Miért éppen a “Feathergun in the Garden of the Sun”? Többször céloztam rá korábban, hogy a progresszív és a pszichedelikus rock rendkívül közel áll a szívemhez. Úgy érzem a műfaj mesterműveit hallgatva, hogy egy új univerzum nyílik meg előttem, sőt, egyenesen bennem kel életre a világegyetem, vagy még azon is túl, valami egészen spirituális. Valamennyien a Toolra, a Pink Floydra vagy netalántán a Dream Theaterre asszociálnak először, ami nem véletlen, hiszen egészen egyedülálló az a zenei világ, amely képes általuk létrejönni, de érdemes elmerülni az undergrounban, ha valami hasonló atmoszférát szeretnél megtapasztalni…
A Feathergun in the Garden of the Sun elemi energiákban bővelkedik, de nem tartózkodik attól, hogy időt hagyjon azok kiteljesedésére. A műfaj sajátosságai mind felvillanni látszanak, arról nem is beszélve, mennyire nem löki ki a befogadót a szinte meditatív állapotból a vokál, sőt, az tökéletesen hozzásimul az összes intenzív riffhez, a dalszöveg végtelen konnotációiról és irodalmiasságáról nem is beszélve. Borzalmasan erős zenei intenzivitás és profizmus lengi körül ezt a művet. Az ilyen számok miatt merül fel bennem a kérdés, hogy mi az, ami igazából megkülönbözteti a könnyűzenét a komolyzenétől, ez ugyanis közel sem egy könnyű darab. Bár a mű nem hosszú, de könnyen elkülöníthető tételekből áll, amelyek hasonlóan működnek, mint bármelyik másik rock szám esetében, de az apróbb variációk és frazíros megoldások olyan komplex módon tarkítják, hogy tényleg nem lehet egy kalap alá venni velük. Nem várt módon váltakozik az ütem, de minden nyomasztó eleme ellenére kellemes belemerülni és hagyni, hogy szétfeszítsen belülről.
Műfaj: Pszichedelikus progresszív rock, Alternatív/Indie
Zenekar: Rishloo (USA)
Szám: Feathergun in the Garden of the Sun
Album: Feathergun (2009)
Dalszöveg:
Rubber like your lover’s neck you tripped into the garden,
you tripped into the garden of the sun
on you tried, unbuttoned eyes, imprelious telusion,
tripping past your guard into the sun
these dreamers, so eager, throw their hands in the fight
I spy walrus tooth in the way outside of the shoegaze revolution
I’m seein’ bright lights, silhouettes of knife fights
and I see it all, I see it all
I’m seein’ bright lights in-between the knife fights
and I see it all, I see it all
I see it all through the wolves in the walls
who might you be, who should you be
killing with featherguns when they don’t understand
you’re fighting for ground control
stealing glances colorblind encouraging confusion,
crossing all the boundaries undrawn
I spy walrus tooth in the way outside of the shoegaze revolution
I’m hearin’ white lies coursing through the disguises,
I hear it all, I hear it all
I’m hearin’ lost cries chorusing the night sky
and I hear it all, I hear it all
I hear it all through the wolves in the walls
who might you be, who should you be
killing with featherguns when they don’t understand
you’re fighting for ground control
…hands bound behind withered backs,
blindfolds laid on hollow eyes too hopeless to hear
ready…aim…fire…
change ammunition, don’t give a war of attrition
tacit permission to minimize genocide…
I’m seein’ bright lights, silhouettes of knife fights
and I see it all, I see it all
I’m seein’ bright lights in-between the knife fights
and I see it all, I see it allI see it all through the wolves in the walls
who might you be, who should you be
killing with featherguns when they don’t understand
what you’re fighting for
I see it all through the wolves in the walls
who might you be, who should you be
killing with featherguns when they don’t understand
you’re fighting for ground control
Dalszöveg háttértörténete: Rengeteg értelmezési mód és utalás bújik meg a sorok között, de abban valamennyien egyetértenek, hogy egy háború víziója rajzolódik ki a szövegben. Mi sem lehetne aktuálisabb…
Mit érdemes tudni a “Rishloo”-ról? A fent említett zenekarok hatását ők maguk sem tagadják, hogy bőven inspirálódtak a pszichedelikus metal nagyágyújától, a Tooltól, valamint a The Mars Voltatól. 2002-ben alapultak meg és 2004-ben debütáltak a Terras Fames-szel. A kissé még koszos dallamokat gyönyörű hangszínével színezte meg Andrew (Drew) Mailloux, aki legutóbbi albumukat félbehagyva vált ki aztán a zenekarból, ami a 2014-es Living as Ghosts with Buildings as Teeth. Előtte azonban további két albummal ajándékozták meg közösen a nagyérdeműt, ami a 2007-es Eidolon és a már kicsit megismert Feathergun 2009-ből. Gyönyörű, összetett és változatos műalkotások ezek, és mivel nincs belőlük sok, kötelességemnek érzem, hogy elhintsek nektek is egy kis morzsát belőlük, és megemlítsem a többi tag nevét is: David Gillett (gitár), Jesse Smith (dob), Soyez Rydquist (basszusgitár). Ők hárman az énekes kiválása után létrehozták a The Ghost Apparatus nevű formációt, aminek néhány alkotására is érdemes vetni egy pillantást, ha a Rishloo világa megfogott.
Rishloo: https://rishloo.com/
by: Fujimi
Leave a Reply