Mit is jelent zenésznek, illetve egy csapat, egy közösség tagjának lenni? Miként nyithat egy új, reményteli fejezetet az életünkben a zene? Na és hogyan jutunk vissza arra a pontra, amikor még a földi lét az érzelmekről is szólt, a kapcsolatainkról? Tartsatok velünk, hogy együtt lelhessünk válaszokra az Auraleak tagjainak segítségével! Ha ennyi még nem lenne elég, akkor a zenekar következő nagy állomásának elnevezésére is rábukkanhatok, valahol a mindennapi kihívások és az ihletek között félúton.
Interjúalanyok:
Auraleak
Gerő András Péter "Hex" - Ének
Söptei Balázs "Söpi" - Gitár, vokál
Farkas Bálint - Basszusgitár
Szőllősi Dorottya - Dob
Wolfy: Miként született meg az Auraleak koncepciója, mely tagadhatatlanul sajátos mind a megjelenést, mind a hangzásvilágot tekintve? Mennyire fontos szerintetek egy zenekarnál az, hogy ne csak zeneileg tudjanak egyedit alkotni?
Hex: A koncepciót teljesen véletlenül ihlette egy többszörös traumatizálódás részemről, melyet egyszerűen nem volt opció csak szimplán zenében kifejezni. Mindig is csodáltam azokat a zenekarokat, akik vizuálisan, bármi egyéb művészeti ág, vagy technológiai innováció bevonásával színesíteni, bővíteni tudják az általuk megálmodott világukat, és ezzel egy összművészeti, vagy ha úgy tetszik egy összefogóbb audiovizuális élménnyel tudják megajándékozni a mélyebb gondolatokat, komplexebb ingereket befogadó közönséget. A közönség nem csak hall, hanem lát is. Ha a produkció tudatosan imidzset épít, vizuális megjelenést, azt könnyebben fogják egyrészt megjegyezni, valamint ideális esetben harmonizálni a hallott produkciót a látottakkal, ettől lesz többek között egységes és önazonos. El tudnátok képzelni például a Sleep Tokent, Ghostot vagy épp a Slipknotot, hogy terepmintás rövidnadrágban, meg “soros” feliratú, vagy Nirvanás pólóban adják elő a produkciót egy dobozos kőbányaival a kezükben, ráadásul napszemüvegben? Na ugye.
W.: Kik jelentik számotokra a legnagyobb inspirációt zenészként és zenekarként? Alapvetés volt, hogy a zene meghatározó szegmense lesz az életeteknek, azaz adott volt az a közeg, ami ebbe az irányba terelt titeket vagy mondhatni egyedül találtatok rá erre a szenvedélyre?
Hex: A legnagyobb inspirációt természetesen a környezetem jelentette mindig, legyen az pozitív, vagy negatív input. Ezeket a gondolathalmazokat legnagyobb részt ezek az általam megélt ambivalens, misztikus, vagy szürreális, kilátástalannak tűnő élethelyzetek, élmények öntötték végül a számomra legmegfelelőbbnek, legönazonosabbnak ítélt zenei kontextusba. A kreatív inspirációm talán túl sok is, hiszen mindenféle zenei műfajt szívesen hallgatok a klasszikustól, poptól az elektronikus vagy hip hop zenéig egyaránt, nagy film, könyv- és videojátékrajongó is vagyok, szóval ebben inkább az jelent kihívást, hogy eközül a tengernyi különböző elem közül mit és hogyan tudok körültekintően megszűrni, befogadni és integrálni az általunk képviselt univerzumba. Anno kb. 20 éve az általános iskolában kezdtem el tudatosan zenét hallgatni, gyakorlatilag az összes zsebpénzem kazettákra és CD-kre költöttem. Internet akkor még a kanyarban sem volt (aztán még a szomszéd cimborámékhoz jártam át mp3-akat letölteni a Limewire-ön meg később DC++-on, ami általában egy egész napot vett igénybe a “dugattyús” internettel), szabadidőm jó részét a zenei TV csatornák előtt töltöttem, csillogó szemekkel néztem a videoklipeket, no meg egy kazettás magnóval vettem fel a zenéket a TV hangszóróján keresztül amiket a felismerhetetlenségig hallgattam. Már ekkor a Sub Bass Monster és Eminem mellett ott pörgött a Linkin Park, Limp Bizkit, Papa Roach, Slipknot, System of a Down, melyekhez vagy másolt CD-k formájában jutottunk hozzá, vagy videótékákból, könyvtárakból kölcsönöztünk ki. Nem sokkal később felfedeztem a Nine Inch Nails-t, a Pink Floydot, Toolt, David Bowie-t, melyek akkora gyomrost adtak, hogy azonnal kikönyörögtem az első gitáromat, elkezdtem durván lázadni, mindenféle zenekarokban játszani és az akkori underground közegekben viszonylag korán el tudtam vegyülni. Innentől teljesen egyértelmű volt, hogy nincs visszaút, ebben találtam meg a helyem egyszerűen egy rettenetesen kaotikus és szürreális gyerekkorban, azóta elképzelhetetlennek tartom a nem-zenélést.
