Néhány héttel ezelőtt vendégül látott minket a Doggy Afuera zenekar veszprémi próbatermük kanapéján, ami piros színéből fakadóan nem keltett bennünk gyanút, de ártatlanságunk és polkorrektségünk egy apró morzsáját talán mégis ott felejtettük. Egy kifejezetten jó hangulatú, önfeledt beszélgetéssel gazdagodtunk, melynek írásos mementóját itt hagyjuk az utókor számára! A zenekar legénysége teljes létszámban megjelent. Lássuk őket! “Csingujem”!
Interjúalanyok:
DOGGY AFUERA
Magvasi Bence (dobok)
Koncz Róbert "Rezi" (basszusgitár)
Kovács Tamás (gitár)
Miként jellemeznétek magatokat néhány szóban?
Rezi: Szabad formációs Rock and Roll.
Tomi: Valami egész szabad formájú hard rock zene, elszállós kicsit, betépős hard rock. Nem tudnám így nagyon egy fogalommal megfogalmazni.
Bence: Szerintem nem is lehet. Ilyen stoneres, kicsit groove-os.
Tomi: Igen, groove-os nagyon. Szeretjük a groove-ozást.
Bence: Nem mindenhol négynegyedes.
Tomi: A dob az teljesen progresszív.
Rezi: Valami szabad.
Mi a bandátok háttértörténete?
Tomi: Ez úgy volt, hogy nekem egy kollegám gitározik, őt megkérték, hogy játsszon egy formációban, amiben a Bence, meg a Rezi benne voltak. Ez ilyen kis lakosságis, pop rockos, feldolgozásos formáció volt. Amikor én ide kerültem, akkor a Peti már olyan szándékkal hozott ide engem, hogy majd én helyette esetleg jó leszek, ha tetszik a zene. Én azt mondtam, hogy nekem ez nem tetszik.
Bence: Ez így volt! Bejött Tomi és mondta:
– „Tomi, leszel a gitárosunk?”.
– „Nem. Nem!”
– „Miért?”
– „Mert nekem ez nem tetszik.”
Tomi: Igen, ez így volt! Ekkor felajánlottam, hogy én amúgy már keresek zenészeket. Amióta itt vagyok Veszprémben keresem őket, 4-5 éve, és nem találtam ilyen kicsit elszállós, de ilyen tökös rock and roll zenéhez senkit. Mondtam, ha esetleg tetszene ez a stílus nektek, akkor üljünk össze egy próbára és nézzük meg, ki mit tud. A srácoknak fel is csillant a szeme! Az első pár próbán igazából nem beszéltünk meg feldolgozásokat, hanem tényleg jammelni ültünk össze. Mindenki, amit tud, aztán majd meglátjuk mi lesz. Kurva jól sikerült az első két próba és abban maradtunk, hogy akkor ezt mindenképpen folytatjuk. Aztán folytattuk! Ez volt tavaly ilyenkor. 10-11 hónapja.
Honnan jött a Doggy Afuera név? Kinek az ötlete volt?
Bence: A név… az meg Family Guy igazából.
Tomi: Az volt a legelső feldobott név, ami eszünkbe jutott egy Family Guy videó alapján. Leginkább én ódzkodtam, hogy ne vegyük ennyire poénra, de aztán ahogy próbáltunk annyira ez ültette meg a zenét, hogy fos hülyék vagyunk és miért ne lehetne ez a nevünk, hogy Doggy Afuera. Végül akkor ez lett.
Mi jut eszetekbe a Doggy Afuera hallatán?
Bence: No-no. Kutyus ki.
Tomi: Teljesen indokolatlan poénok. Amire a Family Guy épít és maga ez a Doggy Afuera. Kicsit angol, kicsit spanyol, kicsit össze-vissza, de amúgy meg vicces, értelme meg nagyon nincsen.
Bence: A logónk meg az én kutyám.
Tomi: Így van. A Lukács.
