Propagandhi: At Peace – lemezkritika

Soha ennyit nem kellett még Propagandhi albumra várni, mint az idén májusban megjelent nyolcadik, “At Peace” névre keresztelt kiadványra. Nyolc év telt el a Victory Lap óta, ami őszintén szólva számomra nem is tűnt ennyinek, hiszen olyan gazdag a banda bűnlajstroma, hogy a hét lemez akármelyikét vettem elő, teljes mértékben ki tudtam elégíteni a vágyaimat, amikor agyas szövegekkel teletűzdelt technikás punk/hardcore-ra fájt a fogam. [Szecsődi Tamás vendégszerzőnk írása]

Húsz perc a death metal-körhintán: Treasondom – The Flesh Consumes The Mind (lemezkritika)

„Here for a good time, not for a long time” – ez az angol szólás járt a fejemben, ahogy az erdélyi magyar Treasondom első teljes nagylemezét, az augusztusban megjelent The Flesh Consumes The Mindot újra meg újra meghallgattam. Persze senki se értse félre: remélem, még sok folytatása érkezik az albumnak, a mottó inkább a 22 perces játékidőnek szól, amibe tíz dalt is sikerült belepasszírozni. A műfaj azonban ennek ellenére nem (csak) grindcore, hanem technikás, de mégis oldschool death metal – abból is a legigényesebb fajta.

Menekülés helyett határozott állásfoglalás: egy5egy – hova menekülnél? (lemezkritika)

Mivel itt a Wayon gyakran és szívesen mutatunk be feltörekvő, áttörés előtt álló előadókat, külön örömöt jelent, ha egy olyan zenekar, akikkel egyszer interjúztunk, évekkel később nagy népszerűségnek örvendő, már-már befutott együttesként szerepelhet nálunk ismét. De nem csak nekünk van okunk büszkének lenni: az egy5egy harmadik lemeze, a hova menekülnél? május 15-én jelent meg, a Dürer Kertben tartott lemezbemutató koncert alapján pedig úgy tűnik, osztatlan sikert arat a rajongóknál.

Fényesebb a láncnál a Nap – Az Employed to Serve felemelkedése és… fennmaradása

A kemény munka meghozza a gyümölcsét, ahogy az látható az Employed to Serve esetében is. Egy kis core bandából a szigetország egyik legütőképesebb exportcikkévé nőtték ki magukat, akiket simán oda lehet rakni tízezres közönség elé. Ezen állítást támasztja alá a zenekar legfrissebb anyaga, a Fallen Star is, amelyről részletesebben olvashattok ebben a cikkben. Radó Richárd írása.

A lelkünkre hulló csillagok – Auraleak: The Spirit Matrix (lemezkritika)

Tavaly ősszel jelent meg a budapesti Auraleak legelső nagylemeze, a The Spirit Matrix. Az alternatív metal, progresszív rock és poszt-hardcore tengelyen mozgó formációval már volt szerencsém interjút készíteni, még valamikor 2023 őszén. Nem csak a zenekarról és a tagokról tudtam meg többet, de a zenéjük is közelebb került hozzám az interjú hatására, melynek köszönhetően biztos voltam abban, hogy nálunk sem marad el ennek a sötét, szemeink számára igen, de a lelkünknek nem ismeretlen univerzum felfedezése, amely a legnagyobb magányunkban is egyfajta melegséget és megnyugvást áraszt. Elérkezett a pillanat, hogy visszaszámoljunk és együtt várjuk a kilövést a legrejtettebb érzéseink galaxisába!

Many Eyes: The Light Age – albumkritika

Kedvenc vendégszerzőnk, Szecsődi Tamás ismét a billentyűk közé csapott, és most megosztjuk veletek, mi megosztanivalója támadt az Every Time I Die poraiból született Many Eyes szeptemberben megjelent lemezével kapcsolatban. Kőkemény metalcore, ajtócsapkodós tagcsere-dráma, ismerős, de mégis egyedi ETID-etüdök - a szó Tomié!

Ha ez itt a vég… – Embertears: Red Chapter lemezkritika

A tavalyi Blue Chapter EP-t követően most egy nagylemezzel folytatódik az Embertears utazása a bibliai Jelenések Könyvének világában. Az egyszemélyes stoner-sludge projekt mögött álló Albert Tamás Géza fáradhatatlan munkájának és szakadatlan fejlődésének gyümölcseként elkészült a Red Chapter, nekünk pedig bőven van mit mondanunk róla.

Alien Ant Farm: mAntras (lemezkritika)

Újfent egy vendégszerző írását olvashatjátok az oldalunkon! Ezúttal Szecsődi Tamás, azaz a Summiteer szólóprojekt megálmodója és megtestesítője vendégeskedik nálunk az idén áprilisban megjelent Alient Ant Farm-lemezt aprólékosan bemutatva. Amennyiben még nem hallottad a mAntras-t, vagy csak szívesen megnéznéd, más mit gondol a korongról, ez a lemezkritika kifejezetten neked szól!

Bocsi, nem bocsi – új lemezzel itt a Pardon ME!

December 28-án jelent meg a fiatal fővárosi alakulat, a Pardon ME! első nagylemeze, a State Of Her Mind. Az alter és poszt grunge-alapokat modern metalos és helyenként funkos beütéssel színező frontcsajos zenekar debütalbumát Mi már meghallgattuk, most pedig megosztjuk veletek, miért indítsátok ezzel Ti is 2024-et!

Hétköznapi Csalódások: Rohanunk a forradalomba – Lemezkritika (05.15.)

„1990 novemberében négy kocsmatöltelék az egyik pécsi krimóban elhatározza, hogy punkzenekart alapít. Így is lett.” – Olvasható a zenekar weboldalán és azóta szokás őket a magyar punk rock egyik leghíresebb zászlóshajójaként, Magyarország elsőszámú punkzenekaraként emlegetni. A 25 éves jubileum óta két stúdióalbumot hallhattunk tőlük (Pont- 2015, Nihilista Rock ’N’ Roll- 2017), valamint 2020-ban megjelent a második kizárólag József Attila versfeldolgozásokat tartalmazó anyaguk is, a „Csókol Attila…”. Cikkünk apropója a múlt hét csütörtöki újdonság, a „Rohanunk a forradalomba”.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