Söpi: Számomra a legnagyobb inspirációt mindig azok jelentik, akikkel együtt zenélek. Emellett érdemes figyelemmel kísérni a magyar undergroundot, pl. a SnailgardN, Acid Empire, Entrópia Architektúra, és még sorolhatnám (mert rengeteg az innovatív és jó csapat), mind-mind olyan zenekarok, akiktől van mit tanulni dalszerzés, színpadi jelenlét vagy kreativitás szempontjából. A zenélés nekem olyan, mint az evés: ha nem csinálom, akkor valami nagyon nagy gáz van…, de már nem emlékszem, hogy jutottam ide, mintha mindig is így lett volna.
W.: Sok szempontból kihívásokkal teli időszakban jött létre a zenekarotok. Mi adta, illetve adja a legfőbb motivációt a nehezebb napok közepette? Teret adva a pozitívumoknak is, van olyan Auraleak-emléketek, amit kiragadnátok az elmúlt három évből abszolút kedvencként?
Hex: Az, hogy nem csak zenekar, hanem barátok vagyunk. Egy nagy család az egész crew, elképesztő harmóniában, együtt sírunk, együtt nevetünk. Ha nagyon szar napom van, mindig arra gondolok, hogy pár nap és újra együtt lehetünk akár a próbateremben, egy sör mellett megbeszéljük a világ nagy dolgait, vagy a kisbusszal megyünk valamerre jó messze kalandozni, játszani. Nagyon hálás vagyok ezért az egészért, hogy ilyen emberek között élhetem meg ezt a zenélgetősdit. Nincs kifejezetten kedvenc emlékem. Ha megcsekkoljátok az úti videókat, amiket a TikTok csatornánkra szoktunk feltöltögetni, akkor hamar kiderül, hogy miért nem tudnánk választani. Minden trip egy egyedi élmény ezzel a csodabrigáddal.
Söpi: Ahogy Hex mondja, ez egy csodálatos csapat, és nekem például minden alkalom, amikor együtt zenélünk, vagy bulizunk, nagyon sokat javít a mentális állapotomon, segít megszabadulni a negatív érzelmektől. Az egyik kedvenc élményem a 2022-es Fekete Zaj fesztivál volt, a fellépésünk napján kb. az egész napot együtt töltötte a zenekar, együtt mentünk Nagyúr, Lazarvs, Antares koncertekre, olyan volt, mint egy közös nyaralás. Egyébként a Salzburg, Románia körút is fej-fej mellett vetekszik nálam az első helyért.
Bálint: Nagyon sok kedvenc emlékem van, nehéz kiemelni közülük. Talán amikor próba közben egyszer (érthetetlen okok miatt) elhagyta a számat az a mondat hogy: “Mi az, hogy nyolcad?” Erre Török Dani (társproducer) tenyerének a csattanása a homlokán, majd megkérdezte: “Te hogy lettél zenész?”. Azonnal meg is köszöntem neki, mert ez előtt még soha senki nem hívott zenésznek.