A Doggy Afuera-n kívül milyen más zenei projektjeitek vannak, illetve voltak? Mennyivel másabb érzetre a Doggy Afuera?
Bence: Ugye a Mhorai van, amiben tevékenykedem. A Mhorai az, amit mindig is akartam gyerekkoromban. Egy olyan zenekar, amit én hallgatok, ami az én lelkivilágomat tükrözi. Ez a Mhorai határozottan. Nagyon jól tudunk mi ott együtt dolgozni. Nagyon jó az a csapat! A Doggy annyiban másabb, amit a Tomi is mondott, hogy sokkal, de sokkal szabadabb. Olyan értelemben, hogy a Mhorai az egy komplex dolog. Egy történetre épül, illetve egy történetet mesél el. Mi sajnos annyira hülyék vagyunk, hogy ilyet nem tudtunk csinálni.
Rezi: Meg nem is akartunk.
Bence: Így van! Viccet félre téve a Mhorai az egy olyan dolog, amit én mindig is szerettem volna. Egy gyerekkori álom volt. A Doggy meg… mindig azt mondom, hogy az én perverzióm. Olyan szinten kiélhetem magam a dobbal. Bármit csinálhatok. Ez a perverzió a Doggy. Meg nézzetek ezekre a fejekre!
Rezi: Nekem ezenkívül egy feldolgozás zenekarom van, meg a Bencével 3 vagy 4 formációnk volt. Sok zenekart megjártunk és itt lyukadtunk ki. Ez tényleg az, hogy három haver lejön zenélni és körülbelül semmi korlátot nem húzunk egymás elé. Mindenki csináljon, amit akar. Valamiért jól sül el.
Tomi: A zene is.
Rezi: Hóhó!
Tomi: Én Szekszárdról származom, nem veszprémi vagyok és ott próbálkoztunk különböző stílusokkal. Megjártunk ott mindenféle stílust: heavy metal-t, punk-ot, stb. és akkor én kikötöttem a rockabilly-nél. Nagyon-nagyon sokáig azt toltuk a The Stinky Rodders nevű formációban. El is jutottunk jobb helyekre és ment a zenekar, viszont fölkerültem Veszprémbe és találkoztam ilyen-olyan szerekkel. Úgy már kevésnek tűnt a rockabilly, hogy három akkordot pengetek ugyanolyan tempóban, ugyanolyan stílusú szövegekre. Meg azt próbáltuk kicsit garázs rockosítani, de az nem sült el jól, nem szerették annyira az emberek. Ez úgy elült, én meg elkezdtem keresni ezt a komplexebb, elszállósabb, keményebb témát. A Stinky volt az az előző nagy tapasztalat, amivel sok helyet bejártunk, meg tényleg tapasztalatszerzésnek nevezhetem. Aztán jött ez pár év múlva, és én is azt tudom mondani, hogy teljesen más. Ahogy elmondtam, a rockabilly az kötött, annak van egy 110 vagy duplájába 220 BPM-es üteme. Arra csattog a bőgő, ugyanazt az akkordkört játssza a gitár, annyi, hogy más alaphangra esetleg. Tehát nagyon-nagyon kötött és nem tudsz benne kreativitást kiélni. Amikor arra hajlottam, hogy nekem igenis ki kell élnem a kreativitásomat, akkor az kevés volt. Akkor jött ez! Ami meg ezzel szemben – ahogy már elmondták a srácok – kurva szabad. Azt hozok, amit akarok. Úgyis találunk rá valami témát, bele tudjuk illeszteni valahogy. Ennyi.
Mely zenekarok, zenészek inspirálnak Titeket zenekarként, illetve egyénileg?
