2021: 20 album, amit ne hagyj ki! (02.13.)

2021 bőséggel szállította a jobbnál jobb megjelenéseket! Kiváló albumok, EP-k és dalok érkeztek az ismertebb zenekaroktól és az underground körökből is. Ebben a cikkben a tavalyi évből gyűjtöttünk össze 20 olyan albumot (fejenként 10-10 lemezt), amit úgy érzünk kár lenne kihagynotok! Jöjjenek hát az albumok!

X. Silent Planet – Iridescent & Resolve – Between Me and The Machine

Silent Planet – Iridescent (T.)

Zenekar: Silent Planet (US)
Album: Iridescent
Album terjedelme: 39:56 (12 dal)
Műfaj: Metalcore
Kiadó: Solid State Records

IX. While She Sleeps – Sleeps Society & Eyes Wide Open – Through Life And Death

While She Sleeps – Sleeps Society

Zenekar: While She Sleeps (UK)
Album: Sleeps Society
Album terjedelme: 44:27 (11 dal)
Műfaj: Metalcore
Kiadó: Saját gondozás (Sleeps Brothers)

A While She Sleeps a 2019-es „So What?” lemez után most a Sleeps Society-vel bővítette diszkográfiáját, mely zúzósabb és slágeresebb lett, mint inkább kísérletezős elődje. Hangzásban közelebb áll a „You Are We” lemezhez, de azért itt is számíthatunk kreatív és érdekes zenei elemekre. Az album baromira energikus, jól szól és tele van az elektronikus elemek mellett sok érzelmesebb pillanattal is. Minden megvan benne, amiért a While She Sleeps-et szeretni lehet! Egyetlen negatívum talán, hogy kicsit sok a töltelék track a lemezen, értem ez alatt a különböző interlude-okat és hasonlókat, amelyek habár szintén jól megmunkáltak és hozzáadnak a lemez koncepciójához, mégis tetemes részt (negyed órát) tesznek ki az album játékidejéből.

EYES WIDE OPEN – Through Life And Death

Zenekar: EYES WIDE OPEN (SWE)
Album: Through Life And Death
Album terjedelme: 39:25 (12 dal)
Műfaj: Metalcore
Kiadó: ARISING EMPIRE

Svédországról minden bizonnyal az IMMINENCE ugrik be elsőként mindenkinél, aki kicsit is szereti a metalcore műfaját vagy esetleg a Dead by April. Az EYES WIDE OPEN a stílus egy kevesebb figyelmet élvező képviselője. Ez abból is adódhat, hogy eleinte inkább a svéd metál színteret erősítették, de mára már jóval közelebb állnak a metalcore-hoz. A melodikus atmoszférára és a megragadó instrumentálra építő banda legújabb albuma, a Through Life And Death nagyjából negyven percnyi merengés, különösen az olyan számok esetében, mint a Burn ‘Em, a Where Death Meets Paradise vagy az Eraser. Azonban akadnak pörgősebb, dirty vokálra jobban építő dalok is, mint a Devastation vagy a Richard Sjunnesson és Jonatahn Thorpenberg közreműködésével készülő Echoes.

VIII. Whitechapel – Kin & Spiritbox – Eternal Blue

Whitechapel – Kin

Zenekar: Whitechapel (US)
Album: Kin
Album terjedelme: 47:49 (11 dal)
Műfaj: Deathcore
Kiadó: Metal Blade Records

A „Kin” a 2018-as „The Valley” közvetlen folytatása mely, anno az énekes Phil Boozemen gyermekkori viszontagságait mesélte el. A Kin pedig egy alternatív folytatás, melyben már keveredik a valóság és a fikció. A banda már a 2016-os lemezük, „Bring Me Home” című számánál megkezdte a kacérkodást a clean vokállal és az érzelmesebb melódiákkal, melyet tovább gondoltak a „The Valley” albumnál. A „Kin” e téren is egy szintlépés mivel talán itt találkozunk a legtöbb akusztikus elemmel. Itt már konkrétan vannak teljesen clean vokálra épülő számok. Persze nem kell megijedni, azért hírnevükhöz méltóan lesznek elég súlyos darabok is. A „Kin” egy gyönyörű lemez, tele érzelmekkel és egy fájdalommal, szépséggel és mocsokkal.