W.: Eddig négy dalt adtatok ki. Tudnátok ezekről mesélni? Mi ihlette a dalszövegeket, a számokhoz készített videókat, a megragadott atmoszférát?
Hex: A korábbi (Auraleak előtti) szövegeimre nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, hogy például nagyon túlmisztifikált, bonyolult, nem magától értetődő, stb. Sosem szerettem volna tőmondatos szövegeket írni, de amikor ezen koncepciónak tudatosan nekiálltam, rengeteget tanultam online anyagokban, workshopokon, főleg arról, hogyan lehet a mélyebb tartalmakat kvázi a lehető legközérthetőbbé tenni olyan irodalmi eszközökkel, hogy balanszban maradhasson. A lemez megjelenéséig nem nagyon spoilereznék, de aki ez eddigi dalokat hallotta és valamilyen szinten értelmezte, az valószínűleg már megtalálta a választ, hogy mire gondolt a költő. Amióta én is megéltem a sötét oldalt, nagyon fontosnak tartom a mentális egészség témakörét, amire végül az egész lemez szövegkontextusát építettem fel, egy afféle segédkezet szeretnék vele nyújtani mindenkinek aki hasonlókkal küzd, az egyik legfontosabb üzenete pedig hogy nem szégyen segítséget kérni, valamint maga a manapság egyre inkább hanyatlóban lévő kommunikáció témaköre. A témát pedig egy könnyen fogyasztható, ugyanakkor izgalmas és látványosabb sci-fi orientált környezetben mutatjuk be, melyhez gyakorlatilag egy komplett univerzumot (lore-t) építünk fel ezekkel a történetekkel, értelmet nyernek majd a színpadi énjeink megjelenései és a karaktereink jellemrajzai. Szeretnénk továbbra is minden dalt videóanyagokkal debütáltatni, melyek a fentebb említett világunk részleteit és összefüggéseit rejti. Amit már biztosan elárulhatunk, hogy a debütáló nagylemezünk a The Spirit Matrix címet fogja viselni és 2024 harmadik negyedévében fog teljes egészében megjelenni.
Söpi: A Cometről tudok néhány szót mondani, ennek a dalnak a csíráját én hoztam, és a többiekkel közösen alakítottuk ki a végleges formáját. Én alapvetően hangokban gondolkozom/érzek, tehát nem tudnám megmondani a forrását, de arra határozottan emlékszem, hogy egy nagyon inspiráló alkotási folyamat volt. Mintha mindenki egyből ráérzett volna, olyan könnyedséggel alakult, néhány próba alatt megvolt az összes akkordmenet és a teljes szerkezet. Ugyan a dalszöveget nem én írtam, de Hex megsúgta anno, hogy azt a Coherence című film ihlette.
W.: Mik azok a körülmények, amik a legideálisabbak egy új dal megalkotásához? Szükséges egy adott hangulat megteremtéséhez, hogy teljesen a hatása alatt legyetek vagy elegendő csak megálmodni egy élethelyzetet, egy történetet? Milyen témáknak szeretnétek nagyobb teret adni a közeljövőben azok közül, amik még nem kerültek terítékre?
Hex: Én egész egyszerűen akkor vagyok termékeny, amikor szenvedek. Így teljesen a hatása alá kerülök szorongósként, szóval nem kell semmilyen helyzetet megálmodjak, csak egyszerűen megéljem, valamint hagynom, hogy átfolyjon rajtam és visszaordítsam a világnak. Ha elkezd kialakulni valami, a többiek kreatív energiái a próbateremben nagyon inspirálóan hatnak és sokkal gördülékenyebben fejlődnek a dalszerkezetek, vagy az ének témák. A dalkontextus jelen lemez szerint mentálhigiénés problémákkal, valamint azok alternatív megoldásaival foglalkozik, természetesen némi spirituális, fikcionális, néhol álmodozó fűszerezéssel.