Tomi: Elég sok mindenki. A rockabilly-ből is bőven hoztam át: például a Chuck Berry-s gitárszólók. Ezek a nagyon egyszerű kis nyújtásos tépések. Ezeket imádom! Akit a legjobban kiemelhetnék, az nekem Jimmy Page a Led Zeppelin-ből, mert ő egy nagyon blues alapú játékos, de közben teker, mint a kurvaanyja. Nem az a teljesen pontos, ami a mai gitárosok, hogy tizedmásodpercre pontosan hozzák a hangokat. Kicsit sloppy, kicsit elcsúszik, néha-néha mellényúl, nem pontos a nyújtása, de akkora hangulatot ad át, amit egy precíz gitáros nem feltétlenül tud átadni. Úgyhogy Jimmy Page-et tudnám nagyon kiemelni. Eddie Van Halen-nek szintén a lazasága… Egyben vidám és kurva laza. Ő nagyon technikás, viszont megvan benne ez a lazaság. Ha pedig riffeket tekintünk, akkor Tony Iommi a Black Sabbath-ból. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Az atyaúristen. Riffek jönnek belőle folyamatosan. Ez a Jimmy Page-Van Halen-Iommi vonal, akik nagyon inspriálnak. Mint banda, nem tudnék másikat mondani, ami inspirál, amit szeretnék követni stílusban, mert én inkább hozom a saját vonalamat a gitár részéről, a többiek meg majd hozzák a többit és majd lesz, ami lesz.
Rezi: Nekem főleg a klasszikus heavy metal és a hard rock az, ami tud inspirálni. Próbálom őket kicsit beültetni. Ami nekem az etalon zenekar, az a sokat emlegetett Iron Maiden. Ők tettek le valamit az asztalra.
Bence: A legnagyobb és az isten, akivel egyszer nagyon szeretnék találkozni – egy hatalmas nagy álom -, hát az Borlai Gergő. Ez egyértelmű. Ő az, aki inspirál. Nincsen videó, amit nem láttam róla. Meg a fiúk tudják, hogy amikor lejövünk próbára, akkor instagram és hallják, hogy valaki dobol, akkor már az van, hogy:
– „Na már megint nézi a videókat. Mit nézel?”
– „Hát szerinted mit nézek? Borlai Gergőt.”
Rezi: Vagy pornót. Csattogás alapján néha nehéz eldönteni.
Bence: Mint zenekar… nagyon érdekes, mert amikor a Mhorainál volt ez a kérdés, akkor nyilván annak a stílusnak megfelelő zenét mondtam. Kétlaki élet ez az egész. A Mhorai a gyerekkori álom. A metal, a kecske vér, a böködjünk le mindenkit, a jön a boszorkány, a sátán. A világ legfantasztikusabb dolga. Amikor a Doggy-val vagyok, akkor nyilván más. A Mhorainál is Borlai Gergő inspirál, a Doggy-nál is Borlai Gergő inspirál. Ha zenekart kellene mondanom, akkor az a Tool. A Tool nagyon-nagyon tetszik. A European Mantra… Meg ezen nagyon sokan nevetnek, de ha azt kellene nézni, hogy mi az, ami a legnagyobb, akkor az Szécsi Pál. Viszont, akit mindenképpen meg szeretnénk említeni, és szükségünk van az úrra, illetve nagyon-nagyon szeretnénk, hogy ha valamilyen úton-módon eljutna ő hozzá ez a cikk és egyszer áment mondana, vagy tényleg csak szeretnénk egyszer találkozni és pár mondatot beszélni, hát ő a Consuelának a magyar hangja, Forgács Gábor. Képzeljétek el: ha megírunk együtt egy pár sort és azt ő felrögzíti, és az szólal meg… Azt ki lehet mondani, hogy a zenekar legnagyobb álma az, hogy Forgács Gáborral tudjunk találkozni.
Tomi: Az kibaszott jó lenne. Bemondaná, hogy: „Most a Doggy Afuera koncertjén vannak.” vagy valami, és a spanyol szöveggel.
Bence: Ha nagy neveket említünk, akkor Forgács Gábor mint szinkronhang. Mivel kapcsolódna teljesen a zenekarnak a dolgaihoz, így ő vele nagyon szeretnénk találkozni.
