A nís harmadik (kis)lemeze témájában és hangulatában nem hazudtolja meg önmagát, ugyanakkor talán sikerült továbblépnie azon az úton, amin elindult. Az első olyan dalcsokor született meg az emberöltőben, amelyben minden egyes dalszöveg magyar nyelven szól, ezzel is közelebb lépve a hallgatók belső önmagához.
Zenekar: nís (HUN)
Album: emberöltő
Műfaj: Progresszív metal, progresszív rock, alternatív metal, grunge
Megjelenés időpontja: 2026. január 23.
Kiadó: Szerzői kiadás
Támpont: Tool, Angertea, Port Noir
A dalok egymásra épülését az a folyamat adja, ahogyan egy diádikus kapcsolatból a lírai én átlép az önvizsgálatba. Elmeséli egy belső összeomlásból induló önátépítés történetét, majd lassan kitágítja a benne felmerülő kérdéseket, egzisztenciális és közösségi dimenzióba emeli őket. Eddig sem állt távol törzsi–archetipikus nyelvezet a zenekartól, de most a toposzok tudatos vissza-visszatérését, más színezetben való felvillanását tapasztalhatjuk az album egészében. Súlyos gondolatfoszlányok, mély, transzcendális, olykor viszont épphogy rendkívül földhözragadt gondolatok próbálják lefesteni az emberi érzelmek sokszínűségét. Megfejtések nélkül, hiszen a mindentudást az igazán bölcs művész nem vállalja. Kérdez, gondolkozásra késztet, egyetemesen kapcsolódik ahhoz, ami mindannyiunkat mozgat.
A dallamvilág nem titkoltan még mindig jelentősen megidézi a Tool hangzását, főleg gitártémáiban, mégis hazai, népzenei elemekkel gazdagítja ezt az egyébként egészen átfogó zenei élményt. Ahogy a lassú, csendes szétesésből és az ezzel járó önvizsgálati spirálból lassan átlépünk a kiterjedt miértekbe, úgy a zene is egyre erőszakosabban vág belénk, szinte földbe tipor, majd ahogy a koromfekete fodrozódásában lecsendesedik, úgy a bennünk születő űr is arra késztet, hogy maradjunk a jelenben, emésszük meg az elhangzottakat. Négyszámos kislemez révén nem hagy nyugalmat a hallgatók számára az emberöltő. Több hallgatás szükséges ahhoz, hogy teljesen magunkba szívjuk azt a sok réteget, amivel megajándékoz bennünket. Külön kiemelendő a bravúros gitár- és basszustémák Máris Viktor és Kleinheincz Zoltán hangszeréből, Ferth Csaba tömött, telített dobjátéka, valamint Zsíros Ádám szinte elfolyó, elnyújtott éneke mellett Hegyaljai-Boros Zoltán brácsajátéka is.
A dalszövegek önmagukban is értékes csemegék, rendkívül jól áll a magyar nyelv a zenekar testes, mégis olykor meglepően libegő hangzásához, de holisztikusan tekintve abszolút érezhető, mennyire komplexen gondolkoznak a tagok a zenéről, és úgy összességében a saját világukról. Külön figyelmet fordítottak arra, hogy olyan vizuális világot kapjon a borító, ami a befogadó lelkületét leginkább reprezentálja. Komár Sabrina szabad kezet kapott, hogy saját stílusában jelenítse meg a hallgatói élményeit és érzéseit.
Összességében tapasztalható, hogy az album egy belső fejlődési ívet rajzol ki, rendkívül sűrű, tömény formában. Bár az utolsó eleme ad némi esélyt a lecsendesülésre, mégis velejéig belénk ivódnak az addig felvetett gondolatzuhatagok. Nincs béke, nincs teljes felismerés, a belső útkeresés örök, a lélek végtelen és megfejthetetlen. Ha egy mondatba kéne sűrítenem, amit szinte nem lehet, az emberöltő az önmarcangoló önvizsgálattól az öntudatos, választani képes identitásig vezető belső zarándoklat.
Értékelés:
Szerző: Gazdag Flóra
W a y o 
Hozzászólás