Nehéz nem magabiztosan kijelenteni, hogy a Deftones jelenleg második fénykorát éli, a metalvilág csúcsán van, és bárhová nézünk, ők jönnek szembe. Ez a dicsfény azért nem kicsit megérdemelt: a sacramentói alt-metal alakulat tavaly kiadta tizedik lemezét, a private music-ot, ami régóta nem látott erejében tüntette fel Chino Morenóékat. A lemez rendesen meg is ostromolta a sláger-, illetve az év végi listákat, azonban ezzel párhuzamosan egy másik anyaguk is eddig nem látott módon kilőtt: ez a második korongjuk, az 1997-es Around the Fur. Ha pedig már így alakult, egy online magazin meg is kereste a lemez ikonikus borítóján lévő lányt, hogy vajon mit csinál manapság, és megbánta-e a szereplést?
Csak hogy kontextusba helyezzük, hol is tart jelenleg az Around the Fur népszerűsége: a 29 éves lemez több kulcsdala is arany/platina státuszba került tavaly nyáron, illetve maga az album is megjelent a Billboard két listáján. A Spotify-on pedig a banda második legnépszerűbb száma a My Own Summer (Shove It), de a lemez második húzótétele, a Be Quiet and Drive (Far Away) sincs túlságosan lemaradva. Abban kiegyezhetünk, hogy ezek a dalok már-már ikonikusak, de van még valami az album kapcsán, amit majdnem annyian felismernek, mint a White Pony sziluettjét: a borító, rajta pedig egy fiatal nő egy jacuzziban.
Chino Moreno, a zenekar énekese erről tavaly úgy mesélt a Broken Record Podcastnek, hogy akkortájt folytak a lemez felvételei, ők pedig kibéreltek egy házat Seattle-ben, ahol majdnem minden este bulit tartottak. A bérelt háznak egy forró vizes medencéje is volt, itt is nem keveset lógtak a srácok, meg mindenki, akit meginvitáltak “magukhoz”. Állítása szerint ez egy random fotó volt, egy a sok közül, ami abban a bizonyos jacuzziban készült, nem nyilvánítottak neki különösebb figyelmet, egészen addig, míg a kiadó emberei elő nem vették őket, hogy melyik legyen a lemez borítója. Mindenki egyöntetűen erre mutatott. A frontember aztán hozzátette:
Iszonyatosan 90′-es évek vibe-ja volt.
Chino szerint a hölgy a képen nem egy közeli barátja volt a zenekarnak, csak valaki, akit ott ismertek meg Seattle-ben. Az énekes szerint jó volt újra látni a nőt manapság, késő negyvenes/kora ötvenes korban, ahogy a lemezt tartja maga előtt és mosolyog, mintha nem ő lenne minden fiatal túlméretes pólóján, akik a TikTokon cuppantak rá a bandára.
Ehhez párosult most a Jenkem videója, a magazin pedig leásott egészen a kezdetekig, megkeresve az eredeti fotóst, Rick Kosickot, a lemez art directorát, Kevin Reagant, és természetesen a hölgyet magát, Lisa Hughest. Rick elmondása alapján elküldték Seattle-be, hogy lógjon együtt a bandával, menjen el a bulijaikra, lőjjön pár képet, mindeközben pedig egyik se úgy készült, hogy na, akkor ez lesz a borító.
Lehet pont ezért működött? – tette fel a költői kérdést Rick.
Kosick úgy fogalmazott, hogy amikor meglátta a lányt a jacuzziban, odament és lőtt két képet. Ennyi volt, majd továbbment. Pár héttel később Kevin felhívta, hogy mutatni akar neki valamit. Rick képe volt az, mint a lemez borítója.
A videóban természetesen Lisa is elmesélte, hogy ő hogy élte meg a dolgot. Állítása szerint bankot ugyan nem robbantott a szereplésével, viszont akkoriban kb. minden nightclubba beengedték, illetve nem sokkal az album berobbanása után a zenekar gitárosa, Stephen Carpenter több Deftones-buli vendéglistájára is felírta a lányt. Hughes elmondta, hogy nyilván a kép provokatív mivoltából adódóan megkapta azt is, hogy biztos csak egy groupie-ja volt a zenekarnak.
Volt idő, hogy a rólam szóló cikkek elbizonytalanítottak, és arra gondoltam, hogy fel kéne szólalnom ezen rágalmazások ellen. Hogy ki vagyok én valójában: Lisa, egy belevaló csaj Auburnből, aki senkinek se groupie-ja, csak jól érzi magát.
Elég király ez a kép, ugye? A halszem optika, ahogy lefelé néz. Nem kicsit bevállalós a melleimmel az előtérben, és akkor volt aki felhívta rá a figyelmemet, hogy “volt ott egy kiütésed”, én meg erre azt válaszoltam, hogy “ki nem szarja le?”. Mit árul mindez el? Hogy ember vagyok, nem egy modell, és nem igazán érdekel. Szerintem baromi jól néz ki, ahogy a lábaimat elnyeli a víz.
Mindezek, és egyéb érdekességek a fotó kapcsán a Jenkem videójában, alább pedig maga a lemez, ha valakinek esetleg nem lenne meg ez az alapvetés:
Nyitókép: Ian Michna (Jenkem Magazine)
Szerző: Radó Richárd
W a y o 
Hozzászólás