Naggyá nőni a zenével – PLASTICOCEAN-interjú

A soproni modern metal zenekarhoz köthetően már több tartalmunk is készült ezt megelőzően, de egy interjú még kétségkívül hiányzott. A PLASTICOCEAN tagjai dalról dalra, évről évre új magasságokat céloznak meg, mely rendszerint eredményességgel társul, többek között annak köszönhetően, hogy nem félnek kitárt szívvel alkotni és a közönség elé állni. Idén jelent meg a srácok SODRÓDÁS című kislemeze, tavaly az AWS vendégeként járták az országot, míg a következő hetekben, hónapokban a Leander Kills oldalán tesznek majd így. Egy szó mint száz, eseménydús időszak van a srácok mögött, és még hol a vége! Az áprilisi EP és a koncertezés mellett sok más témát is érintettünk, ideértve a kezdetek kezdetét, a magyar dalszövegekre áttérést, a 2020-tól kezdődő single-áradatot vagy például a klipforgatásokat, na meg a tavaly decemberi Düreres bulit sem hagyhattuk ki. Tartsatok velünk!

PLASTICOCEAN
Pap Gergő Geo - ének
Cihlár Helmut - gitár
Pilló Péter - gitár
Csordás Bálint - basszusgitár
Bukri Benjamin - dob

Wolfy: Kiknek a hatására lett belőletek zenész? Mely zenekarok, zenészek határozták meg a zenei ízlésvilágotokat? Mekkora szerepe volt ezen szenvedélyetek kialakulásában a családotoknak?

Péter: Hatévesen láttam egy Deftones videoklipet az MTV-n. A Be Quiet And Drive-ét egészen pontosan. Ez valamikor ’99-2000 környékén történhetett. Teljesen kivoltam tőle, ahogy abban a klipben nyomják a fiúk, és rohantam édesanyám szoknyáját rángatni, hogy én is gitározni akarok… A többi pedig már történelem, ahogy mondani szokták.

Helmut: A család mindig támogatott. Az unokatestvérek szeretete a rockzene iránt mindig nagy hatással volt rám. Gitároztak zenekarokban, tanítgattak, tőlük kaptam az első gitáromat. Kezdetben leginkább a hazai zenekarok inspiráltak, mint például a Superbutt, Junkies, aztán jöttek a külföldi zenekarok, mint a Machine Head, Static-X.

Beni: Édesapám fiatalon elvitt életem első koncertjére, ahol Mihalik Viktor (Bikini) dobszólóját végignézve és hallgatva elindult bennem valami.

Geo: Az unokabátyám ismertette meg velem a metálzenét még gyerekkoromban, emiatt kezdtem el zenével foglalkozni. Akkor a Linkin Park és a Slipknot voltak a legnagyobb hatással rám.

Bálint: A családban sok zeneszerető ember van, nagyapám például egy pedagógus énekkarban énekelt. Emlékszem, ahogy készült a próbákra, illetve, hogy sokat utaztak Németországba és a környező településekre. A rockzenét viszont mindenképp bátyáim szerettették meg velem. Van egy fotó a családi albumban, ahogy egy játékgitárt nyúzok. Azt is ők készítették nekem, hogy pengethessek velük, de ne kelljen félteni a hangszert. 😄

Az első lemezetek, a Wave 2018-ban jelent meg. Egyfelől adja magát a kérdés, hogy miért csak egy album erejéig maradtatok az angol dalszövegeknél? Egyértelművé vált számotokra, hogy a PLASTICOCEAN jövőjét inkább az anyanyelvetek jelentheti és az jobban passzol hozzátok? Vagy más oka volt a váltásnak?

Helmut: A metálzenének szerintünk továbbra is az angol nyelv áll jól, viszont mivel itthon szeretnénk elsősorban érvényesülni, jobbnak láttuk, ha a saját nyelvünkön közvetítjük az emberek felé a gondolatainkat a világról.

Bálint: Volt jópár éjszakába nyúló beszélgetésünk ezzel kapcsolatban. Mikor elhatároztuk, hogy a korábbi formációnkat már nem szeretnénk folytatni és jó lenne úgymond tiszta lappal indulni, akkor a Wave anyagának a fele már jócskán túl volt a demózáson, kész szövegekkel. Nem akartuk ezeket a dalokat kukázni, úgyhogy ilyen szempontból valamilyen szinten tudatos volt, hogy előbb-utóbb áttérünk szeretett nyelvünkre, csak azt nem tudtuk, hogy mikor és hogyan.

