“Ritka nagy élmény tud lenni, amikor öt ember szinkronban történő mozgása a hangszerek felett egy egészet alkot” – Hope Industries-interjú (05.20.)

A budapesti modern metal banda, a Hope Industries még a bejárni kívánt út elején jár két dallal a hátuk mögött. Hogy miért érdemes figyelemmel követni őket, és hogy mire számíthattok tőlük? A velük készített interjúnkból megtudhatjátok!

Interjúalanyok:

Hope Industries
Zelena Zsombor - ének, gitár
Nagy Dániel - gitár
Takács Viktor - basszusgitár
Fülöp Balázs - dob
Fábián Kristóf - gitár, billentyűk

Wolfy: Miként tudnátok összefoglalni a zenekarotok történetét? Honnan ered a Hope Industries elnevezés?

Még nagyon régen lettünk Facebook cimborák Vityával, akit folyton nyúztam, hogy csináljunk egy bandát, ez végül 2017 körül következett be, Bence cimboráját elhívta dobolni, amivel meg is alakult a Revolution XX, nagy lelkesen fel is fújtunk a garázs falára, ahol próbáltunk. Pár hónapon belül csatlakozott Dani, és az első néhány koncert után megszületett a döntés, hogy a felállás jó, a névnek mennie kell… Egy olyan nevet kerestünk, ami pozitív üzenettel bír, viszont szerettük volna benne megjeleníteni azt az irányt, ami felé halad szépen egyre gyorsabban a világunk, ahol egy-egy óriásvállalat tör vezető szerepbe országok helyett. Így született a Hope Industries vagy magyarosan Remény Művek kifejezés, szerencsére maradtunk az angol névnél.

Nagyjából egy év múlva Bence a dobosunk elhagyta a csapatunkat, kínzó hiányát pedig Balázs és Kristóf érkezése töltötte be, hatalmas lendületet, új perspektívákat adva a zenekarnak, ami azóta is töretlen.

W.: Hogyan nyert teret az életetekben a zene? Mi vezetett odáig, hogy egy zenekar részeivé váljatok? Kik voltak a legfőbb inspirálóitok?

Kristóf: A zene mindig is az életem része volt. Fertőszentmiklóson nőttem fel ahol eléggé erős volt a zenei felhozatal, sok helyi tehetséges banda jön létre a mai napig. Aztán Budapestre kerültem az egyetem miatt, ekkor kicsit háttérbe került a hangszeres zene, ekkor kezdtem el foglalkozni az elektronikus vonallal. A zenekarból Zsombor keresett meg, hogy elektronikus elemekkel próbáljam meg kiegészíteni a zenekart és ebben az időben pont dobost is keresett a banda. Mivel Balázzsal az egyetem alatt jó barátságot kötöttünk és ő dobolt korábban, egyből őt is hoztam magammal. Az inspiráció egész széles. Kezdetekben a punk, metál, nu-metal volt nálam nagyon erős. A legnagyobb hatást tőlük kaptam: Nirvana, Limp Bizkit, Korn, Dream Theater, Subscribe, majd ezek mellé bejött később a drum and bass és a techno. A komoly zenét is nagyon szeretem és a komoly zenei hangszerelés világa is mindig érdekelt.

Dani: Apám óriási zeneszerető volt mindig is, fiatal felnőttként a munkahelye által szervezett céges bulikon DJ-zett az akkor rendelkezésre álló kazettás keverőkkel. Otthon is ment a zene mindig háromutas hangfalakkal, amik módszeresen a ruhásszekrény tetején foglaltak helyet. Így a zene szeretete, mint olyan, megalapozott volt teljes mértékben. Gimnazistaként művészeti suliba jártam, így sok zenészpalánta vett körül, így az egyiktől végül meg is vásároltam egy klasszikus gitárt, majd a korai YouTube segítségével megtanultam akkordozni, bontani, szólózgatni.