Söpi: Bár tudnám, mi az ideális. Van olyan dal, amire szinte azonnal ráérzünk, és spontán kialakul a flow (lásd Comet). Olyan is van, amelyik nehezen áll össze egésszé. Gondolkoztam ezen, hogy több idő kéne a dalszerzős alkalmakra, vagy jobb ráhangolódás, vagy az alváshiánnyal kéne valamit kezdeni, de még nincs meg a kész recept. Ha meglesz, onnantól King Gizzard & the Lizard Wizard tempóban és minőségben fogunk dalokat írni. A témákat tekintve, engem nagyon foglalkoztat az antropocén korszak, hogy egyáltalán létrejöhetett, és az ember ökoszisztémára gyakorolt hatása. A tudósokat sajnos nem veszik kellően komolyan e téren, remélem, mi leszünk elég hangosak.
W.: Idén mindegyik dalotokhoz érkezett egy drum playthrough. Dórinak címezve a kérdést, honnan jött az ötlet, illetve melyik szám eljátszása volt a legélvezetesebb? Van esetleg olyan drum playthrough, legyen az hazai vagy külföldi, ami szerinted egy kötelező darab és csak ajánlani tudnád a megnézését?
Dor: A legélvezetesebb talán az Indigo volt, éppen azért, mert ez az első dalok között íródott és számomra ez jelentette akkoriban egy új, még ismeretlen korszak és stílusvilág kezdetét. Emlékszem, hogy iszonyat sokat gyakoroltam és próbáltam még izgalmasabbá tenni. Talán ennél a dalnál változott a legtöbbet a dob a kezdetek óta, így újra és újra meg kellett tanulnom. Nem tudnék kiemelni csak egyet, inkább összefoglalóan sorolnék fel néhány olyan hazai és külföldi előadót, akik nem csak egyszerű videóval szórakoztatnak, de közben lenyűgöző módon oktatnak is, időt és energiát nem sajnálva. Akiket mindenképp érdemes követni: Markó Ádám, Jancsovics Máté, Aric Improta, Matt Garstka, Benny Greb, Siros Vaziri, Baard Kolstad. A legutóbbi agyeldobós playthrough címet viszont a Heedless Elegance viszi most nálam.
W.: Jöjjön egy kisebb asszociációs játék, még mielőtt rátérnénk a fellépéseitekre! Mely zenekarokhoz társítanátok a következő szavakat: kreatív dalszövegek, tehetség, nosztalgia, legbizarrabb videoklip? Miért?
Söpi: Kreatív dalszövegek tekintetében a hazai színtérről a Watch My Dying, az Isten Háta Mögött és a Nagyúr az abszolút kedvenceim, igazi szájbarágás-mentes költészet. Ugyanígy a nosztalgia szó is őket juttatja eszembe, itt azonban még meg kell említenem a Strapping Young Ladet, életem egyik nagyon nehéz korszakát segítettek átvészelni. Legbizarrabb videoklip az Igorrr Very Noise című agymenése, nézd meg, szerintem ehhez nem kell indoklás.
Hex: Söpivel teljes mértékben egyetértek. A rock világában a Watch My Dying, Isten Háta Mögött, Nagyúr hármas abszolút magasiskola, viszont Veres Gabin és Pálinkás Tomin kívül kiemelném még Vörös Andris (Ordog, Diabolus in Musica) költészetét, rap és hip-hop kedvelőként pedig nagyon üdvözlöm Gege, Beton.Hofi, Mikee Mykanic és a Holdudvar szövegeit. Különösen kiemelném Vic Willow művésznéven tevékenykedő régi cimborám dalszövegeit, érdemes belemélyedni! A legbizarrabb videoklip pedig szerintem az Apex Twin – Come to Daddy-je, melyet száz éve egy akkori cimborám mutatott meg úgy, hogy előtte szobanövényre vágtuk magunkat, engem meg azóta is kiráz a hideg ha csak rá gondolok. A nagyon bizarr és örök kedvenc klipem pedig a Nine Inch Nails-től a Closer.