Mennyiben másabb a munkafolyamat az új dalaitoknál, anyagaitoknál, mint a kezdeti időszakban volt? Mennyire érződik, illetve milyen formában, hogy évről évre egyre tapasztaltabbá váltok zenészként és zenekarként?

Péter: Mostanra kezd kikristályosodni, hogy egy-egy dalnál kinek mi a szerepe. Természetesen nincs két egyforma dal, így a struktúrák is folyton változnak, de nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy mostanra tisztázódtak a munkafolyamatok.

Helmut: Régebben megvolt a klasszikus “garázs-feeling”. Például az együtt hangosan próbálás. Ma már a technika lehetővé teszi, hogy úgy készüljön el egy dal, hogy mindenki otthon felveszi az ötleteit. Ezután közösen egy számítógép és némi ital mellett mehet a szakértés. 🙂

Bálint: Az utóbbi pár évben sokkal tudatosabban dolgozunk az anyagokon. Rögtön az első ötlettől készülnek a demófelvételek. Ezt az is bizonyítja, hogy az utolsó két EP-nél már Horváth Attila „Atish” (SUBSCRIBE) producerként is tevékenykedik a dalainkon és ellát minket mindenféle jótanáccsal. Nagy segítség, mert hajlamosak vagyunk jóra hallgatni azt is, ami nem biztos, hogy működne. 

A debütáló albumotokat szintén egy nagylemez, a BÉKÉTLEN követte. A lemez megjelenésekor 2019-et írtunk, azóta pedig számtalan dallal és egy EP-vel bővült a diszkográfiátok. Ebből az tűnik ki, hogy a terjedelmesebb anyagok helyett a kisebb alkotásokra koncentráltok már egy ideje. Ez teljesen tudatosan alakult így és a dalok, illetve kislemezek kiadásában láttok több fantáziát, vagy csak a körülmények – akár globálisan, akár regionálisan nézve – tereltek titeket ebbe az irányba? Ma egyáltalán megéri albumban gondolkodnia egy zenekarnak?

Péter: Nem könnyű feladat egy nagylemezt elkészíteni, úgy, hogy az tartalmában, és minőségében egy egységet alkotva koncepciózus legyen. Ráadásul ez borzasztóan időigényes. Nem titkolt célunk a jövőben egy ilyen vaskos anyagot lepakolni a nagyérdemű elé, de egyelőre az év végi koncertek alkotják a prioritást számunkra.

Helmut:  Erről mindenkinek más a véleménye a zenekarban, de abban maradtunk, hogy egyelőre single anyagokban gondolkodunk. Talán jövőre.

Bálint: Mindenképp megéri komplett albumban is gondolkodni, viszont a jelenlegi trendek, zenehallgatási szokások nem feltétlenül kedveznek a nagylemezeknek. Ötleteink vannak, hogy merre szeretnénk elindulni a jövő anyagait illetően, de ahogy Péter is említette, most a koncertek előrébb vannak fontossági sorrendben. Hiába egyre könnyebben elérhető a technika, hogy rögzítsük és ide-oda küldjük egymásnak az ötleteket, továbbra is két külön városban élünk. Egy konceptanyag megköveteli, hogy elvonuljunk együtt, bezárkózzunk és úgy dolgozzunk a dalokon.

2020 óta, ha az idei kislemez dalait nem számítom, összesen hét trekkel gyarapodott a felhozatalotok. Ezen számok közül melyik a kedvencetek? Milyen rövid ajánlót tudnátok az általatok kiemelt dalhoz fűzni?

Beni: Nekem az egyik kedvencem, az Egyetlen. A dal mondanivalója rávilágít arra, hogy a legnagyobb bajban is van segítség egy társ vagy egy barát oldaláról.

Helmut: Az én kedvenceim, ha nem a mostani anyagról kellene mondani, akkor a XXII, Hazug és a Keserű. Mindegyiket másért szeretem, a Hazug például az a dal, amivel a közönség a legjobban tud együtt rezegni. Felemelő érzés látni, ahogy tapsolnak a kiállóban.

Geo: A Keserű a személyes kedvencem, mert egy nehéz élethelyzetet segített feldolgozni, mikor a szöveget írtam. Vannak olyan pontok az életben, amikor jobb eltávolodni olyan személyektől, akik mellett az édes is keserű.

Bálint: Nálam fej-fej mellett a Hazug és a Szabad a favoritok. A Hazugban a lendületességét szeretem, a Szabadban pedig az intró szintijére vagyok büszke. Ajánlónak annyit mondanék a kedves olvasóknak, hogy hallgassák meg a felvételeket és találkozzunk a koncerteken!

