Miért éppen az “Argonaut And Magneto”? Sok ember számára a legmegkapóbb első körben a zenekar neve lehet, azonban, ha mélyebbre ássuk magunkat puszta szemfényvesztésnél, olyan csodákra bukkanhatunk, mint az Argonaut And Magneto.
Különös perverzióm a kissé népies hangzás, a visszafogott vokál és a letisztult intrumental. Ezeknek az egyvelege lenne ez a szépen építkező, klasszikus elemekkel bátran operáló muzsika. A ritmika ugyan egyhangú, de nem unalmas, ugyanis a fájdalomittas ének egy másik dimenzióba emeli a dal egészét. Nem táplál ürességet, hiszen folyamatosan új hangszerek és hangzások tarkítják az idő előrehaladtával. Aztán hirtelen (egy kicsit erősen fogalmazva) disszonáns instrumental gyötri a hallgatót, hogy mikor végül elcsendesedik, a felgyülemlett feszültség elpárologjon… Valójában az egész szám egy rituálé kibontakozása, ami egyébként az egész zenei projektet inspirálta.
A muzsika hallgatása közben maga a sámánvilág elevenedik meg előttünk, mégsem érezzük úgy, hogy a múltban rekedtünk volna. Az ének és az akusztikus gitár abszolút friss, indie atmoszférára hajaz. Tipikusan az a szám az ‘Argonaut And Magneto’, melyről kijelenthetem, hogy melankóliája gyönyörködtet.
Műfaj: Alternatív/Indie
Együttes: Kiss The Anus of a Black Cat (BE)
Szám: Argonaut And Magneto
Album: Hewers of Wood and Drawers of Water (2010)
Dalszöveg:
Trinity
Trinity
You leave me
You leave me angry
The green, green grass
The gray, gray house
The green, green grass
The gray, gray house
The damage done
Ascended the sky
Oh rivers
Rivers
And father’s house
Is full of arrows
He picked the scabs
Now wounds will fester
A state of terror
The green, green grass
The gray, gray house
The green, green grass
The gray, gray house
Oh rivers
Rivers
The gentle breeze
We are at ease
Lying there
You are near
Lying there
You are near
Mit érdemes tudni a “Kiss The Anus of a Black Cat”-ről? A Stef Heeren által alapított belgiumi zenekar egészen különleges nevét, mint már korábban céloztam rá, egy középkori boszorkány rituálé ihlette. Zenéjét is ez a kissé népies, pszichedelikus hangzás jellemzi, főleg kezdetleges albumai alapján. Az If the Sky Falls, We Shall Catch Larks 2005-ben, az An Interlude to the Outermost 2007-ben, a The Nebulous Dreams 2008-ban, a Hewers of Wood and Drawers of Water 2010-ben, a Weltuntergangsstimmung 2012-ben a To Live Vicariously pedig 2015-ben látta meg a napvilágot, a négytagú zenekar pedig a mai napig törekszik aktív maradni, bár a legutóbbi EP is sajnos csupán 2016-ban jött ki. Mindenesetre így is érdemes csemegézni a már megjelent muzsikák közt, ugyanis nemcsak a zene atmoszférája, de szövegeik is megérnek egy misét! Legutóbbi két megjelenésük kissé elmozdul egy picit elektronikusabb, gótikus rock hangzás felé, de ez nem válik a minőség kárára. Személy szerint mindig díjazom, ha egy banda mer újat mutatni, kísérletezni, hiszen egyébként is jellemző a Kiss The Anus of a Black Catre, hogy nem szeretne kifejezetten senki nyomdokaiba lépni.
Kiss The Anus of a Black Cat: https://open.spotify.com/artist/4qqohKrxiozEixcmxeW3eA?si=U2hPOyjPTfyZ4B4_SYBvSQ
by: Fujimi
Leave a Reply