Sok éven át csak itthoni hobbiként tekintettem a zenélésre, végül egyszer összefutottam Zsomborral az utcán merő véletlenségből, és kezdetben nem is a zene, hanem a motorozás kötött össze minket. Később kiderült, hogy van egy banda, a Revolution XX, ahova jól jönne még egy gitáros, ekkor indult el az őrület.:)

Balázs: A zene már gyerekkoromban is fontos része volt az életemnek, apukám sok magyar rockzenét hallgatott, így én is. 14 évesen kezdtem el dobolással foglalkozni egy kollégiumi nevelőtanárom hatására, majd kisebb bandákban, céges zenekarokban játszottam. A Hope Industries-be 2019-be kerültem baráti ismeretségen keresztül. Főbb hatással Mike Portnoy, Mihalik Viktor és Palchuber Gábor volt rám dobosként.

Zsombor: Édesanyám révén igazából már gyerekkoromban is jelen volt a zene, tesóimmal már igazán fiatalon is furulyával verekedtünk. Utána sikerült egy gyomorrontás miatt a családi gitárba belehányni még szintén óvodás koromban, úgyhogy egészen hamar megalapoztam a zenei karrieremet. Kisiskolásként kórusban énekeltem gitártanulás mellett, jött két opera, majd természetesen elindultam a lejtőn, jöttek-mentek a zenekarok, projektek, és végül itt kötöttem ki a srácok mellett, közben éppen kiscsaláddal hobbiból egy musicalt próbálunk össze, mindig van valami.

Inspirációként főleg énekeseket tudnék mondani, Freddie Mercury, M. Shadows, Corey Taylor és Chris Cornell hangja talán, ami leginkább megfogott, zenében meg a legfontosabb számomra, hogy legyen egy húzása, ragadjon magával, ez nagyjából a Pinktől a Bodomig bármit takarhat, legyen benne valami olyan extra, amiért nem kapcsolsz el, mostanában Spotify-on szoktam új dolgokra vadászni.

Vitya: Fura, de nagyjából már 4 éves koromban elhatároztam, hogy basszusgitáros leszek miközben a Def Leppard-tól szólt „Pour some sugar on me”. Ugyanitt ért véget a dj karrierem is, mert kézzel tekertem vissza a lemezjátszót (A lemezt később megmentették, az ortofon tűt nem). De az óvodás korom további része a Kiss, Pink Floyd, Queen, The Who vonalon sodródott. Utána volt egy enyhe kicsapongás a baráti társaság miatt a hip-hop irányába, de azért mindig vissza-vissza tértem a gyökerekhez, mígnem egyszer az Ős zenei elosztóm mutatott valami újat VHS-en felvéve The Offspring (miután a kazettát kivettük a dobozból a fénye be ragyogta a szobát és angyalok éneke töltötte meg a sivár életem, ez volt A pillanat!). Utána még néhány év eltelt csendben, de 2006 májusában megkaptam a vágyaim tárgyát, az első basszusgitáromat. Utána jött néhány szárnypróbálás, volt mikor párhuzamosan öt zenekarban játszottam, de végül 2009-ben egy Reggae zenekarnál telepedtem le. Az 2015-ig élt, egy tíz dalos album, egy ötdalos EP és végül két single után elengedtük. Ezt két év szünet követte, onnantól pedig már a Zsombor leírta a dolgokat.:D

W.: Az elektronikus elemekkel vegyített modern metal jellemzi a zenéteket. Mi alapján alakult ki, hogy milyen műfaji keretek között mozognátok? Kipróbálnátok akár csak egy dal erejéig más, a jelenlegi hangzásotoktól némileg vagy nagy mértékben eltérő zenei stílust? Ha igen, mire esne a választásotok?

Kristóf: Én mindig is nyitott voltam az új dolgokra. Néha túl is tolnám az elektronikus elemeket, ilyenkor jön mindig egy kis kontrol a zenekartól.:) Mindenképpen a metálnál maradnánk alap koncepciószerűen, viszont személy szerint szívesen ötvözném jobban különböző stílusokkal/elemekkel, legyen az techno, trap, drum and bass, vagy akár drámaibb, melankolikusabb hangszereléssel. Egy darabig még biztosan kísérletezünk.