Péter: Mindegyiket másért szeretem. Minden dal születésénél keletkeznek belső poénok, akár az ötletelés, akár a felvétel vagy keverés stádiumában. Nálam a Keserű az egyik best. Ennek számos oka van. Az akkori magánéletem, vagy akár készítési folyamat szerethetősége szintén benne van.

Miként zajlik nálatok a dalszövegírás? Egyéni feladat vagy csapatmunka? Milyen történésekből és témákból merítkeztek? Szerintetek mik jellemzik a szövegeiteket? Mire ügyeltek kiemelten, amikor egy új dalszövegen dolgoztok?

Geo: Én írom meg a dalszövegeket első körben, aztán összeülünk, felvesszük a demóra, ilyenkor szoktunk rajta változtatni, ha valami nem jön ki jól. A stúdiófelvételeknél is változtatunk elég sokszor, ekkor nyeri el a szöveg a végleges formáját.

Helmut: Geo feladata az alapötlet, aztán közösen alakítjuk. Leginkább mindennapi élethelyzetek jellemzik, próbáljuk nem kommerszen, közhelyekből felépíteni a mondanivalót.

Bálint: Geo a szövegfelelős de sajnos/nem sajnos Helmut is és én is finoman szólva eléggé kritikusak vagyunk a szöveget illetően. Van is egy ilyen belső kis poénunk, hogy Gergő 110%-os szövegei nálunk olyan max. 70%-ot érnek el. 😀 Addig nyüstöljük szerencsétlent, míg az összes apróságot át nem néztük, variáltuk. Így nézve egyszerre egyéni és csapatmunka is. 

Nem egy videóklip van már a hátatok mögött. Nektek mitől válik egy klip igazán emlékezetessé? Melyik az a külföldi vagy hazai videóklip, mely a legjobban megragadt bennetek? A PLASTICOCEAN-klipek közül van olyan, amelynek a forgatásához valamilyen sokak által nem ismert sztori kapcsolódik?

Beni: A Keserű klipje számomra a legemlékezetesebb, mivel az volt a legelső koncertem a csapattal. Nyilván bedobtak a mélyvízbe.:D Videóklip, ami igazán megragadt bennem: Creed – One Last Breath

Geo: A Falling in Reverse új klipjei tetszenek nagyon a külföldiek közül. Sajátból a Féktelen a kedvencem.

Bálint: Nekem a The Plot In You klipjei mindent visznek az utóbbi időben, mindet ajánlom! Sajátból nehéz választani, a XXII editálásánál viszont emlékszem, míg a háttérben futó szörnyűséges anyagokat gyűjtöttem többször félre kellett tegyem, mert hiába elég magas a küszöb, nagyon sok kép annyira felkavart, hogy egyszerűen nem tudtam folytatni. De hogy vicces sztori is legyen, a Szabad szöveges videóját Geo fürdőkádjában vettük fel. Egy méhsejtrácsos lámpa, egy fekete lepedő, egy bluetooth hangfal, némi powertape és én ahogy egy alsógatyában egyensúlyozok a kád szélén kamerával a kezemben. 😅

Idén áprilisban látott napvilágot a SODRÓDÁS című EP-tek! Mit érdemes tudni a kislemezről? Mennyire vetíti előre azt, hogy milyen karakterisztikájú dalokra számíthatunk tőletek a következő években?

Helmut: Szerintem semennyire nem vetíti előre. Lehet, hogy a jövőben sokkal súlyosabb anyagokkal jelentkezünk. 

Geo: Nem irányadó egyik dal sem, hogy innen merre tartunk. Nem kizárt, hogy visszatérünk egy hardcore-osabb hangzáshoz, de előfordulhat az is, hogy jön még pár ilyen dal. 

Bálint: Részemről nagyon szeretnék sokkal vadállatabb zenét csinálni, viszont nagyon szeretem azt is ahová ezzel az EP-vel jutottunk, szerintem a jövőben a nyersebb dolgok találkoznak a letisztultabb, könnyedebb hangzásokkal. Nálunk bármi előfordulhat. 😁

Egy kicsit visszább ugorva az időben, 2023-ban az AWS előzenekaraként bejártátok az ország számos pontját. Mi a Dürer Kertben tudtunk elcsípni titeket, és bár élőben még előtte nem hallottuk a zenéteket, de abszolút egy nagyon energikus és pozitív élmény volt a decemberi buli hozzátok köthető szakasza. Megalapoztátok az este remek hangulatát! Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok a turné során? Honnan jött ez a lehetőség, ha nem titok? Nektek mi maradt meg a Dürer Kertes fellépés kapcsán emlékként?