Spiritbox – Eternal Blue

Zenekar: Spiritbox (CAN)
Album: Eternal Blue
Album terjedelme: 43:12 (12 dal)
Műfaj: Metalcore
Kiadó(k): Pale Chord; Rise Records

Hogyha 2021, akkor nehezen elkerülhető a Spiritbox és a debütáló albumuk, az Eternal Blue. A kanadai metalcore zenekar tagadhatatlanul felkerült a térképre sokaknál a tavalyi évben. A Holly Roller, a Constance, a Circle With Me vagy a Secret Garden egyértelműen megalapozták az Eternal Blue sikerét, ami a kiadását követően sem okozott csalódást. A vártnál talán felkapottabbá is vált a Spiritbox és lavinaként zúdult a metalcore szerelmeseire. Courtney dirty vokálja visszatérő elemmé vált nem csak a zenekar berkein belül, hanem másoknál is. Nem túlzás azt állítani, hogy Courtney LaPlante nevét láthattuk az egyik leggyakrabban vendégénekesként (Make Them Suffer, ERRA, Eternal Void vagy Crown The Empire. Csak néhány zenekar, akik dalainál felbukkant). Ettől még messze nem érdemtelen az őket övező hype és a Sun Killer vagy a Yellowjacket is bizonyítja, hogy az előzetesen kiadott dalokon túl is tudtak egy magasabb színvonalat hozni.

VII. Darko US – Darko & Sleep Token – This Place Will Become Your Tomb

Darko US – Darko

Zenekar: Darko US (US)
Album: Darko
Album terjedelme: 44:50 (12 dal)
Műfaj: Deathcore/Metalcore
Kiadó: Saját gondozás

A Chelsea Grin jelenlegi énekese és az Emmure (most már ex) dobosa 2020-ban összeálltak, hogy megalkossák a két főből álló, Darko nevű zenei projektet. Egy EP-vel indítottak, majd végül tavaly meg is érkezett az első nagylemezük, mely rendesen felkavarta az állóvizet. Ahogyan a név is sugallja egy nagyon bizarr, sötét, helyenként félelmetes és gusztustalan hangzást céloztak meg a srácok. Ezt maradéktalanul hozza az album. Néha talán túlságosan is jól. A felismerhetetlenségig hangolt és effektelt gitárok, a rengeteg egyéb bizarr hanghatás, és Tom gusztustalan vokáljai tényleg egy nightmare fuellé teszik az egész albumot. Habár akad pár érzelmesebb, lassabb tétel is az albumon, mint például a „Donna”, a „Daniel”, és a lemezzárást megelőző ambient szám, az „If This Is Forever”. Arról nem is beszélve, hogy olyan nevek is közreműködnek többek között a lemezen, mint Ben Duerr, (Shadow Of Intent) vagy Courtney LaPlante (Spiritbox).

Sleep Token – This Place Will Become Your Tomb

Zenekar: Sleep Token (UK)
Album: This Place Will Become Your Tomb
Album terjedelme: 52:06 (12 dal)
Műfaj: Post-Metal, Alternative Rock
Kiadó: Spinefarm Records U.K.

