HáromPerHárom: Radó Richárd (NuSkull), Floszmann Gergő (Mhorai), Farkas Bálint (Auraleak) – 2023/Március & Április

Legújabb rovatunkban, a HáromPerHáromban az előző hónap hazai és külföldi megjelenéseinek legjobbjait hozzák el nektek a magyar zenei underground különböző szereplői. Az első felvonás kivételesen eltér az alapvető formátumtól, két hónapot is érintve. A márciusi-áprilisi válogatást Radó Richárdra (NuSkull), Floszmann Gergőre (Mhorai) és Farkas Bálintra (Auraleak) bíztuk, bemutatva újdonsült kedvenceiket.

A HáromPerHáromról és az aktuális rész tartalmáról: A HáromPerHáromban három meghívott választja ki azt a három külföldi, illetve három hazai dalt, amit kihagyhatatlannak éreztek a cikk publikálását megelőző hónap(ok)ból. Ezúttal a NuSkull szerkesztője Radó Richárd, a Mhorai frontembere, Floszmann Gergő és az Auraleak basszusgitárosa, Farkas Bálint válogatott a márciusi és az áprilisi felhozatalból.

Radó Richárd (NuSkull)

Image gallery image

Hazai megjelenések

Berriloom and the Doom – Natural Death

A Berriloom and the Doom olyan, mint az időjárás, a politika, vagy az egyén egészségügyi panaszai: úton-útfélen beszélni kell róluk. Na, de nem ám negatív értelemben, épp’ ellenkezőleg, ezek a srácok ugyanis elképesztően tehetségesek. Olyan sok stílusban mozognak, hogy szinte soha nem lehet tudni, hogy mivel lepnek meg legközelebb, én pedig imádom ezt a féle zabolátlan kiszámíthatatlanságot. A Natural Death egy kicsit visszafogottabban induló, ugyanakkor óriási emo-fináléba torkolló trekk, szokásosan zseni cucc, úgyhogy nagyon, de nagyon várós a fiúk első teljes értékű nagylemeze – amin ez speciel pont nem fog helyet kapni.

Berriloom and the Doom

Heedless Elegance – The Way of Every Loss

Még a Libra lemezüknél kapcsolódtam be a jól öltözött metalcore-muksók történetébe, és habár engem (már) ez a stílus annyira nem tud levenni a lábamról, ők valahogy simán ki tudnak emelkedni a sajnos hazai viszonylatban igencsak erőtlen műfaj posványából. Plusz, én értékelem a fejlődésre való törekvést, ezek a srácok pedig folyamatosan törtetnek előrefelé, minél inkább a nyugati piacra orientálódva. Ennek legújabb állomása az ausztrál virális dívával, Misstiq-kel közös The Way of Every Loss, ami simán felpattintja a lécet igen magasra, nem csak maguknak, de mindenki másnak is, aki szimfonikus metalcore játszására adná a fejét.

Heedless Elegance

PETOFI – Komorebi

Már a NuSkullos kritikámban is megfogalmaztam (haha, shameless önpromó), hogy a nyíregyi sadboi-ok új EP-jének egyik legerősebb darabja lett a Komorebi. Na nem úgy kísérletezgetés, vagy epikus megmenések szempontjából, hanem mert ez egy ízig-vérig közönség énekeltetős darab lesz, dagadó nyaki erestől, könnybe lábadt szemestől. Erre igen nagy összegben fogadnék. Lassan építkező, sejtelmes riffek, hidegrázós prozódia, óriási refrén, ebben mindig is atom volt a Petofi, nem hiába a szívem csücske a banda.

PETOFI

Külföldi megjelenések

Balance and Composure – Savior Mode

Metalos körökben ezt nem nagyon hangoztatom, de hatalmas kedvencem ez a pennsylvaniai emo/indie-banda. Imádom a cuccaikat, a debüt Separation mindmáig az egyik kedvenc lemezem, és borzasztóan el voltam kámpicsorodva, amikor 2019-ben elcsendesedtek – jobban, mint amikor a zenéiket hallgatom. Szóval mondanom se kell, hogy most áprilisban, amikor szó nélkül visszatértek két szinglivel, meg jövőbeli tervekkel, patakokban dőltek a könnyeim, és ismét kicsit a 2010-es években találtam magam, amikor még csak csajok miatt búslakodtam, nem amiatt, hogy lesz-e mit ennem a hónap végén. Igazából bármelyiket berakhattam volna a kettő közül, mondjuk, hogy azért a Savior Mode lett, mert barátibb a hossza, és van hozzá klip is, aminek iszonyú nosztalgiázós vibe-ja van.

