Legújabb interjúnkban a Nest Of Plagues zenekar tagjait csíptük billentyűzeten, hogy meséljenek kicsit magukról és persze a frissen megjelent legújabb albumukról, a “To Kill A God“-ról! Vágjunk is bele!
Interjúalanyok:
NEST OF PLAGUES
Ivanics Dániel - ének, basszusgitár
Kövecses Evelin - gitár
Breier Máté - gitár
Fűr Balázs – dob
Hogyan jellemeznétek saját magatokat, mint zenekar néhány szóban?
Dani: Súlyos deathcore alapokból áll, de magából a stílus kereteiből bőven kimozdul melodikusabb témák felé.
Evi: Ezen mindig összeszólalkozunk, mert szerintem az új album már inkább metalcore, de igazság szerint annyira nem is fontos behatárolni egy zenét.
Máté: A kezdeti időben főleg deathcore, death metal és groove metal jellemezte. Most már egyenlő részként szerepel a metalcore világa is, illetve a keményebb vonalon – főleg a To Kill A God albumon – letisztult groove metal és deathcore vonalra a zenénk, szóval a death metalt elhagytuk.
Honnan ered a Nest of Plagues zenekarnév? Kinek az ötlete volt?
Dani: Azon gondolkodtam, hogy melyik az a szó, amit a magyar emberek a legkevésbé tudnak helyesen kiejteni. Azért esett a Nest of Plagues-re a választás, mert hihetetlen, hogy a Plagues szóra nincs egy konkrét helyes kiejtés (amúgy van). Mindent hallottunk már, Pládzsez, Plegz, Plőzs, Plédzsisz és még mindig gyűjtjük. Szóval a név egy jól működő társadalmi kísérlet.
Máté: Loptuk. Illetve a már létező Nest of Plagues társulatot elküldtük megkeresni, hogy hol is van ez a fészek járvány.
Milyen zenekarok, illetve zenészek inspiráltak Titeket?
Dani: Nemrég nyilatkoztam egy tök jó hosszút erről, ott részletesen leírom őket, röviden annyi, hogy jelenleg kedvenc a Lorna Shore, meg nemrég felfedeztem a Spiritboxot. Egyébként a legtöbb inspirációt a Machine Head adta előtte meg az Alma együttes.
Evi: Én is belinkelném ezt korábbi interjúkból, bocsi de nincs az az isten, hogy ezt még egyszer kifejtsem.:D Itt van egy, meg itt van még egy.
Cilimili: Nekem röviden: Lamb of God, Chimaira, DevilDriver, de majd egyszer én is írok egy hosszabb cikket erről, mint amilyet belinkeltek a többiek.
Máté: A Nesthez köthető zenekarok közül a Lamb of God, az Architects, a Born of Osiris, a Thy Art Is Murder, a Veil of Maya vagy a Decapitated, akik észrevehetően hatottak rám. Egyébként azok közül, akik más területről és zeneileg inspiráltak, megemlíteném a Nightwish-t, az Opeth-et vagy a Porcupine Tree-t.
Mikor és minek a hatására ragadtatok először hangszert/mikrofont?
Dani: Tinédzser koromban eldöntöttem, hogy én rocksztárkodni akarok és zenekarozni úgyhogy vettem egy haveromtól egy Ibanez-GSR200 basszusgitárt és már alapítottam is az első zenekaromat. Nem volt énekesünk, úgyhogy odaálltam a mikrofon elé üvöltözni; ezzel el is kezdődött az énekesi pályafutásom is.
Evi: Először 7-8 éves koromban kezdtem a suliban zongoraórákra járni, aztán 12 évesen felfedeztem magamnak a rockzenét és azonnal tudtam, hogy nekem gitároznom kell. 13 voltam, amikor a szülinapomra kaptam egy akusztikus gitárt, aztán rá egy fél évre, mikor a szüleim látták, hogy jól megy, megvették nekem az első szólógitárom, amit a mai napig is szoktam használni. 13 évesen már megvolt az első vendégszereplésem egy helyi zenekar koncertjén, 14 évesen pedig meghívtak az első zenekaromba. Azóta csak 1 év kényszerszünet volt, el sem tudom képzelni az életem enélkül.
Cilimili: Szerintem ilyen 10-11 évesen kellett elkezdenem zongorázni anyám hatására. Igazából Ő szeretett volna zongorázni, úgyhogy azt kb. 3 év után abba is hagytam és utána kezdődhetett az ész nélküli dobolás…
Máté: 17 évesen kezdtem el gitározni, leginkább a Nightwish miatt. Imádtam a nagy volumenű hangulatát és a fantasy vonalát. Őszintén ebből fogalmam sincs, hogy miért pont a gitárra esett a választásom, mert abban a zenében pont nem ezen a hangszeren van a hangsúly. De valamiért így alakult. A billentyűn is gondolkoztam, igazából arról a mai napig nem tettem le a fejemben, zongorázni biztos elkezdek a jövőben tanulni.