Mikor és minek a hatására kezdtetek el zenélni?
Rezi: Kezdem én! 15 éves koromban és az Iron Maiden hatására. Szegény kis testvéremmel nagyon nagy rockerek voltunk annak idején és akartunk mi is egy saját zenekart. Csomó srácot összecsődítettünk, hogy zenéljünk. Nekem jutott a dob, azóta meg basszeros vagyok.
Tomi: Otthon mindig is volt akusztikus gitár, mert faterom tábortűzi gitáros volt, tudott pár akkordot és akkor ő elkezdett tanítgatni 5-6 évesen. Ezt így kell lefogni, azt úgy kell lefogni…, de akkor még nem nagyon érdekelt a téma. Második vagy harmadik alsó osztályban osztálytársamnak volt egy bátyja, aki hozta be a rockzenéket. Slipknot, Korn, ezek a kemény dolgok a 2000-es évek elejéről. Akkor beleszerettünk! Más volt, mint a többi. Kurva kemény volt! Úgy látszott, hogy lehet vele csajozni, de később kiderült, hogy nem. 9-10 évesen együttest akartunk és nem tudtuk, hogy melyik hangszer mire jó, úgyhogy mindenki választott egyet. Volt három basszusgitáros, meg a tököm tudja. Össze-vissza csináltuk. Már akkor szépen megfogalmazódott a gondolat és elkezdtük a punk bandát, a metalt, a satöbbit.
Bence: 6 éves voltam, amikor bejött a zene. Ez a Slipknot-os, Blink-182 nagyon eleje dolog volt, amikor a Máté barátommal a faluban elkezdtünk játszani. Nekem egy csörgőm volt, meg a búslakodó latex maszkot feltettük és akkor Slipknot-ot játszottunk a szobában egy elefántos csörgőn, amit édesanyám hozott az oviból. Ronggyá vertem a forgószékemet! Nagyon örültek a szüleim… Ez 6 éves koromban történt, 8 éves koromban kaptam meg magát a dobot és igazából ez onnantól fixen tart. Nyilván azóta már eladtam és vettem újat. Folyamatosan azon vagyok, hogy még több cintányér legyen, mert az úgy jó. Nagyon jó! A zeneiség… édesanyám zongorázott, nagypapám énekelt, papám testvére hegedült. (Ismerős ez a kérdés, mint ha már lett volna egyszer! A Mhorai-nál…) Onnan indult az egész. Viszonylag később elkerültem egy tanárhoz, Ozsvárt Gáborhoz. Neki rengeteget köszönhetek! Az alapokat ő mutatta meg. Onnantól mindig voltak zenekarok, próbálkozások. Volt, ami sokáig tartott, volt, ami abszolút nem az én stílusom volt, de jó, hogy játszottam, mert azt is megtanultam. Innen jött ez az egész. 6 éves koromban kezdődött. Úgyhogy most vagyok ugye 15…
Tomi: Pár év eltelt!
Bence: Pár év eltelt. Haha
Tomi: Egész ügyes vagy!
Bence: Ennyi.
Milyen témák, gondolatok kapcsolódnak a zenétekhez?
Bence: Kicsit a lelkivilágot bele lehet tolni mindegyik dalunkba. Van, ami boldogabb, van, ami annyira nem. Nem is tudom, hogy tudnám elmondani. Esküszöm nem tudom. Ahogy születnek a számok… Lejövünk jammelni, valami megtetszik és azt kidolgozzuk. Fogalmam sincs, hogy mi van ennek a belsejében. Bánat, öröm. Szerintem minden.
Tomi: Igen! Ugye szövegünk nincsen. Szövegekkel alapvetően nem dolgozunk. Én már eggyel készültem, ha esetleg lenne énekes, de mindenképpen szeretném belevonni a majdani énekest. Írjon ő is szövegeket, rakja bele a gondolatait.
Rezi: Jó lenne egy énekes, akinek vannak saját gondolatai.
Tomi: Jaja, örülnénk neki.
