HáromPerHárom: Kulutácz Endre (Soulharbour), Tóth Martin (Icenap), Deák Ákos (Szellem) – 2023/Július

A HáromPerHárom júliusi felvonása félig-meddig egy nyári válogatás lett, jobbnál jobb dalokkal júliusból, illetve bizonyos esetekben júniusból. Az újdonsült kedvencek bemutatásával Kulutácz Endrét (Soulharbour), Tóth Martint (Icenap) és Deák Ákost (Szellem) bíztuk meg, hogy garantált legyen a sokszínűség. Annyit azonban elárulhatunk előzetesen, hogy részben keresztül húzta ezen célkitűzésünket a vodka!

A HáromPerHáromról és az aktuális rész tartalmáról: A HáromPerHáromban három meghívott választja ki azt a három külföldi, illetve három hazai dalt, amit kihagyhatatlannak éreztek a cikk publikálását megelőző hónap(ok)ból. Kulutácz Endre, a Soulharbour énekese és dalszövegírója, Tóth Martin, az Icenap frontembere és Deák Ákos, a Szellem elnevezésű szólóprojekt megtestesítője segített minket abban, hogy elétek tárhassuk a hazai és a nemzetközi kínálat néhány gyöngyszemét.

Kulutácz Endre (Soulharbour)

Image gallery image

Hazai megjelenések

Informer – It’s Fine

Még évekkel ezelőtt (5-10 éve?) az emberek gyakran mondogatták bizonyos zenekarokra, hogy „úgy hallatszik rajta, hogy magyar” – és nem feltétlenül pozitív értelemben. Ez valami olyasmit akart jelenteni, hogy zeneileg nem teljesen okés, nem szól túl jól, gagyi az ének… vagy hát szóval na…, hogy amatőr. Mára viszont valahogy úgy érzem, a hazai közegnek sikerült felzárkóznia a nemzetközi színtérhez és ennek ékes példája az Informer is. Irdatlan jól szól, piszkosul bólogatásra húzza az ember fejét és kellemesen változatos. Több Ragó Norbihoz hasonló kreatív emberre lenne szüksége az országnak. A Dark Ceremony simán az előző év egyik legjobb albuma volt és jó látni, hogy a srácok hasonló lendülettel és minőséggel tudják folytatni azt, amit tavaly elkezdtek. 

Informer

The Devil’s Trade – Vidékek Vannak Idebenn 

Makó Dávid és a The Devil’s Trade amolyan megkerülhetetlen zenei jelenségként él a fejemben. Évek óta mindenkitől hallottam, hogy milyen jó amit csinál, de valahogy mégis csak az előző album megjelenése környékén kapcsolódtam rá a zenéjére. Vidékek Vannak Idebenn… nagyon óvatosan kell bánni ezzel az albummal, mert ha nem a megfelelő lelki állapotban csíp el, akkor nagyon könnyen kifacsar és földbe döngöl. Nagyon nehéz szavakba önteni azt, amit erről a mélabús, nyers, éteri és sodró zenei albumról gondolok. Hallgassátok meg és sírjatok. 

The Devil’s Trade

Vodka for Kids – Unom

Korábbi pécsi gyerekként kifejezetten büszkeséggel töltenek el az olyan siker sztorik, mint amit a Vodka for Kids tudhat a magáénak. Imádom, ahogy az egész annyira nagyon kelet-európai, annyira bohókás és könnyed, de közben abszolút átjön a zenei intelligencia és a tehetség. Mikor a 𝗗𝗶𝗦𝗠𝗶𝗦𝗙𝗶𝗧 EP-t hallgattam, pont arra gondoltam, hogy vajon mennyit dobhatna az egész produkción a magyar szöveg? Erre tessék – már látom is magam előtt a csontig telt Dürer nagy termet, ahol mindenki együtt üvölti, hogy „nincs több kvalitáááás!”. 

Vodka for Kids

Külföldi megjelenések

Polaris – Nightmare

Nehezen találok szavakat. Ryan Siew elképesztően tragikus halála egyenesen lehengerelt néhány héttel ezelőtt. Még tisztán emlékszem, hogy évekkel ezelőtt a YouTube gitárosok hős korában egy csomószor belefutottam Ryan guitar cover videóiba és csak utólag raktam össze, hogy amúgy ő idő közben ennek a néha az arcomba robbanó (akkor még pici) ausztrál zenekarnak a gitárosa lett. Valószínűleg a Polaris számára baromi nehéz volt úgy dönteni, hogy a tragédia ellenére a már elkészült klipeket és az albumot is menetrend szerint kiadják majd. Minden tiszteletem az övék, hogy képesek ezt így méltósággal végigcsinálni. Nagyon fog hiányozni az a játékosság, ami a Polaris dallamvilágát olyan különlegessé tette. Nyugodj békében Ryan Siew!