W.: Talán nem túlzás azt állítani, hogy szeptemberben egy új mérföldkőhöz érkeztetek. Milyen érzelmek és gondolatok kavarogtak bennetek, amikor a Lake Rock Fesztiválon fellépési lehetőséghez jutottatok? A Pain Is, a Silenzer, a Guano Apes, az Infected Rain és a Bullet for My Valentine ötösből volt, akikkel közvetlenebb kapcsolatba kerültetek? Milyen benyomást tettek rátok?
Söpi: Én nagyon örültem ennek a lehetőségnek, és amíg meg nem érkeztünk a fesztiválra, egy kicsit bennem volt a csípjetek-meg-álmodom-e érzés. Végül nem álmodtam, és egyébként egy hihetetlenül professzionálisan szervezett esemény volt. A Pain Is zenekarral közös öltözőt kaptunk, így sok időt töltöttünk velük egy légtérben. Tizenéves kori emlékeim miatt szerettem volna a Guano Apes zenekarral kicsit barátkozni, de ez sajnos elmaradt, majd talán legközelebb, a koncertjükön viszont ott voltam.
Dor: Addig a percig, amíg nem ültem a dob mögött és nem jött a visszaszámlálás éles hangja a fülembe, őszintén alig hittem el, hogy tényleg ott vagyunk és pillanatokon belül játszani fogunk. Olyan borzasztó félelmet, izgatottságot és mégis határtalan nagy boldogságot éreztem, mint mikor először játszottam tizenévesen a gimis zenekarommal emberek előtt. Maga a helyszín, a hangulat, a közönség és persze a hihetetlen profi brigád, akik segítették minden lépésünket, egyszerűen hibátlan volt.
Hex: Én az utazás előtti hetekben nagyon feszült voltam, a koncert napjára viszont sikerült magam megnyugtatni azzal, hogy ugyanazt fogjuk csinálni, mint amúgy általában, csak más környezetben. Ehhez a megnyugváshoz azért nagy mértékben az is hozzájárult, hogy olyan brutálisan profi személyzet fogadott minket és foglalkozott velünk egész nap, hogy minden gondunk azonnal elszállt. A színpadra menet pedig a létező érzelmek egész spektruma jelent meg bennem, talán most így 3 héttel később ülepedett most le ez a felejthetetlen élmény. Elképesztő érzés volt saját dalokat játszani több száz embernek egy arénában. A többi zenekarból a Pain Is-szel úgy összehaverkodtunk, hogy a nap hátralévő részében gyakorlatilag velük vesztünk el az éjszakában, de jót mulattunk a Silenzerrel, a Korpiklaanival, Lena Scissorhands-szel (Infected Rain) is, a Guano Apes valamelyik tagjával jägereztem (sajnos ha agyonütnek sem emlékszem már melyikükkel, mert már addigra bőven elsüllyedt a hajó), a többi zenekarból pedig a technikai stábtagok nyakában lógtam sokat, pl. a Bullet For My Valentine hangmérnökén, atomcuki volt.
Bálint: Én ennyire még soha sem izgultam koncert előtt, viszont ahogy elkezdtünk játszani, ez az érzés átalakult ilyen elégedett boldogsággá. Felszabadultnak éreztem magam és minden mást ki tudtam zárni. Pedig azért volt parázi való… (sok ember, nagy tér, szól e a fülmonitor stb) de kezdés előtt minden a helyére került. Semmi probléma nem volt. Nagyon profi körülmények voltak, nagyon profi emberekkel. Életem egyik legkedvesebb élménye lett. Épp a cigiző helyen ácsorogtunk, amikor megpillantottam Jonne Järvelä-t (a Korpiklaani frontemberét) és nem bírtam magamban tartani. Rászegeztem az ujjam és elkiáltottam hogy: Jäegermaister!!!! Erre ő elkezdett nevetni majd folytatta a dalt és egy afféle privát show-ban részesülhettünk. Számomra egy egy örök emlék marad.