Emlékeztek még melyik volt az a szám/album, ami megszerettette veletek a metált? Ha igen, melyik volt az?
Dani: Nehéz, de talán a legeslegelső a System of a Down – Steal This Album. Amúgy Slipknot – IOWA, VOL. 3. Meg Korn – Issues. Ami aztán nagyon elmélyített az egész szubkultúrában zeneileg, az a Machine Head Unto The Locust albuma.
Evi: A többiek mindig kinevetnek miatta, de engem a Green Day American Idiot albuma fogott meg először, amivel tök véletlenül találkoztam a Viva TV slágerlistás műsorát nézve. Onnantól tudtam, hogy engem csak ez érdekel és onnan jött minden más is. A környezetemben soha senki nem hallgatott metalt, így konkrétan a metal műfajon belül először olyan előadókkal találkoztam, akiket 13-14 éves koromban az akkori osztálytársaim/barátaim mutogattak nekem másolt cd-ken. Ilyen volt az Iron Maiden, a Blind Guardian, a Hammerfall vagy a Sonata Arctica, szóval először inkább ez a heavy/power dolog ment, aztán jött a Korn, Slipknot, System of a Down vonal, később a Guns N’ Roses, Velvet Revolver, Motörhead, stb. És miután minden popular metalon túl voltam, jött a metalcore / deathcore.
Cili: A Bullet for My Valentine-tól ment a Scream Aim Fire a TV-ben és akkor rájöttem, hogy ez hiányzik az életemből. Addig ilyen fos punk zenéket hallgattam, amiket Playstation 2 játékokból nézegettem ki és töltöttem le a telefonomra.
Máté: Konkrétan amire először felfigyeltem, az a Korn volt, szerintem. Még 14 alatt voltam, amikor a nővérem pasija adott Korn válogatás cd-ket és azok bejöttek, de úgy nem fogott meg, hogy rákeressek, kutakodjak, beszerezzem a hasonló kaliberű albumokat más bandáktól. A zene őrületem kb. 16 évesen jött a Guns N’ Roses-zal és az összes létező északi metal zenekarral, Nightwish, Sonata Arctica, Ensiferum, stb.
Van-e személyes kedvencetek az eddig megjelent dalaitok közül? Hogyha igen, akkor miért pont azt választanátok?
Dani: Ami ilyen átlag nagy kedvenc és imádom játszani koncerteken, az a Slaves To This Matter, arra legszívesebben berúgnám a fejemet a közönségbe. Amúgy az újak közül a To Kill A God album címadó dala. Annak van a legszemélyesebb szövege és nagyon jól tükrözi a zene a hangulatát.
Evi: Az új albumról az abszolút kedvenceim a Trip The Anchor és a Solicity/To Kill A God, de most még abban a fázisban vagyok, hogy az egész lemezt imádom hallgatni. A Trip szerintem a legslágeresebb számunk és rengeteg érzelmet tud átadni; a refrén gitártémája szerintem az egész albumon az egyik legfeelingesebb téma. A To Kill A Godban pedig azt szeretem, ahogy átúszik a dal egy F hangolásra és önkéntelenül betolok egy metalface-t minden alkalommal, mikor játsszuk/hallgatom. Ezen kívül a The Silent Ones és az Unimprint záró témáitól mindig libabőrös leszek.
Cili: Én a Message From Us-t szeretem most a legjobban, mert a nulláról felépíti az egész album auráját egy pillanat alatt.
Máté: Unimprint, mert a második refrén előtti dallamosabb bridge-nél mindig belevág egy kés a szívembe, illetve a refrénben jól kiegészíti egymást a lead gitár és a vokál. Az outro buildup-ot alapból imádom, tök sok erőt tud adni és a dalszöveg témájában is érintettnek érzem magamat vagy máson vagy magamon történő elítélés, megbélyegzés miatt.
Együtt írjátok a dalszövegeket vagy rábízzátok azt az illetékes bandatagra?
Dani: Főleg én írom a szövegeket, de Evi is meg szokta mutatni, amiket ír és egy-két versszakot belehelyeztük pár dalba. Ezek a The Silent Ones és a Dare To Fight dalok.
Evi: Ez úgy nézett ki az albumírásnál, hogy van egy csomó szövegem, ezeket hatalmas kínszenvedés közepette megmutattam Daninak és kb. lepergett előttem az életem, mire végigolvasta, annyira féltem a reakciótól. Azelőtt sosem mertem megmutatni ezeket senkinek. Aztán azt mondta, hogy szerinte kurvajó és ha nem haragszom, akkor felhasználna belőle pár versszakot pár dalhoz. Hát, nem haragudtam.xD De azért a mai napig fura nekem visszahallani ezeket. Így, hogy kivette az eredeti kontextusból, persze már tök mást jelentenek ezek a sorok, de én tudom, hogy nekem miről szól és emiatt személyes maradt így is.
Máté: Dani írja a dalszövegeket, illetve annak örülök, hogy Evi is merte behozni ötletként a sajátját és hát az egyik legjobb rész lett a The Silent Ones végén. A jövőben szeretnék én is már beleszólni e téren, mert eddig elhanyagoltam, csak a zeneírásra koncentráltam.
Melyik dalszöveggel tudtok a legjobban azonosulni a „To Kill A God” számai közül? Ha ennek a bizonyos dalnak megfestenék a történetét, akkor milyen festményt tudnátok elképzelni? Mit ábrázolna?
Dani: Mint említettem, én a To Kill A God címadó dalával. Valami Zdzisław Beksiński festménykét tudok elképzelni. Aki esetleg nem ismeri, nézze meg és rögtön ráérez a hangulatára a dalnak is, nagyon komoly festő, tudom ajánlani mindenkinek.
Evi: Mivel konceptalbumról van szó, én általában egy egészként kezelem a szövegeket, aminek minden egyes részlete kell ahhoz, hogy kirajzolja a nagy egészet. Mivel az egész nagyon személyes és testközeli, az egésszel tudok azonosulni, még ha nem is pontosan úgy, ahogy Dani, aki konkrétan átéli ezeket a dolgokat. De szerintem ebben az a jó, hogy mindenki le tudja fordítani a saját életére és mindenkinek azt jelenti, amit belelát.
Cili: Miről szólnak a szövegek?!
Máté: Hát festményen nem gondolkoztam, de jó ötlet, bepótlom! Amúgy szövegre a To Kill A God, mert a belső defektjeink is hatalmasak lehetnek és sokszor legyőzhetetlennek tűnhetnek. Emellett az Unimprint, a The Silent Ones és a Heredity dalszövegek súlya is megfogott a társadalmi vagy közösségi megbélyegzés, a problémák elhallgatása bátorság hiányában és a mentális vagy szellemi vonalon történő öröklődés témák miatt.
A „The Silent Ones” című számotokban vendégszerepel Lena Scissorhands, az Infected Rain énekesnője. Hogy jött létre ez a közreműködés? Milyen volt vele a közös munka?
Evi: Már az album írásakor tudtuk, hogy szeretnénk majd az egyik dalhoz egy vendégénekest. Abban hamar megállapodtunk, hogy női ének legyen, mert kellett a kontraszt Dani hangjához. Több jelöltünk is volt, de végül Lenával nagyon gördülékenyen ment a szervezés és hihetetlenül gyorsan dolgozik, ami miatt én a közös munkát abszolút pozitívan éltem meg. Ami nehézségek akadtak, azok a mi tapasztalatlanságunkból eredtek, de ezekből tanultunk és legközelebb már tudjuk, hogy hogyan lehet ezt még ennél is gördülékenyebben megoldani.
Dani: Írtunk az Infected Rain-nek, ott válaszoltak, hogy van egy oldal, ahol kifejezetten ilyen kérésekkel lehet Lenának írni, ha szeretnénk kollaborálni vele. A közös munka nagyon professzionálisan zajlott, rengeteg tapasztalata van már Lenának ilyen téren. Egyébként azért is esett rá a választás, mert korábban már játszottunk velük és testközelebibb volt vele együttműködni így.
Miben látjátok másabbnak a második nagylemezeteket az elsőhöz képest? Milyen mértékben és miként változott a zenétek alkotói szemszögből nézve? Mi az, amit változatlanul megőriztetek?
Dani: Megtartottuk a dühöt, sőt még inkább előjött. Számomra a szövegírásban az, hogy sokkal egységesebb koncepcióban kezdtem el gondolkodni, és amúgy nagyon élem így a szövegírást. Olyan, mintha egy történetet írnék több dalon keresztül, vagy egy sorozat forgatókönyvét. Zeneileg meg az is, hogy Evi csatlakozásával szerintem egy sokkal sokszínűbb zene jöhetett létre.
Cili: A hangulat most már nem depis annyira, mint az End of the Comedy-n, sokkal letisztultabb és kiforrottabb az új lemez. Számírás tekintetében is sokat fejlődtünk és tulajdonképpen megtaláltuk a jövőbeli irányt majdnem 100%-ra.