Bence: Tomi, ez a jó. A saját érzéseink itt megjelennek.
Tomi: Érzések biztosan vannak a zenénkben. Hogy milyen téma… Nekem a témák, amik hajtják ezt, az nagyon sokszor egy felhőtlen/ felelőtlen bulizás, tehát egy mindent eleresztek bulizás. Van ilyen nagyon mély, magadba szállós gondolkozás. Kicsit tudatalattis téma.
Rezi: Én csak lejövök és jól érzem magam. Próbálok illeszkedni a zene hangulatához.
Tomi: Ilyen chillelős, elszállós, probléma elfelejtős. Nem nagyon akarok depresszióba menő problémamegoldásokat. Én nem akarom megmondani, hogy most szar a világ, szar a gazdaság, váltsunk le akárkit. Nem vagyok ennyire szemtől szembe punk. Akkor inkább kicsit elvontabban. Elvontabban gondolkodtatni vagy tényleg ez az önfeledt partizás.
Mennyire célotok egy adott hangulat megragadása, amikor összeraktok egy számot?
Tomi: Teljesen. 100%. Very big.
Bence: Száz százalékra. Ki kell maxolni.
Tomi: Ha nem tudsz átadni egy hangulatot a zenéddel, pláne élőben, akkor megbaszhatod. Akkor kész. Erre törekszünk. Érzésekre.
Bence: Eredetiségre. Amit érzünk, azt érezze a közönség is.
Tomi: Mindenképpen át akarjuk adni ezeket! Amikről az előbb beszéltünk. Kicsit gondolkozz el, de ha úgy van, akkor dobj el mindent és partizz. A pillanatnyi hangulat a lényeg.
Bence: Így van! A múltból nem hozunk elő semmit. Minek nézegessünk hátra?
Tomi: Ha szöveghez gyűjtenék témát, akkor lehet, hogy visszanéznék, de a zene, a téma mindig pillanatnyilag jön.
Bence: Az az akkori állás.
Rezi: Kétszer nem játszunk el ugyanúgy egy zenét.
Bence: Abszolút nem! Mindig másként játszunk, mert azok vagyunk mi.
Tomi: Ezért vagyunk azok, amik.
Bence: Itt szeretném megemlíteni, így az idézettel…
„Ezért vagyunk azok, ami.”
– Köteles Máté (Mhorai)
Köszönöm szépen!
A későbbiekben nyitottak vagytok egy énekes felvételére, vagy teljesen az instrumentális iránynál maradnátok?
Rezi: Imádnánk, ha tudna nekünk valaki énekelni, viszont, ha kell így is visszük tovább.
Tomi: Megállni semmi kép sem akarunk, de nagyon szeretnénk énekest! Én azt vallom a zenéről, hogy csak akkor lehet igazán valamilyen üzenetet átadni, ha van mögötte szöveg! Szóval nekem ez kell, meg kurva jó érzés énekeltetni a refrént, mert az magát a közönséget is pörgeti, ha hozzá tudnak szólni a dalhoz!
Rezi: Meg nem engem néz mindenki, hanem az énekest!
Ha már lenne, énekesetek hogyan építenétek fel a dalokat? Nagyobb hangsúlyt fektetnétek az instrumentálra és kevesebbet az énekre, poszt-rockszerűen, vagy több teret adnátok a vokálnak?
Tomi: Hangsúlyos lenne a vokál mindenképpen, olyan énekest szeretnénk, aki nem csak elbeszél, hanem énekel magasakat is, mint például Robert Plant, a régi nagyokat tudnám mondani! Legyen erős énekes. Viszont az énekesi szerep sokkal szabadabb is lehetne. Nem biztos, hogy feltétlenül megtartanánk a verze, verze, kórus sémát, hanem lehet lenne olyan dal, amiben csak verzékben mondanánk el, amit szeretnénk, mert a refrén az egy gitártéma, egy instrumentális rész lenne. Ezt lehetne variálni. Mindent összevetve legyen erős énekes és egy nagy karakter a színpadon, az kibaszott fontos!
Bence: Nem kondisan erős, hanem hangra!
Tomi: Meg legyen nagy fasza!
Bence: Igen, tudja pörgetni!
Mi ihlette a Midnight Ghostride című dalt és mit takar a cím?
Bence: Le kell szögeznünk, hogy nekünk nem voltak szám címeink, hanem úgy voltunk vele, hogy:
„Figyi, a kettest játsszuk most!”
Így aztán ment a kettes!
Tomi: Igen, ez így volt! Aztán persze felvetődött a téma, hogy ha kijön majd szépen a demó, ami gondolom már kint lesz, mire a cikk megjelenik, (És valóban!) akkor nem ártana, ha címeket is adnánk a daloknak! A számhoz nincs még szöveg jelenleg, a téma meg csak úgy jött magától. A Midnight Ghostride-ot én egy kicsit ilyen beszívós, beülős, elnyújtott, de a végén nagyon veretős, kicsit ilyen trippes hullámvasútnak képzeltem. Aztán a Rezi is gondolt róla valamit, meg a Bence is és ötletelni kezdtünk, hogy mégis milyen cím tudná lefesteni azt a hangulatot, amit ez a téma áraszt magából. Így kapta a Midnight Ghostride nevet, bár volt több megfejtés is.
Rezi: Az én megfejtésem az volt, hogy lerobbanunk a sivatag közepén és egyszer csak jelenéseket látunk, amik egyre durvábbak lesznek!
Bence: És jön a Vérmedve!
Rezi: A Medvedisznóember!
Tomi: Így van!
Rezi: De szerintem volt vagy tíz-tizenöt címötletünk!
Tomi: Nekem is ez volt az első, ami beugrott. Egy ilyen Mad Max-szerű táj, egy épített Hot Rod, aztán veretjük ott a sivatagban a kaktuszok között és hullámzik az egész táj, a végén meg tetőzik az egész trip majd ott 243 BPM és odatesszük neki!
Rezi: Nyuszi motorral megyünk, ami Choppernek tűnik!
Tomi: Így sikerült megmagyarázni a zenénket.
Rezi: De mindenki azt ért bele, amit akar!
Tomi: Igen, mindenképpen fontos, hogy mindenki fejtse meg saját magának!
Milyen videóklipet tudnátok elképzelni a Midnight Ghostridehoz?
Rezi: Csöcsös-pinás!
Bence: Csöcs, csöcs, csöcs!
Tomi: A sivatagban!
Bence: Igazából eléggé beteget!
Tomi: Ha végtelen a büdzsé, akkor sok csöcs! Csak csöcsök!
Bence: Egyébként tényleg, egy ilyen világvége videóklip, körülbelül, amit az előbb leírtunk!
Tomi: Sivatag, veretjük, lerobbanás, ghostride, látomások….
Bence: …Medvedisznóember, kifogy a benzin, csöcsösök hozzák a benzint…
Tomi: Meglátjuk, hogy 618 a benzin, mert eltűnt az árstop és elkezdünk jelenéseket látni!
Bence: Amikor csöcsöket látunk akkor meg kiderül, hogy azok valójában férfiak, és a csöcsök nem is csöcsök! Így beülünk a kocsiba és elhajtunk, mert végül mégiscsak volt benzinünk!
Rezi: Csak annyira be voltunk tépve, hogy nem vettük észre azt, hogy igazából csak lefulladtunk!
Bence: Úgyhogy elég elborult lenne a klip, ami sok mindent tartalmazna!
Tomi: Egy ilyenbe beleegyeznék! De amúgy egészen eddig a pontig még nem gondolkodtunk rajta! Szóval ez csak egy random ötletelés volt!
Rezi: Ha esetleg nem tűnt volna fel!
Mikorra várható a beharangozó demótok? Hány dalra számíthatunk?
Tomi: 3 szám lesz rajta! First Puff lesz a címe!
Rezi: Hogy mikor jön ki? Igen!
Tomi: Szépen egyesével fogjuk adagolni!* Illetve lesz még majd meglepetés, fog felkerülni más is!
Bence: Ami még nagyon fontos a zenékkel kapcsolatban, amik megjelennek, hogy ezeket itt a próbateremben stúdióztuk fel, házi körülmények között!
Tomi: Tessék! Ennyit tudunk!
Bence: Sokat gondolkodtunk, hogy jó lenne komolyabban, de úgy vagyok vele, hogy ez a fajta „mocskos” hangzás, ami van alatta, ez jó!
Rezi: Mint a korai black metal.
Tomi: Ha van énekes, akkor majd lehet menni stúdióba, nagylemez satöbbi, de ez egyelőre így „mocsok”!
*Azóta a demó már elérhető:
Milyen stílusokra, műfajokra épül a zenétek elsődlegesen, illetve mi az, amit még szívesen belecsempésznétek a mostani repertoárotokba?
Rezi: Forgács Gábort, az már biztos!
Bence: Forgács Gábort!
Tomi: Beleforgácsolnánk a zenénkbe!
Bence: Én annak is örülnék, ha lenne egy videóklipünk, akkor már csöcsök sem kellenek, de ő legyen benne!
Tomi: Visszatérve az én részemről, ha stílusokról van szó, akkor mindenképpen a korai hard rock, a hatvanas évek vége, hetvenes eleje. Hetvenes évek elejére jellemző doom, a Black Sabbath-os, nem ez a nagyon modern, stoneres, ami le van hangolva ZS-be. No meg ez a blues alapú, de groove-os valagrázó ritmus. Nem funky-s, csak a ritmikája egy kicsit.
Rezi: Én szívem szerint több funky-t tennék bele!
Tomi: Na, hát akkor tegyél bele több funky-t! Ki mondta, hogy ne tegyél bele?
Rezi: A Sanyi!
Tomi: A Sanyi? Megverjük a Sanyit!
Rezi: Szóval egyet tudok érteni, a korai hard rock, ez a Led Zeppelin-es téma, amit most én fő iránynak érzek. Hogy mit tennék még bele? Ezen még nem gondolkodtam!
Tomi: Hogy mit tennénk még bele? Ez jó kérdés! Bence nyilatkozz aztán megbeszéljük!
Rezi: Bence Borlait tenné bele!
Bence: Igen a Borlait! Nem, igazából, ha dobról beszélünk akkor próbálok bele tenni jazzes témákat, egy-két taktust, meg swing-et. Ritkán van benne egy-két latin groove, de az tényleg csak elvétve. A duplázó miatt van ebben azért metal elég vastagon.
Tomi: Bence rengeteg stílust hoz be igazából!
Bence: A kérdésre, hogy mit tennék még bele, azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs, mert rengeteg minden van benne már így is. Meg kerül is bele, mivel sosem játsszuk mindig ugyanúgy ezért rengeteg a lehetőség.
Maradnátok ennél a korlátlan zenei szabadságnál, vagy ha már lesz énekes és idővel több fellépés, megjelenés, akkor ráállnátok egy vagy két konkrét stílusra?
Rezi: Szerintem nem!
Tomi: Nem váltanánk!
Bence: Biztos, hogy nem!
Tomi: Elég hamar ráunnánk akkor! Ebből menekültem, nem kellene ugyanez még egyszer! Először úgy voltam tipikusan, hogy idejöttem és akkor legyen ilyen pszichedelikus, stoneres faszaság. Csak aztán Bence itt hozta ezeket a faszságait, vágod? Mondom magamban: Ez meg mi a faszom? Ebből nem lesz stoner, mert hát a srác üt mindent, amit lát!
Bence: És tényleg így volt! (IKSZDÉ)
Tomi: Aztán pár próba után megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy basszus ezt benne kell hagyni, mert pont ettől nem leszünk a nyolcvanhatodik stoner zenekar!