A részben misztikumáról ismert brit Sleep Token megadta a módját a 2021-es albumuk felvezetésének, amikor az Alkaline-t dobták be csaliként, igencsak sikeresen! Az ambient és az elektronikus zenei komponensekben gazdag instrumentáljaik, melyek a metálra jellemző vaskosabb riffeket és a jazz-ben szokványos dobot sem mellőzték, egy teljesen új élményt hoztak el sokak számára. Ehhez társult Vessel, a zenekar énekesének egyedi vokálja. A This Place Will Become Your Tomb napról napra izgalmasabbá vált és felmerült a kérdés, hogy mennyire tartható ez a szint hosszabb távon? Így utólag elmondható, hogy a megnövekedett érdeklődés alábbhagyott az album megjelenéséig, ami annak is köszönhető, hogy az Imogen Heap által inspirált Fall For Me nem feltétlenül volt az a dal, ami képes lett volna feltüzelni az emberek sokaságát, közvetlenül a This Place Will Become Your Tomb kiadását megelőzően. Természetesen nem is ez az irányvonal volt domináns az albumot hallgatva. Egy kellemes és változatos nagylemezt kaptunk. A Hypnosis az erőteljesebb, zúzósabb darabok egyike, míg a The Love You Want esetében a stílusokat vegyítő, de lágyabb dalról beszélhetünk. A Missing Limbs, tehát a zárótétel pedig egy akusztikus, lassú szám, zongorával és gitárral kiegészülő énekkel. Az album előnyére váló sokszínűség vitathatatlan.

VI. Architects – For Those That Wish To Exist & There’s A Light – For What May I Hope? For What Must We Hope?

Architects – For Those That Wish To Exist

Zenekar: Architects (UK)
Album: For Those That Wish To Exist
Album terjedelme: 58:28 (15 dal)
Műfaj: Metalcore
Kiadó: Epitaph Records

A „For Those That Wish To Exist” volt számomra az év legnagyobb fordítása. Semmi bajom nem volt az új iránnyal és a mainstreamebb hangzással, nem ültem fel a „Sellout” vonatra sem. A négy előzetes single közül kettőt, ha jobban felkeltette az érdeklődésem és mikor kipörgettem az albumot is, az nem nagyon váltott ki belőlem semmiféle reakciót. Úgy éreztem, hogy ez egy „okés” lemez, amivel nincs bajom, de majd belesimul az év felhozatalának középmezőnyébe és feledésbe merül. Minden esély megvolt erre, mivel a záró, Dying Is Absolutely Safe”-en kívül egyik dal sem kifejezetten nyűgözött le. Legalábbis első hallgatásra. Ugyanis, ahogy teltek a hónapok és haladtunk a 2021-es évben, az album szép lassan beérett. Kezdtem megszeretni a számokat, néha azon kaptam magam, hogy magamban dudorászom őket, vagy a semmiből a fejembe másznak. Igaz még mindig van egy vagy két száma ennek a 15 dalos monstrumnak, ami tölteléknek érződik, de összességében nagyon élvezetes, fülbemászó lemezről van szó. Mindenképp érdemes adni neki egy esélyt!

There’s A Light – For What May I Hope? For What Must We Hope?

Zenekar: There’s A Light (DEU)
Album: For What May I Hope? For What Must We Hope?
Album terjedelme: 01:00:00 (11 dal)
Műfaj: Post-Rock
Kiadó: Napalm Records

A felsorolt albumok közül a For What May I Hope? For What Must We Hope? lóg ki a legjobban, már csak a műfaját tekintve is. A német There’s A Light egy velejéig poszt-rock nagylemezzel zárta az évet, tavaly decemberben. Nem csoda, hogy a 11 dalból álló album 1 órás terjedelme feltűnő lehet a listánkon. Ez feltételezhetően nem annyira meglepő a poszt-rock kedvelőinek, hiszen a műfaj egyik sajátossága, hogy hosszasan elnyújtott számokkal operál. Az album remek indítás lehet azok számára, akik elmerülnének a poszt-rock tengerében és csak élveznék a pillanatot. Vokálból ugyan nem hallhatunk sokat, de cserébe minden másodperce fékezhetetlen vágyat gerjeszt bennünk, hogy újra hallhassuk az éneket. A hangszerhasználatról csak annyit, hogy bőven hozza az elvárt szintet, képes újítani és valahogy a 6-7 perces dalokat sem érezzük soknak. Sőt! Az instrumentál mindig megadja azt a gyönyört, ami miatt annyira szeretni lehet a poszt-rockot. Az Elpis és a Be Brave, Fragile Heart ideális nyitányai lehetnek ennek a felejthetetlen utazásnak!