Balázs: Igazából Kristóf elektronikus zenéket is készít illetve a szinti miatt adott volt, hogy azt is belevegyük a zenei világunkba. Szerintünk nagyon jól meg színezi a metálzenét. Bármit is kipróbálnék, kivéve a mulatóst.

Zsombor: Mielőtt Balázs, Kristóf érkezett volna, a zenénk kicsit közelebb állt a RATM-Static-X vonalhoz, kicsit több énekkel. Az első számunk volt csak magyar szövegű, a többi angol nyelven íródott, de ki tudja, mit hoz a jövő. Az elektromos hadosztály érkezésével kicsit elmozdultunk a party-metal irányába, talán az Electric Callboy lenne a legközelebbi banda, akihez tudnánk magunkat hasonlítani a korábbi kettő mellett. Új hangzásokkal, stílusokkal folyamatosan kísérletezünk, mind zeneileg, mind az eszköztárat tekintve (élő ének effektezés a szinti oldaláról, midi pad a dob mellett, gitár effektek, gumicsirke, stb..) Most éppen egy lassabb dallamosabb szám készül, amire nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy milyen fogadtatást fog kapni.

Dani: Mindig is inspirált az Architects; szeretnék több olyan zenét készíteni, ahol a szintis elemek támogatják a lágyabb részeket és a zúzós részekben is kiveszik a részüket. Én személy szerint egyébként nagy blues kedvelő vagyok!

Vitya: Mindannyian teljesen más stílusokból érkeztünk, más a zenei ízlésünk a hétköznapokban is, így minden alkalommal egy elég egyedi hangzás tud létrejönni, mert mindenki beleteszi a hozott tudását. Igazából a zenei közös pontunk ahol egyetértés van az pont a saját zenénk. Mindig próbáljuk kitolni a határainkat zeneileg és bele-bele nyúlunk más stílusokba is, de mivel zeneileg jól tudunk dolgozni simán, elbírna egy teljesen eltérő dalt is. A többiek poénkodtak velem, hogy a múltam miatt majd akarok úgy is egy Reggae dalt, szóóóval ki tudja?! 😀

W.: Eddig két single megjelenése köthető a munkásságotokhoz. Milyen témákat érintenek ezek a dalok? Mi ihlette a dalszövegeket? Ha klipet forgatnátok valamelyikhez, mire fókuszálnátok a forgatás során? Miként öltene testet az érintett dalotok?

Alapvetően a szövegek írásakor próbálkozok a pozitív üzenetet megtartani, vagy egy-egy emberi tulajdonságra rávilágítani, változást, jellemfejlődést elősegíteni… Visszatérő témánk a saját magad becsapása. A legrosszabb hazugság, amikor magadnak hazudsz.

A Hope Industries című számunk egyfajta ars poeticaként próbálja a zenekar működését szavakba önteni, míg a Douchebag egy görbe tükör, a valós cél nélküli „látszatélet”-ből próbálja kirángatni a hallgatót némi partizás közben. Várhatóan az első klipünk a Hope Industries-ra fog elkészülni, és egy hagyományosabb „zenélős” videó lesz, mivel egyelőre a zenekar bemutatása a cél, egy könnyen értelmezhető, kevésbé elvont klippel.

W.: 2021-ben második helyezést értetek el az S8 Underground tehetségkutatóján. Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gyarapodtatok? Mennyire tudja elősegíteni egy zenekar szintlépését egy ilyen kezdeményezés? Van-e esetleg még olyan tehetségkutató, amin szívesen elindulnátok a jövőben?