Polaris

Silent Planet – Antimatter

Amikor valaki megkérdezi, mik a kedvenc zenekaraim, a felsorolásban kivétel nélkül előkelő helyen szerepel a Silent Planet. Mióta ismerem őket, singel-ről single-re, albumról albumra képesek újra és újra meglepni és tartani azt a bizonyos színvonalat. Ez volt az első alkalom, hogy nem csúszott le elsőre az új daluk. Nem, hogy nem csúszott le, kimondottan haragudtam rájuk, hogy őket is elérte az amúgy a zsánert egyre látványosabban beterítő indusztriális hullám. Néhány nappal később, a videóval együtt és a szövegre jobban ráfókuszálva viszont kezdett egész más képet festeni a dolog. Szépen lassan beette magát az ellenanyag és azon kaptam magam, hogy olykor a szintetizátor dallama jár az eszemben, vagy a dal ritmusát dobolom az ujjaimmal. Újra és újra meg kellett hallgatnom. Hogy az irántuk érzett elfogultság győzött vagy tényleg zseniális dal? Nem tudom… mondd meg te.:)

Silent Planet

Night Verses – Arrival 

2013-ban hülyére hallgattam az Out of the Sky EP-t és a Lift Your Existence albumot. Borzasztóan haragudtam rájuk, amikor 2017-ben énekes nélkül folytatták az útjukat. Dacosan el is határolódtam tőlük egy időre. Aztán egyszer csak megvilágosodtam. Lehet, hogy a Night Verses nem is az ének miatt működött olyan jól eddig? Alapvetően nem feltétlenül szoktam szeretni az instrumentális zenét, mert valahogy mindegyik gitárcentrikus előadó/zenekar egy pont után nagyon egyformának érződik. Nick DePirro viszont tényleg olyan egyedi ötletekkel mókol, hogy a Night Verses ki tud tűnni a közegből. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Aric Improta szerintem még mindig a világ legjobb dobosa. Kíváncsian várom a következő albumot. 

Night Verses

Tóth Martin (Icenap)

Image gallery image

Hazai megjelenések

Vodka for Kids – Unom

A Vodkás srácok az utóbbi két év legkeményebben dolgozó underground rock csapata itthon, látszólag minden energiájukat a zenekarozás velejáróira fordítják és ez szépen meg is hozza a gyümölcsét. Miután körbeturnézták a Fish! zenekarral az országot bizonyára ráéreztek arra, hogy magyar szöveggel ez a keményebb, együtt ordítozásra termett punk rock muzsika tuti több embert megmozgat így. Amennyire rosszul szoktak elsülni az ilyen célirányos váltások, annyira áll jól nekik, ehhez persze hozzátartozik az is, hogy egyáltalán nem hagyták el, vagy váltották aprópénzre a rájuk jellemző stíluselemeket. Szerintem ahhoz, hogy a zenekar egy kövi szintre lépjen, ez egy jól eltalált irány lehet.

Vodka for Kids

Noble Victory – Digital Sarcophagus

Fellegi Ádinak ma több aktív projektje van, mint húsz évvel ezelőtt. Ezek közül most épp a death metal dallamosabb vonalát képviselő Noble Victory talán a legfrissebb (de Fellegit ismerve azon se csodálkoznék, hogy mikor ezt leírom, már valami más őrültségen dolgozik épp). Nem mondhatni, hogy az én műfajom egyáltalán, de ez a lemez olyan műgonddal és értéssel van összerántva, hogy mindenképp szerettem volna kiemelni és megemlíteni. Egyébként a fogós gitártémák mellett még a cséphadaró dobolás is kiemelkedő, Szirota Máriót mondjuk nem kell bemutatni senkinek azt hiszem…na ezt a lemezt is ő kalapálta.