V. The Plot In You – Swan Song & Capstan – SEPARATE

The Plot In You – Swan Song

Zenekar: The Plot In You (US)
Album: Swan Song
Album terjedelme: 35:12 (10 dal)
Műfaj: Metalcore/Alternative Rock
Kiadó: Fearless Records

A The Plot In You letette a 2021-es év talán legkreatívabb albumát az asztalra, a „Swan Song” képében. Úgy érzem a banda húzóereje egyértelműen az énekes Landon Tewers. Elképesztően tehetséges. Régebbi lemezeken sokkal többet screamelt a hagyományos értelemben, de amilyen karakteres egyedi hangja van, igazából nincs is feltétlen szüksége gutturálokra vagy egyéb gusztustalanságokra. Rengeteg érzelem van mind a szövegeiben, mind a hangjában. Libabőr ahogyan énekel és játszik a hangszálaival. Valószínűleg a zenekar összhangzásában is bátran és nagy tenyérrel nyúl bele. Ugyanis Landon egy külön műfaj. Nehéz behatárolni pontosan mit is hallasz. A punk, a metal, a pop, az elektronikus elemek és az alternatív rock keveredik mindenféle egyedi hang effektekkel megtűzdelve, amelyből egy bárhol könnyen felismerhető, egyedi stílust kapunk. Mindez nemcsak a The Plot In You-ban, de a szóló projektjében is tetten érhető. A Swan Song az év egyik legkreatívabb és legérzelmesebb lemeze!

Capstan – SEPARATE

Zenekar: Capstan (US)
Album: SEPARATE
Album terjedelme: 37:25 (10 dal)
Műfaj: Post-Hardcore
Kiadó: Fearless Records

Az elmúlt évek feltörekvő poszt-hardcore zenekarainak egyik a Capstan, amely a SEPARATE után változatlanul halad felfelé a sikerhez vezető lépcsőfokokon! Habár a 2019-es albumuk, a Restless Heart, Keep Running esetén sem tapasztalható hiányérzet, de a SEPARATE messze kiegyensúlyozottabb albumnak nevezhető. Egyrészt a lemezen fellelhető dalok jelentős része nem marad el a többi számtól minőségileg, ami nem volt elmondható kétséget kizáróan a korábbi albumoknál. Másrészt a poszt-hardcore jellegzetességek is könnyedén felismerhetőek, mint például az üvöltésre hajazó vokál, a dinamikusság vagy a mélyre hangolt basszusgitár, profi kivitelezéssel garantálva az élményt.  Az előrelépés további jele, hogy a SEPARATE dalai között már koprodukciók is megbújnak, nem is akármilyen nevekkel! Shane Told, a Silverstein énekese az Alone, míg a neves szaxofonos, Saxl Rose a blurred around the edges megalkotásában vállalt szerepet. A poszt-hardcore kedvelőinek egy potenciális új kedvenc lehet a Capstan és a SEPARATE!

IV. Brand Of Sacrifise – Lifeblood & Starset – Horizons

Brand Of Sacrifise – Lifeblood

Zenekar: Brand Of Sacrifise (US)
Album: Lifeblood
Album terjedelme: 41:09 (12 dal)
Műfaj: Deathcore
Kiadó: Blood Blast Distribution

A mahattani Brand Of Sacrifice nagyon magasra tette a lécet tavaly év elején ezzel az albummal. Hatalmas minőségi ugrásnak lehettünk fültanúi a 2019-es Gods Hand albumhoz képest. Az se volt rossz cucc de a Lifeblood egy egészen más szint. Az album egyébként Kentaro Miura leghíresebb művén alapszik, és csak árad a lemezből az alapanyag iránti szeretet, rengeteg utalás van elrejtve a dalszövegekben és a manga hangulatát is hitelesen hozza. A Berserk ranjongók (mint én) imádni fogják! Pofátlanul heavy az album, ezt megfejelik csomó elektronikus és szimfonikus hangzással. Kyle Anderson pedig egy szörnyeteg! A Lifeblood hatásosan pumpál friss vért a deathcore műfajába!