Bence: Ezért nem rúgtak ki!
Rezi: Meg mert nem ismerünk más dobost!
Tomi: Az meg a másik!
Rezi: Meg még ezért nem cseréltük le a basszerost!
Bence: Ennyi!
Mik a jövőre vonatkozó terveitek? Új dal, EP, album, koncert?
Bence: Igazából minden a tervünk! Minden van a kis tarsolyunkban. Koncertezni is nagyon szeretnénk…
Tomi: Meg felfuttatni a modell ügynökségünket!
Bence: Mindenféleképpen!
Tomi: Meg csöcsöket szeretnénk! Na, de ha kijön ez a demó (kijött) akkor szeretnénk, ha az most járna egy kört itt az interneten mindenfele. Aztán jó lenne minél többet koncertezni, és reméljük, hogy ezzel be tudunk húzni egy énekest. Mire lenne, addig ezt a tíz számot, amink van, tökéletesítenénk, és akkor ebből jöhetne egy nagylemez. Meg videóklipet is szeretnénk forgatni.
Bence: Igazából tényleg mindent a felsoroltakból és koncert, koncert, koncert!
Rezi: Szeretnénk, ha a Borlai észrevenné a Bencét!
Bence: Hát azt én is szeretném!
Tomi: Játszatok Borlai ivós játékot, ha olvassátok a cikket!
Bence: Hamar bebasznátok!
Miként képzelitek el a zenekarotokat 10 év múlva?
Bence: Na várjatok! Tíz év múlva….
Tomi: …élni fogok?
Bence: Tíz év múlva… merjek nagyot álmodni! Egy tizenkétezres Syma csarnokos koncertet azt adnék!
Rezi: Arról volt szó, hogy nagyot álmodsz!
Bence: Ja! Bocs!
Tomi: Én is azt mondanám, hogy semmiképp sem hobbi zenekarnak akarnám megtartani, ha van rá lehetőség, hogy ebből ne adj Isten főállás lehet. 10 éven belül boldog lennék, ha lehetne egy Európa turné, nekem szerintem ez lenne a teteje!
Bence: Azért egy Syma…
Tomi: Jó hát egy Symát azért természetesen…
Rezi: Symán!
Tomi: Szóval tíz év alatt befutni az jó lenne!
Bence: Be fogunk futni!
Tomi: Be fogunk futni!
Rezi: Már befutottunk!
Tomi: Igen!
Bence: Igen!
Rezi: Sanyi!
Tomi: Sanyi!
Hol találkozhatnak veletek legközelebb?
Bence: Ami biztos, hogy szeretnénk Veszprémbe jönni!
Tomi: Igazából írtunk egy listát szórakozóhelyekről, Pesten, a Dunántúlon, meg úgy mindenhol.
Bence: Utcazene!
Tomi: Veszprémben utcazenélni mindenképpen szeretnénk most, hogy kijött a demó. Csinálni szeretnénk egy kis brossúrát magunkról, amit aztán körbeküldünk sok-sok helyre, hogy szívesen mennénk partikázni! Ez a terv!
Rezi: A zene az jó!
Bence: Igazából azt tudom mondani, hogy figyelgessék a Facebook oldalunkat! Ott minden ki lesz írva! Koncertek biztosan várhatóak!
Köszönjük szépen az interjút!
Ha szereted a fúziós zenék kínálta egyedi hangzást, a Family Guy-t, a csöcsöket és Sanyit, akkor mindenképpen érdemes figyelemmel követned a Doggy Afuerát a jövőben további tartalmakért! Lentebb minden hasznos csudalinket megtaláltok!
DOGGY AFUERA
- Facebook: https://www.facebook.com/DoggyAfuera
- Instagram: https://www.instagram.com/doggy.afuera.band/
- YouTube: https://www.youtube.com/channel/UCgxS2bNMVHJeoe_BGuogrXA
by: Wolfy & Traidusk
Leave a Reply