egész szeretetet, gyermeki megbánást és köszönetet kifejezni egy dal formájában, reméljük sikerült.
W.: Melyik koncerthelyszínen vagy fesztiválon szeretnétek egyszer fellépni, ahol még eddig nem volt rá lehetőségetek? Mely zenekarok társaságában?
István: Természetesen, mint minden zenekar, szeretnénk eljutni a legnagyobb helyekre: Budapest Park, Barba Negra, Akvárium, Roncsbár, ha a legismertebb helyeket említem meg. Jó lenne fellépni azokon a fesztiválokon, amiken az underground zenekarok is fellépnek: East Fest, Fezen, Campus Fesztivál, SZIN Fesztivál. Szerencsénkre sok zenekarral volt már közös fellépésünk, de akikkel nagyon szívesen mennénk el egy turnéra az a Mudfield, mivel ők is Békés megyei zenekar, mint mi.
W.: Mik a terveitek az év hátralevő időszakára? Hol találkozhatnak veletek az érdeklődök? 2024-ben mire számíthatnak tőletek a követőitek?
István: Idén még két helyen biztosan találkozunk, október 31-én Szegeden az IH Rendezvényközpont Café részlegén és november 10-én a Dürer Kertben. Jövőre szeretnénk eljutni új helyekre, ahol nem voltunk még, ezek már szervezés alatt állnak.
W.: Köszönöm szépen az interjút!
Colmena
- Facebook: https://www.facebook.com/colmenaofficial
- Instagram: https://www.instagram.com/colmenaofficial/
- YouTube: https://www.youtube.com/@COLMENAOFFICIAL
by: Wolfy
Leave a Reply