Noble Victory

Baba Aziz – Linkin Park

Baba Aziz a magyar alter r&b/trap vonal egyik pionírja, annak ellenére, hogy soha egy fellépést nem jegyzett se veled se nélküled zenei karrierje során és tudtommal nincsenek is ilyen szándékai a jövőben sem, első lemez ide vagy oda. Ennek ellenére szerintem már hat éve hallottam róla először, akárcsak azok az utóbbi időben nagyon komoly újhullámos karriert befutó rapper srácok is, akiket tagadhatatlanul inspirált. Idén nyáron meg csak úgy jött első R.I.P. című lemezével, hogy eltemesse magát. Nekem a Linkin Park című szám tetszik a legjobban róla, azt hiszem azért, mert ebben bőven benne van a korai Baba Aziz pikírtsége és humora, mindez a szokásos mélabús beatbe öltöztetve. 

Baba Aziz

Külföldi megjelenések

Most pedig akkor nézzünk rá pár aktuális külföldi kedvencre az elmúlt hónapból:

Bring Me The Horizon – AmEN! ft. Lil Uzi Vert, Daryl Palumbo, Glassjaw

Amikor ezt a számot ország és világ először meghallotta a Papp Lászlóban (ja, tényleg ott volt a világpremier) akkor még nem tudtam hova tenni, meglepő is volt nyilván, hogy ismeretlen dallal robbantják be a bulit. Másnap viszont, amikor a stúdió verzióra ráhallgattam, rögtön tudtam, hogy bérelt helye lesz az idei kedvenc dalaim között. A legutóbbi erőemelő versenyen, amin részt vettem például már ez volt minden fogás előtt a ráhangolódós-zeném, és azóta is az. Edzéseken például csak a legnehezebb egyismétléses maxaim előtt szoktam betenni, tehát mondhatni elég speciális helyet foglal el a szívemben és ügyelek rá, hogy ne hallgathassam unásig és ugyanazt a libabőrözős hatást váltsa ki, mint a versenyen. Ebben a dalban számomra minden megvan, ami 2023-ban a gitárzene le tud képezni, ezért is gondolom a Papp Lászlóban nyújtott teljesítményük óta, hogy egyértelműen a BMTH jelenleg az új generáció egyetlen igazán nagy metal-zenekara (azon a szinten, ahol az előző generációnak a Slipknot van!).

Bring Me The Horizon

Code Orange – Take Shape ft. Billy Corgan (The Smashing Pumpkins)

A Code Orange azért már jó ideje szállítja az egyre jobb hardcore-os metal lemezeket a szcénában, annak ellenére, hogy sosem volt egy nagy mainstream berobbanásuk. Az új irány már egy ideje az náluk, hogy minél több industrial elemmel dobják fel a cuccaikat, a közelgő lemezükön ez talán kicsit befogadhatóbb és slágeresebb formában fog majd megtörténni az előzetes dalok alapján. A Take Shape például egy tőről metszett nu-metal himnusz, erősen NIN-inspirált verzékkel, amihez a videóklip esztétikája is rádob még egy lapáttal. Meglepő, hogy talán a Billy Corgan közreműködés az egyetlen gyenge pontja a dalnak, pedig a múltidézés koncepciójába abszolút beleillik, csak épp semmit nem ad hozzá. Bár amennyire imádom a Pumpkins korai albumait, annyira távolodtam el tőlük az elmúlt több, mint egy évtizedben, köszönhetően Billy Corgan saját hátsójában való eltűnésének. 

Code Orange

Taking Back Sunday – The One

Ahogy a 2014-es NuSkull kritikában írtam a Taking Back Sunday akkori megjelenéséről “ezek a fiúk nem egymás húgát kefélő kertvárosi hülyegyerekek már, hanem negyven felé közeledő férfiak, kiknek kezében még mindig nem röhejes az elektromos gitár”, na ez a véleményem úgy látszik lassan tíz év (az kom…) múltán sem változott. Mondjuk azóta már Adam Lazzara is elmúlt negyven, az egykori emo-ikon és zenekara viszont még mindig kiráz csípőből egy-két jó dalt. A The One szerintem árasztja magából a nyári nosztalgiázásra való kedvet, amellyel csak az a gond, hogy a tíz év engem sem került ki, és bizony már az ilyen életérzések engem is el-elkapnak. Nem mondom azt, hogy ez a szám, vagy a közelgő nagylemez az év legemlékezetesebb momentumai közt lesz emlegetve, de ennek a listázásnak talán most nem is a rangsorolás, vagy értékítélet volt a célja számomra.

Taking Back Sunday

Deák Ákos (Szellem)

Hazai megjelenések

Vodka For Kids – Unom

Alig több, mint egy éve futottam bele a srácokba, amikor láttam valahol egy live session videójukat. Akkora energia jött belőlük, hogy egyszerűen nem lehetett elkapcsolni, így gyorsan be is követtem őket. Most júliusban jött ki az Unom című daluk, ami, ha jól tudom, az első magyar nyelvű anyaguk, de remélem, ez nem csak egyszeri alkalomra szól. Mert így nem csak hogy jó a dal, de végre értem a szöveget is. A vizuál szintén ötös részemről, a dalhoz forgatott klipből árad a lendület és az underground, ami hatásos atmoszférát teremt. Mindenképp ajánlom azoknak, akik még nem hallották. 

Vodka for Kids

Gatya – Going With The Flow

Mivel egyszemélyes punk rock projektet csinálok, nagy öröm volt mikor belefutottam Gatya, azaz Gallai Gábor munkásságába. Egyrészt mert kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen a műfajon belül, aki egymaga készít zenét, másrészt meg tetszett amit csinál. Azóta már meg is tárgyaltuk üzenetben egymással a szóló projektben létezés előnyeit és hátrányait. Gatya a melodic punk vonalat képviseli, méghozzá nagyszerűen. Aki a Lagwagon, vagy a NOFX féle muzsikát szereti, az biztosan nem fog csalódni a legújabb dalában, ami a Going With The Flow címre hallgat. 

Gatya

Blind Myself – Apró-cseprő poklocskák

Ha a júliusi megjelenésekről beszélünk, akkor nem lehet elmenni a Blind Myself visszatérő anyaga mellett. Profi minőség, klipek, szövegvideók, közreműködők. A nagykönyvben sem lehetne jobban megírni egy zenekar újra-aktivizálási receptjét. Az Apró-cseprő poklocskák című hősköltemény a személyes kedvenc, amihez először egy szövegvideó jelent meg, majd pár héttel később hivatalos videó is érkezett, nem is akármilyen. A dal és a klip együtt egész egyszerűen zseniális, mondhatni minden pillanata arany. Kötelező darab!

Blind Myself

Külföldi megjelenések

The Bottom Line – R.I.P

Az általam választott 6 előadó közül róluk tudok a legkevesebbet, sőt szinte semmit. Spotify dobta fel őket pár hónapja, amire kaptak egy követést, és azóta pár hallgatást tőlem. Az biztos, hogy angolok, és poppunk zenében utaznak. Nem rég hoztak ki egy dalt R.I.P címmel, ami többször pörgött a nálam mostanában, így gondoltam ide is befér. A nagybetűs poppunk ösvényről ezúttal sem tértek le, hozzák annak kötelező tartalmi elemeit. Ha a New Found Glory, vagy a Simple Plan közel áll hozzád, akkor ezt is bírni fogod.

The Bottom Line

MxPx – Stay Up All Night

Ha nincs az MxPx 2018-as lemeze, akkor lehet Szellem sincs, úgyhogy nem hagyhatom ki a júliusi megjelenések közül az MxPx új albumát beharangozó dalt, ami a Stay Up All Night címet viseli. Mivel egy több mint 30 éves zenekarról beszélünk, így örülni kell mindennek, ami érkezik még tőlük, részemről mindenképp. Nem ez lesz az életművük legnagyobb slágere, de Mike Herrera hangszíne, és az egész felvétel rég megszokott MxPx-s hangulata rendkívül szerethetővé teszi a dalt. Remélem sokáig hallhatunk még felőlük, és várom az új lemezt.

MxPx

The Gaslight Anthem – History Books (ft. Bruce Springsteen) 

Sok éves hallgatás után jelentette be a The Gaslight Anthem is a visszatérést. Bár sosem hallgattam rongyosra őket korábban, mégis örültem a hírnek. Van valami klasszikus báj a zenéjükben, amit csak nagyon kevés előadótól lehet megkapni. History Books címmel jelent meg egy új daluk júliusban, és ha már a klasszikus jelzőt használtam rájuk az előbb, akkor azt most még jobban alá kell húznom, hiszen Bruce Springsteen is közreműködik a dalban. Ha kimaradt volna valakinek, akkor érdemes adni neki egy esélyt.

The Gaslight Anthem

Mikorra várható a következő felvonás? Az augusztusi HáromPerHárom már szeptember elején elérhetővé válik. Azonban, ha a formánkat hozzuk, akkor elképzelhető a hónap végi megjelenés is!

by: Wolfy

Advertisements

Leave a Reply

, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d bloggers like this: