Bocsi, nem bocsi – új lemezzel itt a Pardon ME!

December 28-án jelent meg a fiatal fővárosi alakulat, a Pardon ME! első nagylemeze, a State Of Her Mind. Az alter és poszt grunge-alapokat modern metalos és helyenként funkos beütéssel színező frontcsajos zenekar debütalbumát Mi már meghallgattuk, most pedig megosztjuk veletek, miért indítsátok ezzel Ti is 2024-et!

Zenekar: Pardon ME!
Album: State Of Her Mind
Megjelenés: 2023/12/28
Műfaj: pop-rock/alternatív metal
Tagok: Kiss 'Shuta' Eszter (ének), Szabó Imre (basszus), Götz Blanka (dob, vokál), Szántó Bálint (gitár)

Nincs könnyű dolga velem a Pardon ME!-nek, lévén jelen sorok szerzője hatalmas Incubus-rajongó, és egy ilyen névre keresztelt zenekart legszívesebben meg sem próbálnék NEM a kedvenceimhez hasonlítani. Pedig a névnek saját elmondásuk szerint vajmi kevés köze van az Incubushoz, és annál több “a gitáros szekció folyamatos bocsánatkéréséhez”, derül ki a YT-csatornájuk leírásában olvasható bemutatkozásból. A zene már mutat némi rokonságot, de ezzel a párhuzamok szinte véget is érnek – világos, hogy a Pardon ME! hatásai, gyökerei ennél sokkal szerteágazóbbak. Azért azon nem lepődnék meg, ha hozzám hasonlóan a srácok-lányok Spotify-összefoglalójában is előkelő helyet foglalna el az RHCP és a Faith No More.
A State Of Her Mind ugyan valóban az első nagylemezük, valójában csak egy tétellel tartalmaz többet a 2020-as debütáló Lust EP-nél. Utóbbit végighallgatva egyébként igen csak megnőttek az elvárásaim az új album felé, mivel igen erősre sikerült már a bemutatkozásuk is. Eszti (a továbbiakban Shuta) erőteljes hangja úgy fekszik a füstös-koszos-bluesos gitárriff-takaróval bevetett basszuságyon, hogy azt jólesik hallgatni, és Blanka sem dísznek ül a dobok mögött, nagyon jókat üt mindkét hanghordozón. (Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy mindkettő a Delfin Hangstúdióban került felvételre, oda is jár a pacsi.) Már ennek az anyagnak is megvoltak a maga fénypontjai, de ki merem jelenteni, az új lemez sok tekintetben jelent előrelépést a Pardon ME! számára.

A State Of Her Mind rögtön egy arcbamászósabb számmal, az Azula-val nyit, ami akár egy tizenöt-húsz évvel ezelőtti Michael Bay-akciófilm betétdala is lehetne, az erős énekkel taroló refrénjével (imádom a basszus-soundot, a refrénben jó kis slappelést is hallhat, aki figyel) és a kezet-lábat-nyakat-fejet megmozgató riffelésével nagyon betalált nálam. Sajnos az Avatar-franchisenak nem vagyok akkora szakértője, hogy Azuláról, a címadó karakterről érdemben beszélni tudjak, de kívülállóként is nagy piros pont a szöveg – ez utóbbi az album nagy részéről egyébként is elmondható. Nagyszerűen viszi tovább a fonalat a Versace And Cigarettes is, nálam simán klipvárományos dal. Itt hangot kell adjak egy, az album meghallgatása előtt megfogant, de szerencsére alaptalan aggodalmamnak. A debüt EP óta a Pardon ME! ötről négytagúvá zsugorodott, és a Lust dalai alapján komolyan felmerült bennem, működni fognak-e az új dalok kettő helyett egy gitárral? Nos, jelentem, nem csak működnek, így is egyenesen elképesztő az a feeling, ami az új dalokból árad. Az élő megszólalás másik kérdés, de erről majd akkor fogok tudni nyilatkozni, ha elcsíptem élőben a srácokat – remélem ez sem várat sokáig magára. Említést érdemel még a metalos Still Breathin’ (ritkán vagyok egy dalra ilyen irigy, amiért nem én írtam) és az egész békés, nyugis hangulatához képest sötét szövegű Call Me By My Name. Szeretem, mikor valaki így tudja hangszerként használni a hangját! (A Call Me By My Name-ben Götz Blanka énekel – a szerk.) Ja és ezt a dalt például simán el tudnám képzelni a mainstream rádióban is, nem mintha ez annyira releváns fokmérője lenne napjainkban a sikerességnek.
Azt viszont általában nem csípem, ha egy albumon magyar és angol szövegek is vannak. Számomra ez azt közvetíti, hogy a zenekar nincs tisztában a saját identitásával, vagy még keresi azt. Ezt szerintem még sok kritikában le fogom írni, mert nem ritka jelenség, de a State Of Her Mind-ra csak és kizárólag szabályt erősítő kivételként fogok tudni hivatkozni. A magyar szövegű dalok is nagyon jól, talán még jobban is állnak Shuta hangjának. A slágeres Temegén-ben vagy az elsőként, egy klip társaságában bemutatott Rózsaszín Elefántban például nagyon nagyot énekel (azért vigyázzon a hangjára, még magyon sokáig szívesen hallgatnám). De azért az sem lenne baj, ha végleg lehorgonyoznának az egyik nyelvnél.

Ennyi ajnározás után hogyan értékeljem a State Of Her Mind-ot? Van pár dolog, ami miatt azért maradt bennem némi hiányérzet. Mondjuk lehetne például rajta több dal is, a záró Outro pedig kissé feleslegesnek tűnik és még vele együtt is túl hirtelen ér véget az album. Tehát nem született meg ugyan az új Make Yourself, de összességében tényleg szinte alig van ok panaszra. Kíváncsi vagyok, mit tartogat a Pardon ME! számára a 2024-es év, milyen kapuk nyílnak meg előttük az új lemezzel és nekik mit rejteget még a tarsolyuk számunkra. Pontozni, csillagozni nem szoktam, de talán így is le lehet vonni a szavaimból azt a következtetést, hogy a Pardon ME! tagjai büszkék lehetnek magukra, mert nagyot léptek előre.