Rengeteget tanultunk az S8 underground tehetségkutatóján. Rettentően izgalmas volt minden fordulóra felkészülni és mindent bele adni. A zsűritől nagyon sok jó tanácsot és kritikát kaptunk, amikre a mai napig próbálunk odafigyelni és szem előtt tartani. Mindenképpen segíti az előrelépést, hiszen új lehetőségek is megnyílhatnak. Más bandákat meg lehet ismerni, több emberhez is eljuthat a zenénk.
Színpadi tapasztalatban nagyon sokat fejlődtünk a tehetségkutató során és több bandával is össze haverkodtunk, máig jó kapcsolatot ápolunk a Long Live The Martyrral például. Folyamatosan keressük a lehetőségeket és jelentkezünk is, eddig sajnos csak az S8-ba jutottunk be.

W.: Mit szerettek a legjobban a zenélésben és mi az, amit a legnagyobb kihívásnak éreztek? Van-e kedvenc emléketek a koncertjeitekről?

Sosem unalmasak a hétköznapok, mindig van mivel foglalkozni, rengeteg gondolatot és érzelmet lehet megtestesíteni egy dal írása közben, és amíg el is készül rettentően izgalmas a folyamat.
A zenélés kikapcsolódás, kiszakadunk a mindennapi mókuskerékből és le tudunk lazulni egy kicsit. Viszont rendkívül nagy kihívás metálzenével érvényesülni a mai világban, nehezen jutunk el az emberekhez. A hallgatók nem biztos, hogy tudják, de ritka nagy élmény tud lenni, amikor öt ember szinkronban történő mozgása a hangszerek felett egy egészet alkot: mert minden hangszer remekül szól önállóan is, de amikor egybeérik az egész, az felfoghatatlan sikerélmény.

A legnagyobb kihívás öt 30 év körüli részben családos ember idő- és energiamenedzselése, a különbözőségek kompromisszumra hozása, de ironikus módon ez a diverzitás teszi olyan remekké a zenekart, amilyen.

Kedvenc emlékünk a 2019-ben tartott miniturnénk ahol két hét alatt négy városban játszottunk, az mozgalmas és pörgős volt.

Itt történt meg, hogy az egyik előre lefoglalt budapesti hely alkalmatlan volt a koncert megtartására. Képzeljétek el a szituációt, amikor három zenekar ott áll a hely előtt szombat este Budapesten, és kétségbeesetten matekozik, hogy akkor mi legyen? Már teljesen kezdtük elengedni a dolgot miután megpróbáltuk átszervezni egy másik helyre a bulit, és nyilván mindenhonnan nemet kaptunk, de ekkor jött Daniban a felismer, hogy: ”Hé, lehet, tudok egy helyet!” Majd ezután felhívta a tulajt: “Hello, Dani vagyok, talán emlékszel, hogy meséltem, hogy van egy zenekar, amiben játszom, és egyszer lehetne majd csinálni valami koncertet. Na, az van, hogy a mai hellyel befürödtünk, nem tudnánk nálatok játszani ma este? Metál koncert, három zenekar, hetven-nyolcvan ember eljön minimum.” Tulaj: “Figyel, húsz perc múlva visszahívlak.” Talán akkor ez volt a leghosszabb húsz percünk azokban a napokban, majd jött a telefon: “Gyertek!”. Egy óra leforgása alatt átpakoltunk mindent, mindenkit értesítettünk, akit tudtunk a változásról, majd egy nagyon szuper estét tudtunk magunk mögött. Nem mellesleg a helyen minden ital elfogyott a végére.:)

W.: Zárásként, mi a következő lépcsőfok a zenekar életében? Milyen főbb terveitek vannak az idei évre? Hol találkozhatnak majd veletek a követőitek?

Szeretnénk, ha minél több emberhez eljutna a zenénk, minél több embert tudnánk szórakoztatni és megismerni egy-egy koncerten. Idén négy szám felvételét és kiadását tervezzük még, és ezerrel dolgozunk a marketingen is. Július 7-én a budapesti S8 Underground Clubban játszunk, ahol egy koncertvideót is tervezünk felvenni, utána héten, pénteken pedig a szegedi Városi Rock Klubban koncertezünk. Ősszel szeretnék több vidéki városba is eljutni, hasonlóan egy miniturné keretei között.