Máté: Röviden elkezdtük megtalálni a topic-okat és a módszertant XD, amelyekben szívesen mozognánk. Az End Of The Comedy album kicsit kitekintés volt a death metal és a deathcore világába, de utána rájöttünk, hogy egynek jó volt, de ezt nem szeretnénk ilyen formában folytatni. Például a Memento For Her Deeds dalt a ‘Comedy album 2018-as megjelenése hónapjában már megírtam instrumentálban, amiben utólag csak a közepén lévő átvezetést írtuk át, szóval én már akkor orientálódtam a dallamosabb vonal felé, amikor felvettük és kiadtuk az előző lemezt. Ami új stílusként megvetette a lábát, az egyértelműen a metalcore és a deathcore-ból is inkább a modernebb alirányzat. Sok szinti téma került bele, a szövegek világa is egységesebb lett, a dalok szerkezete leegyszerűsödött, nem akartunk egy dalba a lehető legtöbb témát beleírni. Kialakult egy kellemesebb zenei világ a zenekaron belül, amiből meríthetünk.
Kinek mi okozta a legnagyobb kihívást a lemez elkészítésében?
Dani: A többiek.
Evi: A határidők, amiket magunknak adtunk. És a többiek. 😀
Cili: Nekem a Breier meg az Ivanics. Amúgy valószínűleg az utolsó 10% kirészletezése, például ilyenek, hogy legyen-e egy nyolcad lábdob a 112. ütem második negyedében felütésre, vagy ne.
Máté: Hogy kib*szottul elhúztuk, tele voltam ötlettel 2018-ban, de a többiek lusták voltak. A 2019-es egy szar év volt, az se segített. Ellenben a covid eléggé összehozott minket, akkor raktuk helyre a dalok szerkezeteinek nagy részét véglegesre. Akkor kiengesztelődtem.
Mit üzennétek a tíz évvel ezelőtti önmagatoknak?
Dani: Tudom, hogy most frusztrált vagy, nehéz és haragszol magadra és mindenki másra, de hidd el tényleg jobb lesz, mert kitartó vagy, és köszönöm szépen, hogy kitartasz!
Evi: Az bőven elég, ha magadban hiszel, szard le, ha mások nem! Ne baszd el az idődet arra, hogy másokra vársz! Ne ragaszkodj olyanokhoz, akik nem fogadnak el! És nyugodj le a faszba, mert előbb-utóbb össze fog jönni minden, amit akarsz!
Cili: Kell több hosszú dob fill, mert ez így nem jó!
Máté: Én a Cilázsnak üzenem, hogy takarodjál!
Van olyan helyszín, ami abszolút bakancslistás nálatok fellépés tekintetében? Melyik zenekar társaságában zúznátok a legszívesebben?
Dani: Abszolút bakancslistás egy amerikai turné. Valahol az óceánpart mellett szeretnék egy koncertet. Egyébként bárhol imádnék játszani. Talán még valami jó hűvös északi országban.
Evi: Nekem konkrétan van több oldalas bakancslistám ezzel kapcsolatban, de nem írnám le, mert betelik az internet. Nagyon nagy vágyam nekem is egy USA turné, bekerülni a Vans Warped Tourra, játszani a Rock Am Ringen meg ilyesmik.
Máté: Konkrét helyszín nincs, de bármi külföldi turné jöhet. Zenekarok: (Eskimo) Callboy, Limp Bizkit, Attila, Gojira, Architects.
A fesztiválszezonban, illetve azt megelőzően hol találkozhatnak veletek azok, akik élőben veretnék a „To Kill A God” számaira?
Dani: Május 28.-án lesz a lemezbemutató koncertünk, oda mindenkit várunk sok szeretettel.
Evi: Nyáron a Lowland Fesztiválon és az I. Viharsarki Rockfesztiválon biztosan ott leszünk, de van még függőben pár buli.
Köszönjük szépen az interjút!
Ha tehetitek, mindenképp csekkoljátok a “To Kill A God“-ot, ha pedig érdekel a zenekar további munkássága, akkor minden hozzájuk vezető utat megtaláltok a lenti linkek formájában!
NEST OF PLAGUES
- Facebook: https://www.facebook.com/nestofplagues/
- Instagram: https://www.instagram.com/nestofplagues/
- YouTube: https://www.youtube.com/channel/UCXEJvHOKiKLbCOzpONL8kWg
- Spotify: https://spoti.fi/3nEXgrA
Kapcsolódó tartalom:
by: Traidusk & Wolfy
Leave a Reply