Üdvözlünk az oldalunkon! 😁 Mi vagyunk a "Wayo", egy zenei ajánlókkal, cikkekkel, albumismertetőkkel és toplistákkal foglalkozó csapat. Elsősorban az a célunk, hogy új zenekarokat és előadókat mutassunk be másoknak a világ minden tájáról. Nem vagyunk zenei szakértők, se nem profi cikkírók, de igyekszünk majd minél több újdonságot hozni Nektek. /ENGLISH/ Hi Everyone! 😁 We're "Wayo" a team dedicated to musical reviews, articles, album guides and toplists. We're music fans but we aren't professional experts. Our main goal is to introduce new bands and musicians from all around the world. Stay tuned and listen to music 😜
A Refused feloszlott teteme még ki se hűlt, máris itt az egykori tagok Mats Gustafssonnal közösen tető alá hozott új projektje, a Backengrillen. És ez a legkevésbé sem alkonyati fika (úgy mint a skandináv délutáni süti-kávé szeánsz, nem az orrodból a bubuc), hanem embert próbáló antifasiszta karamboljazz, egyenesen a kollektív globál-paranoid őrület pereméről. Mit akarsz... Bővebben →
Meddig lehet egy zenekarra ráaggatni valaki más kabátját, mielőtt azt végül a sajátjának tekinti? Ez fogalmazódott meg bennem először, amikor a dán Møl nagylemezes bemutatkozását (Jord) hallottam még 2018-ban. Meg nem csak bennem, a fél internet kikiáltotta őket az európai Deafheavennek, ami kicsit slendrián kijelentés volt, de mégis valahol helytálló volt akkoriban, amikor már öt éve a Sunbather fényárjában sütkéreztünk. Több se kellett a világ legboldogabb országából származó bandának, és még egy lemezen (Diorama - 2021) megpróbáltak felülkerekedni az amerikaikon - több, kevesebb sikerrel. Három az igazság - tartja a mondás, és egy nagyobb volumenű levegővétel után úgy tűnik végül révbe értünk. A Mol harmadik lemeze, a Dreamcrush már nem kullog senki után, saját tempót diktál önnön formanyelve alapján. Ez pedig nemcsak a dánok eddigi legjobb lemezét eredményezi, de teljesen új megvilágításba helyezi a sokak által lesajnált blackgaze műfaját.
Tavaly ősszel látott napvilágot az ICENAP első lemeze, a T.I.M.E., melyet egy csendesebb időszak előzött meg. A kislemezzel nem csak a single single hátán korszak zárult le a banda életében, hanem egy új alapokra és műfajokra helyezett karrierépítés vette kezdetét, ahol azért még a régi arculat is visszaköszön helyenként. A háromtételes T.I.M.E. egy konceptlemez, melynek központi alanya Jade, egy disszociatív identitászavarral élő fiatal nő, de hogy pontosan mit rejt Jade három arca, és hogy mit kapunk a lemeztől, maradjon valamivel későbbre. Ha személyesen is megcsodálnátok az ICENAP-et és a kislemezüket, akkor van egy jó hírünk számotokra, mivel a hónap utolsó napján, február 28-án beveszik az Akvárium Klub Kis Hallját a Shell Beach és a Cica társaságában.
Nem egyszerű 2026-ban zenésznek lenni. Lényegében már minden műfajt megalkottak, minden dalt eljátszottak előtted, nem igazán lehet már újat alkotni - vagy ha mégis, az a jelenlegi elképesztően turbulens világban hamar kihal megfelelő utánpótlás és támogatás hiányában. Marad tehát a jól bevált receptek unalomig történő újrahasznosítása, a tíz-húsz éve letűnt stílusok és elemek felélesztése, vagy zsánerek egészen vérfertőző mód pároztatása. Ez utóbbi járhatott az Ov Sulfur srácainak is a fejében, ami papíron talán működőképes is lehetett volna, de a gyakorlatban sajnos elég seggszagú lett a végeredmény.
Ha csak a metal karrierjét nézzük, sokaknak eddig leginkább egy ambíciózus, végeredményben főleg szórakoztató projekt állt Poppy neve mögött, de mostantól kezdve többé nem lehet nem komolyan venni. Nem emlékszem, mikor éreztem utoljára egy metal lemezen ekkora main character energy-t - pedig az igazán öncélúan skizo elemek már lejjebb vannak tekerve a korábbi lemezekhez képest. King Kong, Thomas a gőzmozdony, Dukai Regina, Blink 182 - vajon a cikk végére mindez értelmet nyer?
Szinte a semmiből érkezett tavaly év végén a győri Devoid zenekar harmadik nagylemeze, a Culture War, amely egy tűpontos és sajnos elég hervasztó látlelet kis hazánk jelenlegi lelkiállapotáról.
Reggel van, csörög az ébresztőd. Próbálsz felkelni, de még érzed a szádban azt a harmadik sört, amitől kicsit kótyagos a fejed, az a cigi se kellett volna, pláne, hogy már két éve leszoktál. Miért zúg a füled? Ja, igen, mert elfelejtetted elvinni magaddal a füldugódat arra a kedd esti koncertre, ahol három helyi erő lépett fel az előtt az egy zenekar előtt, ami valóban érdekelt. De te elmentél megnézni mindet, validálva ezzel is azt, hogy te így támogatod a színteret, dacára annak, hogy már a második zenekar körül fájt a hátad, a lábad, meg olyan testrészed is, aminek a létezéséről se tudtál. Szerencsére csak 45 percet késett a várt bandád, mert az előtte lévőknek pont sikerült annyit tökölniük a dalaik közti performatív, csordaszellem beszédeikkel, hogy addig pont meg tudtátok vitatni a haverokkal, hogy miért szar a meló, mit nem eszik meg a gyerek, és melyik a legjobb autómosó a városban.
Soha ennyit nem kellett még Propagandhi albumra várni, mint az idén májusban megjelent nyolcadik, “At Peace” névre keresztelt kiadványra. Nyolc év telt el a Victory Lap óta, ami őszintén szólva számomra nem is tűnt ennyinek, hiszen olyan gazdag a banda bűnlajstroma, hogy a hét lemez akármelyikét vettem elő, teljes mértékben ki tudtam elégíteni a vágyaimat, amikor agyas szövegekkel teletűzdelt technikás punk/hardcore-ra fájt a fogam. [Szecsődi Tamás vendégszerzőnk írása]
„Here for a good time, not for a long time” – ez az angol szólás járt a fejemben, ahogy az erdélyi magyar Treasondom első teljes nagylemezét, az augusztusban megjelent The Flesh Consumes The Mindot újra meg újra meghallgattam. Persze senki se értse félre: remélem, még sok folytatása érkezik az albumnak, a mottó inkább a 22 perces játékidőnek szól, amibe tíz dalt is sikerült belepasszírozni. A műfaj azonban ennek ellenére nem (csak) grindcore, hanem technikás, de mégis oldschool death metal – abból is a legigényesebb fajta.
Mivel itt a Wayon gyakran és szívesen mutatunk be feltörekvő, áttörés előtt álló előadókat, külön örömöt jelent, ha egy olyan zenekar, akikkel egyszer interjúztunk, évekkel később nagy népszerűségnek örvendő, már-már befutott együttesként szerepelhet nálunk ismét. De nem csak nekünk van okunk büszkének lenni: az egy5egy harmadik lemeze, a hova menekülnél? május 15-én jelent meg, a Dürer Kertben tartott lemezbemutató koncert alapján pedig úgy tűnik, osztatlan sikert arat a rajongóknál.
, Anders Noren fejlesztésében.
W a y o 