Helmut: Mindig sokat tanulunk a nagyobb produkcióktól és ezeket a dolgokat igyekszünk is alkalmazni is utána. A Düreres buli nekünk is nagy élmény volt, prémium hely.:) Meg persze utána a szolid teázgatások a backstage-ben… 😀

Geo: Úristen, én azt a koncertet imádtam. Előtte még nem voltunk az új helyszínen. Az elrendezés, a backstage, a hangtechnika és a hatalmas színpad és nem utolsó sorban a közönség. Felejthetetlen!

Bálint: Régóta ismerjük a srácokat, nagyon király volt, hogy sikerült egy közös turnét tető alá hozni. Mindig figyelünk, hogy hogyan működik egy nagy produkció és mit tudunk alkalmazni a mi fellépéseinkre is. Rengeteg tapasztalat, felsorolni is nehéz. A legfontosabb, hogy minden egyes találkozás egy élmény volt. A Dürer egy igazi csúcspontja volt a turnénak, nyilván megvan a szépsége annak is, mikor össze vagyunk zsúfolódva a színpadon, de itt igazán ki tudtunk bontakozni, szabadjára tudtuk engedni magunkat.

Ha már fellépések! Miből tevődik össze egy felejthetetlen koncert? Kell egy kidolgozott koreográfia a színpadra vagy a spontán interakciókra és mozdulatsorokra célszerű hagyatkozni? Na és a látványvilág mennyire esszenciális számotokra?

Geo: Látványvilág terén is vannak célok kitűzve a jövőre nézve, persze minden fontossági sorrendben. A koncertek a közönségtől lesznek mindig felejthetetlenek. Mikor azt látjuk, hogy egyre többen éneklik a dalokat. Koncertről koncertre egyre jobb a hangulat és ez igazán feltölt minket.

Bálint: Szerencsére a legtöbb fénytechnikus már találkozott velünk élőben, pontosan tudják, hogy mikor és mit szeretnénk, hogy minél teljesebb élményt adjunk a közönségnek. Ahol van rá lehetőség visszük a visual-t is, saját szervezésű bulinál most már technikust is felkérünk, eszközöket is bérlünk a koncertre. 

Koreo lehet hasznos, főleg, ha ezzel még jobban be lehet vonni a közönséget, de nálunk erre nem sok esélyt látok. Többször megkaptuk már tehetségkutatókon a szakmai zsűritől, hogy nálunk van egy olyan jó értelemben vett őskáosz a színpadon, hogy soha nem lehet tudni mikor mi fog történni. Nem bírunk elülni a seggünkön, főleg, ha elemünkben vagyunk. Benit szoktuk azért sajnálni, hogy ő meg oda van ragasztva a dobhoz. Szeretünk tombolni na… 😄

Helmut: Mindegyikünk máshogy éli meg a bulikat, van úgy, hogy egyikünk teljes letargiában van, hogy ez mennyire nem volt rendben, miközben a másik meg nagyos is élte az estét. Nálunk mindig spontán történnek a színpadon a dolgok, ami néha egy-egy ütközésnél látható is.:)

Végezetül: Mikor és hol találkozhatnak veletek a rajongóitok ősszel, illetve decemberben? Várható esetleg új megjelenés a közeljövőben?

Ősszel ismét a Leander Kills-hez csatlakozunk a turnén jó pár állomásra, illetve a Dürerben és Székesfehérváron is elcsíphetnek minket. Részletesen kigyűjtöttük, de érdemes figyelni a Facebook-oldalunkat is, ha igazán naprakész szeretne lenni velünk az érdeklődő. Új megjelenések kapcsán még titkolóznánk kicsit. 😉

2024
10/19 (sz) Budapest - Dürer kert - Phrenia/Evolette/Mindgate
10/25 (p) Kaposvár - Hang-ár*
11/02 (sz) Szombathely - Végállomás*
11/08 (p) Győr - Bridge*
11/15 (p) Kecskemét - Ápoló Klub*
11/16 (sz) Székesfehérvár - 8-as - Mennydörgés/Your Last Steps/Colmena

2025
02/01 (sz) Eger - Broadway Monkey*
02/07 (p) Békéscsaba – Csabagyöngye*

*A Leander Kills vendégeként

PLASTICOCEAN

Fotók: Marossy Norbert (@norbertmarossy)

by: Wolfy

Hozzászólás

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