Balance and Composure

Enter Shikari – Jailbreak

Az új Enter Shikari-lemez tök jó. Nem mondom, hogy hibátlan, de kétségkívül a legjobb effortjuk az A Flash Flood of Colour óta. Kicsit ők is ráálltak benne erre a retrós vonalra, ami most mindenhol megy, hogy boldog-boldogtalan előtúrja a 80-as, 90-es, 2000-es évek soundját – ez pedig nekik kiváltképp jól áll. A kedvenc dalom a lemezről az It Hurts, de mivel az már kijött korábban album beharangozó szingliként, és külön megkértetek, hogy áprilisi megjelenésekre optimalizáljam a szedetem *dühödt, öklével az ég felé kalimpáló ősember noises*, így nagy nehezemre a Leap into the Lightning és a Jailbreak közt kellett választanom, de legyen az utóbbi, mert az az elektronikus megborulás a dal vége felé, az világbajnok.

Enter Shikari

Kvelertak – Kroterveg Te Helvete

Volt idő, hogy elhittem, hogy a Kvelertak a világ legjobb zenekara, aztán ahogy az lenni szokott, az első (megjegyzem, totálisan übermensch) lemez után lankadni kezdett a figyelmem, az alapító-énekes, Erlend távozásával meg szinte teljesen ki is múlt. Persze lepörgött a már Ivarral a mikrofonnál operáló Splid is, de nem igazán szippantott be. Aztán most kijöttek egy új dallal, én pedig meghallgattam, ha már ez a “dolgom”, és azt vettem észre, hogy már az első hallgatásnál járt a lábam, ütöttem a tam-tamot az ujjaimmal, és bólogattam. Ez egy teljesen korrekt nóta a norvégoktól, és ha nem is hozza vissza feltétlen a régi szerelmet, talán egy áttivornyázott éjszakára újra fellángol vele a szikra a dombtetőn, apád kocsijának hátsó ülésén.

Kvelertak

Floszmann Gergő (Mhorai)

Image gallery image

Külföldi megjelenések

Malevolence – Waste of Myself

Ez a zenekar nem olyan rég került a radaromra és ezt picit sajnálom is… sok a pótolnivaló! Ez a daluk a The Aggression Sessions kooperációs kislemez részeként jelent meg múlt hónap elején. Az album a Thy Art Is Murder és a Fit for An Autopsy közreműködésével jelent meg és ez magában véve sok jóval kecsegtet. Nekem azonban ez a Malevolence-nóta az, ami kiemelkedik róla. Kemény, déli stílusú zúzda, baromi sajátos hangzással, amit kiegészítettek itt-ott egy kis samplerrel is, a végén pedig derékból headbangelünk. Nagy király ez a dal!

Malevolence

Brand of Sacrifice – Blinded

Ezt a dalt hallva az jut eszembe, hogy a BoS srácok darálósabbra vették a stílust, sokkal jobban érzem ebben a dalukban a négynegyedes sodrást, mint az előző kiadványaikban. Megmaradtak a samplerek használatánál, viszont a hangzásuk és a témáik most kifejezetten emlékeztetnek a Mick Gordon-féle Doom soundtrack-re. Ez viszont egyáltalán nem baj – sőt! A szám közben akarva akaratlanul is egy brutális undeground zúzdakoncert képei jelennek meg előttem. Miután mindenkit bedarált a circle pit, a dal végén pedig jön a mészárlás először felezett, majd negyedelt tempóval. Kőkemény.