W.: Az osztrák fellépésen túl Romániában is színpadra léptetek az elmúlt napokban. Milyen élményekkel gyarapodtatok a legutóbbi koncertjeitek során? Hogyan összegeznétek a koncertsorozatot és magát az utazást?
Söpi: Ez volt az első alkalom, hogy négy egymást követő napot intenzíven egy légtérben töltöttünk, és ennek volt egy összekovácsoló ereje. Ami a koncerteket illeti, voltak nagyon jó fej emberek a közönségben, a zilahi állomás ebből a szempontból a csúcs, ott végül hatalmas buli kerekedett. Az is egy érdekes tapasztalat, hogy az Auraleak zenéjére nyitottabbnak bizonyult a salzburgi közeg. A Symphress zenekar tagjai viszont nagyon aranyosak, jó volt őket megismerni.
Dor: Soha nem játszottam még két egymást követő napnál többet, így ez most igencsak masszívra sikeredett. Utoljára gimis koliban voltam 6 emberrel összezárva hosszabb ideig, néha, ha pici ptsd-vel is, de nagyon szórakoztató és izgalmas volt az utazás minden perce. Számomra meglepő volt, hogy ilyen sok ember volt ránk kíváncsi úgy is, hogy csütörtökön vagy éppen vasárnap játszottunk. A zilahi koncert nekem is a kedvencem volt, iszonyat nagy buli lett az este végére és nagyon kis lelkes közönségünk volt. A Symphress zenekar igazán kedves és profi csapat volt, jó volt velük turnélkodni.
Hex: Én az egészet úgy fogtam fel, hogy felkapjuk a motyót és elmegyünk pár napra nyaralni a barátokkal, baromi jól éreztük magunkat a kvázi kevés pihenés ellenére is. A folyamatos – kurvára indokolatlanul végtelen lépcsőkön – ki- és bepakolásokon kívül pedig egy jó adag mentális fröccs volt mindenkinek egymás társasága, végtelen pozitív vibe, szóval mindent összevetve hatalmas élmény volt. Érdemes megemlíteni, hogy ez alatt az 5 nap alatt is már elkezdett egyfajta rutin is kialakulni: nem volt tökölés, noszogatás, mindenki önállóan és precízen tette a dolgát amikor helyzetbe került.
W.: Hogy Hex se legyen személyre szabott kérdés híján! A Kill Monday Management által duplán érintett vagy az underground színtér alakulásában. Egyrészt, mennyire tudja segíteni az egyik projekted a másik fejlődését és fordítva? Másrészt, hogy ítéled meg a hazai helyzetet? Mi jelenthetne előrelépést? Mi az, amit mindenképpen érdemes folytatni vagy megtartani?
Hex: Egymást nagyon jól tudják építgetni, melyre nagy szükség is van az átfedések miatt. A hazai helyzetről idén már elég sokat beszéltem ilyen-olyan interjúkban meg mindenféle workshopokon, röviden annyit tudok mondani hogy nagy a diverzitás. Vannak a nagyon nagy zenekarok és a nagyon kis zenekarok, akik között nagyon ritkán látok bárminemű kooperációt, meg az a néhány, egy kézen megszámlálható banda, akik komoly koncepcióval és költségvetéssel mindent megtesznek azért, hogy kitörjenek ebből a posványból. Én minden zenekarnak csak ugyanazt tudom mondani: ne hagyjátok abba semmiképp, alkossatok, alkossatok, alkossatok! Ezt csak szerelemből lehet csinálni underground szinten.
W.: Milyen terveitek vannak az év utolsó negyedére, illetve a következő évre? Mire számíthatnak a követőitek?
Söpi: Idén még biztosan koncertezünk, például Debrecenben, Veszprémben és Budapesten. A következő hónapban végre érkezik a Comet című dalunk videoklipje, emellett a további dalokat csiszolgatjuk a debütáló első nagylemezünkre.
Auraleak
- Facebook: https://www.facebook.com/auraleak
- Instagram: https://www.instagram.com/auraleakband/
by: Wolfy
Leave a Reply