Starset – Horizons

Zenekar: Starset (US)
Album: Horizons
Album terjedelme: 1:11:00 (16 dal)
Műfaj: Hard Rock, Alternative Rock
Kiadó: Fearless Records

A Starset negyedik albumának megítélése nem túl egyszerű feladat. A korábbi albumokból kiindulva rengeteg mindent felfedezhetünk, ami a Transmissions, a Vessels vagy éppen a Divisions sajátossága volt. Ezenfelül a Starset-hez köthető más zenekarok (Downplay vagy MNQN) hatásai is érződnek. Ilyen szempontból egy zseniális lemez lehet azok számára, akik elsődlegesen a Starset univerzumát akarják minél jobban magukba szippantani. Rejtett üzenetek, régről ismerős hangzások és a csillagászathoz, illetve a világűrhöz kapcsolódó dalszövegek. Azonban az outro-k által összekapcsolt daloknál az egységesség egyenlő lehet a monotonitással is. Ugyan a vokált és a hangszerhasználatot figyelve is találunk különbségeket, de karakteresebb számból nem sok akad. Ebből adódóan, ha valaki merőben eltérő dalokra vágyik vagy a Vessels mércéjét helyezi maga elé, csalódhat. A Transmissions, a Divisions vagy az MNQN dalok megoldásai nagyobb mértékben észlelhetőek. A 16 dalos album ettől még szerethető és élvezhető, ha pedig csak egy-egy olyan számot keresnénk, amit bármikor elővehetünk, akkor nincs nehéz dolgunk! A Horizons a lehetőségek tárháza: az Icarus, az Alchemy, a Devolution és a Something Wicked is alkalmas a pillanatnyi hangulatunk felkarolására.

III. Slaughter To Prevail – KOSTOLOM & Virtues – Comfort In My Own Arms

Slaughter To Prevail – KOSTOLOM

Zenekar: Slaughter To Prevail (RU)
Album: KOSTOLOM
Album terjedelme: 49:01 (12 dal)
Műfaj: Deathcore
Kiadó: Summerian Records

Ha már szörnyeteget emlegettem az előbb, akkor itt van még egy. Ráadásul egyenesen Oroszországból. Ugyanis négy év után tavaly nyáron napvilágot látott az Alex Terrible fémjelzéssel ellátott Slaughter To Pevail második nagylemeze a Kostolom. Vagy három éven keresztül promózták a lemezt és húzták az agyunkat, az évi egy dallal és az instára rakatszám kipakolt snippetekkel. Megérte várni az albumra? Abszolút!  A keményvonalas deathcore hangzás mellett nu-metálos elemeket belevegyítve igyekeztek egy sajátos hangzást kialakítani. Ami valakinek bejön, valakinek nem. Nos, én zabáltam. Emellett helyenként belefért némi clean vokál, szimfonikus aláfestés, és egyéb finomságok. Alex köztudottan imádja a Slipknotot és ez meg is látszik az albumon, ugyanis rengeteg stíluselem felfedezhető az „IOWA” albumról. (Amit én nem bántam mivel imádom azt az albumot.) Konkrétan a „Father” című szám vége felé van egy olyan szegmens, amit ha csak önmagába hallanék, azt hinném, hogy az „Iowa”, vagy a „Scissors” című szám egy elkeveredett prototípusát hallom, a sejtelmesen sötét, kicsit atmoszférikus instrumentállal, és a nyögdécselős, motyogós önkívületi állapotot sejtető vokállal.  Mondanom sem kell ezek után, hogy egy pusztító albumról van szó. Mégis ha negatívumot kéne mondanom az az, hogy helyenként túl sokat próbál markolni a lemez és nem mindig jön össze a művelet. Van pár olyan röhejesen nagy build up, hogy a breakdown már nem tud annyira kemény lenni, mint amennyire felspanoltak rá. Ettől függetlenül mindenképp érdemes meghallgatni!

Virtues – Comfort In My Own Arms

Teljes Album: https://open.spotify.com/album/0shiMg0FPIu7JnciBDioLP

Zenekar: Virtues (SGP)
Album: Comfort In My Own Arms
Album terjedelme: 25:17 (8 dal)
Műfaj: Melodic Hardcore
Kiadó: –

A szingapúri Virtues ugyan ismeretlen még Magyarországon és globálisan sem rendelkezik nagy követőtáborral, de az ő esetükben teljes joggal lehet használni a “rejtett kincs” kifejezést. Kétségkívül az egyik legígéretesebb zenekar Ázsiából, hogyha melodic hardcore-ról van szó! A Comfort In My Own Arms nem egy terjedelmes album. A maga 25 percével és 8 dalával messze a legrövidebb nagylemez a húszas listánkon, de ez pozitívumként értékelhető összességében: nem érződik repetitívnek, a minőség stabilan ott van elejétől a végéig. A szívbemarkoló screamek és a lenyűgözően szép cleanek harmóniája tőrként hatol a lelkünkbe, de ez valami, amitől mégsem szabadulnánk. Az instrumentál javarészt nyugalmas, idilli, helyenként azonban feszült és drámai. Előbbi alapvetően a meghitt gitárjátéknak köszönhető, míg az utóbbi a vérpezsdítő dobolásnak, amire még rátesz a bizonyos pontokon beszédszerűvé váló vokál is. Nehezen tudnék kiemelni egy dalt a hat teljesértékű szám közül, de talán nem is feltétlenül kell. A Comfort In My Own Arms 25 percnyi kvalitás, az underground zene egyik felfedezésre váró gyöngyszeme.

II. IMMINENCE – Heaven In Hiding & Phinehas – The Fire Itself

IMMINENCE – Heaven In Hiding

Zenekar: IMMINENCE (SWE)
Album: Heaven In Hiding
Album terjedelme: 47:44 (13 dal)
Műfaj: Metalcore
Kiadó: Arising Empire

A tavalyi a meglepetések éve volt. Az egyik legnagyobb meglepetést számomra pedig nem más okozta, mint az IMMINENCE! Még a 2019-es „Turn The Light On” albummal ismertem meg őket, amiről sok számot szívesen hallgattam, de nem éreztem különösebben átütőnek. Viszont a Heaven In Hiding hatalmas előrelépés. Single-ről single-re csak ámultam, hogy, hogy szólhat valami ilyen jól, hogy képes minden dal egyre magasabbra tenni a lécet, és hogyan képes ennyire facsargatni a lelkemet. Csakhamar az egyik legjobban várt albumom lett idén, és bizonyos értelemben beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Csodálatosan hangzik az Architects szerű keményebb zúzás a hegedűvel megspékelve. Eddie pedig olyan technikákat villogtat meg, amelyekre eddig nem is tudtam, hogy képes. Minimálisan ront az összképen hogy az albumon akad  egy-két kevésbé erős szám, illetve kicsit sok az interlude. Ennek ellenére egy kiváló darab. Mindenképpen a legszemélyesebb album számomra idén!

Phinehas – The Fire Itself

Zenekar: Phinehas (US)
Album: The Fire Itself
Album terjedelme: 41:42 (10 dal)
Műfaj: Metalcore
Kiadó: Solid State Records

A Phinehas nem akármilyen módon tért vissza 2021-ben! Négy év elteltével újabb albummal jelentkeztek, a The Fire Itself pedig elképesztően erősre sikeredett! Az előzetesen kiadott single-ök között például az Eternally Apart érkezett, ami után már várható volt a kiemelkedő teljesítmény. Klasszikus metalcore dalok, káprázatos gitárszólók, töméntelen mennyiségű dirty vokál és elsőrangú clean vokál részek. Hogyha ezeket keresed egy dalban, illetve egy albumban, akkor a The Fire Itself neked készült! Az Eternally Apart mellett a címadó The Fire Itself, a The Storm In Me vagy a Dream Thief is jó kezdés lehet, ha még ismerkednél a zenekar hangzásvilágával.

I. Ice Nine Kills – The Silver Scream 2: Welcome To Horrorwood & Eidola – The Architect

Ice Nine Kills – The Silver Scream 2: Welcome To Horrorwood

Zenekar: Ice Nine Kills (US)
Album: The Silver Scream 2: Welcome To Horrorwood
Album terjedelme: 47:19 (14 dal)
Műfaj: Metalcore
Kiadó: Fearless Records

Idén az INK jött, látott és győzött! Anno 2018-ban csak egy hajszállal maradt le az Év albuma címről nálam, melyet végül a Fit For A King, Dark Skies lemeze söpört be! Idén azonban magasan a legszórakoztatóbb album lett számomra és nem igazán találok benne hibát. Kellően kreatív, heavy, érzelmes, melodikus, ötletes, tele van pofátlanul fülbemászó kórusokkal, pusztító breakdownokkal és napestig sorolhatnám. Nagyszerű album! Ha többet akarsz tudni arról, mit gondolok az albumról, akkor itt egy link a lemezt pontozó Review cikkünkhöz! Ice Nine Kills Review

Eidola – The Architect

Zenekar: Eidola (US)
Album: The Architect
Album terjedelme: 45:29 (12 dal)
Műfaj: Post-Hardcore
Kiadó(k): Rise Records; Blue Swan Records

Az Eidola négy évnyi szünet után adta ki a “The Architect”-re keresztelt, 12 dalt tartalmazó nagylemezét. Az új lemez megjelenéséig nem nagyon találkoztam szembe a zenekarral, de így legalább egy nehezen felejthető első alkalmas találkozás élménye maradt meg. A Caustic Prayer és az Elephant Bones meghallgatását követően már nem volt visszaút! A már más albumnál is kihangsúlyozott konstans színvonal tökéletesen megvan a The Architect-nél. Az egyik, ha nem a legnagyobb erőssége a lemeznek, hogy nem összességében változatos, hanem dalokra lebontva is. A különböző műfajok variálása már-már szédítő. A poszt-hardcore jellegzetességeken túl experimental, ambient, progresszív poszt metál és metalcore elemek is előkerülnek a kalapból. Andrew Wells clean vokáljai beszippantják az embert instant, a hangja lehengerlően káprázatos. Szinte nem ismer határokat! Az ének mellé screamek is dukálnak adott daloknál, ilyen például az Empty Gardens vagy a Jon Mess közreműködésével megszülető Mutual Fear. Az instrumentál pedig a korábban írtaknak megfelelően kreatív és a poszt-hardcore dalokhoz illően lendületes. Néha egy mérgezett egér is lassúnak és komótosnak tűnik a számoknál diktált tempóhoz képest. A hangszeres alapnál nem hagynám ki annak megemlítését sem, hogy az Eidola nagyon tehetséges zenészekből áll, akik egyenként is képesek nagyot alakítani, legyen szó akár a dobról, a gitárokról vagy a basszusgitárról. Továbbá van itt még valami! Az Eidola hangzásvilágát egyes daloknál ismerősnek vélhetjük, ami nem véletlen. A zenekarra nagy hatással volt a Dance Gavin Dance, így a DGD fanatikusoknak kiváltképpen ajánlanám a The Architect-et! Természetesen másoknak is simán elnyerheti a tetszését az Eidola legújabb alkotása, mivel van bőven mit megtapasztalnunk az album bejáratásakor és egy-két dal után már addiktívvá válhat minden, ami egy kicsit is a részét képezi a korongnak.

Egy hét múlva újabb cikkel érkezünk, amelyben 5-5 olyan EP fog helyet kapni a tavalyi felhozatalból, amelyet nem érdemes kihagynotok! Tartsatok velünk!

by: Traidusk & Wolfy