Brand of Sacrifice

Kublai Khan TX – Theory of Mind

Tulajdonképpen az egész dal egy breakdown és annak variációi. Na itt aztán nincs sem sampler, sem szimfonikusok a háttérben, csak a puszta hangszerek. Elsőre nem tetszett a dal, mert primitívnek tartottam. Aztán persze időről időre visszatértem és rájöttem, mennyi dühöt csatornáznak ki a srácok ezen keresztül. Nem sietnek sehová, kifejezetten lassú és döngölős tempóval zúzzák le az arcunkat elejétől a végéig. Tetszik a dal formabontósága és az, hogy meg merik lépni. Egy kezdőbb bandának ez nem biztos, hogy jól állna, de a Kublai Khan ezt megteheti és meg is teszi.

Kublai Khan TX

(+1) Spiritbox – The Void

Gondoltam, ne csak arcletépős dalok közül válasszak: itt egy nóta ami dallamos és kifejezetten kellemesen hallgatható, mégis van húzása. Tudjuk, hogy Courtney mire képes, így nekem most nem is hiányzott a Void-ból a scream rész. Ez egy könnyed, slágeres dal, ami nem is akar többet adni. Kíváncsi leszek, szerintem élőben egy nagy közönségkedvenc lesz a dal.

Spiritbox

Farkas Bálint (Auraleak)

Image gallery image

Hazai megjelenések

Snailgardn – Dogs

Na erre a számra több mint egy évet vártam. A Snailgardn-t az Öröm a Zene tehetségkutató keretein belül ismertem meg. A beállás megvolt, viszont a zsűri éppen szüneten volt, mikor megkérdezték a közönségtől hogy:  Álljunk itt csendben vagy addig játszunk valamit? Egészen a megjelenésig azt a bizonyos felvételt hallgattam mivel szerelem volt első hallásra.

SnailGardN

Heedless Elegance – The Way of Every Loss

Már megint értetlen tekintetek sokasága szegeződik rám a villamoson, mivel rángatózok mint a partra vetett hal… Hiszen ők nem tudják, hogy semmi bajom, sőt ellenkezőleg csak ezt a dalt hallgatva képtelenség leállítani a fejrázást. Mocskos témák, vaskos hangzás. A Heedless Elegance az egyik kedvenc hazai vérhányó csapatom.

Heedless Elegance

Tha Patkányz – Rút

A magyar nyelv az egyik legideálisabb a rap szövegek írására. Sokan ezt nagyon jól ki is használják, de ami a hiphoppal történik a kis hazánkban, attól az esetek javarészt a hányinger kerülget. Kevesen maradtak az “eredeti” arcok. A Tha Patkányz  egy igazi hiphop csapat. Erős szövegek tartalmilag és stilisztikailag is, illetve bitang ’80-as beatek csapkodnak a falhoz, amikor őket hallgatom.

Tha Patkányz

Külföldi megjelenések

Vitalism – Trinity

Az egyik kedvenc instrumentális zenekarom. Nagyon komplex gitár és dob témákat használnak. A műfaj is elég nehezen kategorizálható, ugyanis nagyon sok elemből állnak a dalaik. Pont ezért nálam azt a hatást kelti, mint ha mindegyik dal egy-egy történetet mesélne el. Vannak nagyon veretős részek, és vannak nagyon nyugisak is.

Vitalism

Kublai Khan TX – Theory of Mind

Mi kell reggel ahhoz, hogy magadhoz térj? Egy forró kávé? Vagy egy hideg energiaital? Nálam mellőzhetetlenek munkába menet a tuskó groove-ok. Alapvetően jobban szeretem azokat a brutál zenéket, amik lassabb, fogós témákból állnak. Ebben a számban pedig akad bőven.

Kublai Khan TX

Alpha Wolf – bleed 4 you /Lofi Remix/

Nem vagyok egy nagy Lo-fi fan, és a műfajt magát sem követem. Ez a remix viszont kifejezetten tetszik! Valószínűleg azért, mert az eredeti verziót is szeretem. Néha a nagy pörgés mellett nem árt egy kis pihenő. Erre a számra nekem könnyű átszellemülni és megnyugodni.

Alpha Wolf

Mikorra várható a következő felvonás? 

Június első felében ismét eljön a HáromPerHárom ideje, három új meghívottal a fedélzeten. Tartsatok velünk akkor is!

by: Wolfy

Leave a Reply

, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d bloggers like this: