Erkel és Hevesi a kocsiban, gombafelhő a háttérben – SnailGardN-interjú

A SnailGardN nem egy hétköznapi zenekar. Bizonyos értelemben a srácok sosem nőttek fel, és gyanítom, még jó darabig az általuk teremtett műfaj, a csigametal egyedüli képviselői lesznek kerek e világon (ami azért lássuk be, elég menő). Ugyanakkor idestova tíz évvel ezelőtti indulásuk óta rengeteget változtak, fejlődtek, és bár megőrizték alternatív mivoltukat, idén tavasszal eddigi legérettebb albumat adták ki. Volt hát miről beszélgetnünk a Csigákkal, akik elmagyarazták furcsa hátterüket, felvilágosítottak a gyulai zenei színtérrel kapcsolatos hiányosságaim terén, és jövőbeli terveikbe is bepillantást engedtek.

Zenekar: SnailGardN
Műfaj: csigametal
Tagok: Nagy Attila (ének, gitár), Nagy Norbert (gitár, vokál), Opra Tamás (basszus, vokál), Hajdu Áron (dob, effektek)

Mielőtt elkezdenénk: mi a túró az a csigametal? És miért pont a csigák?

Tomi: Gyulán van egy fás, ilyen Városliget jellegű terület a város közepe táján, aminek a neve Csigakert. Akkoriban mindannyian ennek a ligetnek a vonzáskörzetében laktunk és sűrűn gyülekezetünk ott. Innen kapta zenekarunk is a nevét, és innen jön az összes csigás szóvicc is, természetesen.

Gyula városa nem feltétlenül a zenei színteréről ismert. Hogyan született meg a SnailGardn?

Áron: Igen, ez sajnos így van. A múlt héten pont össze is futottunk Erkel Ferenccel, mondta hogy menjünk át a No Silence studióba meginni valamit, de siessünk, mert kint már várja a kocsiban Hevesi Tamás. Jót dumáltunk útközben, de kicsit nehezen hallottuk egymást, mert bömbölt a Magna Cum Laude a kocsiban. A stúdióban pont ott volt a Szabó Eszti és a Bérczesi Robi is. Miközben ettük a Robi mamája által sütött sütit kitárgyaltuk Gyula zenei színterét. De viccet félretéve, a gyulai zenei színtér tényleg nem volt nagy hatással ránk, ellenben gyerekkorunkban óriásit mentek a nu metal zenék, mind a Viva TV-n, mind az egymás között osztogatott DC++-al/LimeWire-el letöltött és otthon CD-re kiírt illegális bootleg teljes áron, legálisan megvásárolt lemezeken, amik nagyon megszerettették velünk ezt a hangzást. Későbbiekben pedig a(z akkoriban egyébként meglepően nagy számban jelen lévő) helyi underground zenekarok által tudatosult bennünk, hogy a zenét nem csak hallgatni és nézni lehet. A zenekarnak egyébként semmi különleges eredettörténete nincsen, pedig nagyon szeretnénk, hogy legyen.

Kik voltak/vannak a legnagyobb hatással rátok? Mindannyian hasonló zenei háttérrel rendelkeztek, vagy mind tettetek egy kicsit a közösbe?

Norbi: Nem szeretnénk névsorral bombázni a kedves olvasót, mert már uncsinak tűnik. Majdnem mindent hajlandóak vagyunk meghallgatni műfajtól függetlenül (mondjuk ez is már közhelyszámba megy), mert ha egy zenei megoldás igazán jó, azt teljesen jól át lehet konvertálni bármely más műfajba is. Általános értelemben szeretjük a zenét, és sosem voltunk 100%-ban a metálzenénél leragadva, mert az is uncsinak tűnik. Természetesen, mind picit másféle zenékhez vonzódunk, és ez számírásokkor nagyon sokszínűen ütközik ki, úgyhogy azt mondanám hogy mind tettünk egy kicsit a közösbe.

Attila: Igazakat köpköd Norbert. Plusz szerintem a zeneiség nem szűkíthető stílusra, egyetemes, éppen ezért bármilyen stílusban lehet értékes dolgokat találni, tehát kár volna saját magunkat is leszűkíteni bármire is.

Több tagcsere után a jelenlegi felállás már évek óta stabilnak tűnik. Most végre úgy érzitek, irányba állt a banda szekere?

Attila: Olyannyira, hogy részemről ez a végleges felállása a zenekarnak. Ha bármilyen oknál fogja nem fogjuk tudni tovább folytatni a zenekart így négyen, akkor ennyi volt. Az egész a barátságunkra épül, és számomra egyikőjük sem pótolható. Ha pedig a többiek ezzel nem értenek egyet, akkor én ki is léptem!

Többiek: *hallgatnak, magyarul*

A 2013-as debüt után jó ideig nem született új Snailgardn anyag, majd jött a The Consumer EP 2019-ben, ami egy nagyon más, érettebb zenekart mutatott, mint az On The Path. Mit gondoltok utólag róluk, és mivel telt a köztes idő?

Tomi: Természetesen ismerjük az összes hibáját mindkét anyagnak, de ez egyáltalán nem fontos. Bármit is gondolunk róluk most, azok akkor önazonos cuccok voltak és hozzánk tartoznak. Az On The Path még egy homemade anyag volt, még erősen érződnek rajta a nu metal gyökerek és a tinédzserkori egzisztenciális szorongás. Szeretjük és büszkék vagyunk rá drámai kicsapongásai ellenére is. Az is egy nagyon emlékezetes korszak volt az életünkben. Ezt követte a 6 éves űrt talán megmagyarázó felnőtté válás és szétszéledés. Az élet kicsit közbeavatkozott és sokkal kevesebb kapacitásunk lett a zenekarral foglalkozni. Tagcserék, külföldre költözés és ott dolgozás, barátnők, szakítások, még több dolgozás. De időközben gyűltek az ötletek és eszünk ágában sem volt abbahagyni a zenekart. Ha próba helyett csak egy video call fért bele, akkor az volt a próba. Újra közelebb kerülvén egymáshoz (földrajzi értelemben) született a Consumer, amit már félfelnőtt fejjel írtunk, ezért még mindig jobban tudunk azonosulni vele. Technikailag még ez is egy kompromisszumosabb album volt, de zeneileg annál kevésbé.

A folytatásra nem kellett annyit várni, hiszen idén tavasszal jelent meg (a Petőfi Nagylemez Program keretében, ráadásul Hammer-mellékletként) a Comfort In Collapse. Hogyan született az album, és miben volt más a folyamat, mint korábban?

Áron : A kreatív folyamat nagyjából úgy nézett ki, mint a korábbi lemezeknél, egy óriási különbséggel; Ezúttal volt büdzsé is (köszönjük, PKÜ és munkahelyeink). A deadline (tényleg, amúgy az is új volt) utolsó századmásodpercéig csinosítgattuk az anyagot, aminek eredményeképp életünk eddigi legigényesebb anyagát sikerült kisajtolni magunkból. Az ének felvételeket nagyjából végtelenszer volt alkalmunk fel és újravenni (főleg újra) és Kiss Jocó hangmérnök megingathatatlan türelmére is számithattunk a szandok rommá tweakelésében.

Attila: A legnagyobb különbség a korábbi anyagokhoz képest pedig nem más, mint Norbi, aki már az elejétől kezdve részt vett a dalok írásában, valamint a szövegek ízes megfogalmazása is többnyire neki köszönhető.

Konceptalbum a Comfort In Collapse? Ha igen, mi a koncepció, ami összeköti a dalokat?

Norbi: Ha jól értelmezzük a konceptalbumok definícióját, akkor a Comfort In Collapse egy tematikus konceptalbum. Míg egy narratív konceptalbum egy konkrét történetet mesél el szereplőkkel, helyszínekkel cselekménnyel, addig a mi albumunk kapaszkodója egy ennél haloványabb témakör (tematika), amit különböző nézőpontokból szólaltatunk meg. A tematika pedig a jelenlegi világunk korszelleme. Szó esik a végtelen szabadságunk és lehetőségeink okozta nyomasztó szorongásról, a világvége hangulatról és annak ignorálásáról, a közbeszédet egyre erőteljesebben uraló erőszakos csordaszellemről, a social média virtualitásából hozott felszínes, kivagyiskodó, nárcisztikus gondolkodásmódról, de azokról a dolgokról is beszélünk, amiket megváltó erejűnek tartunk ebben a rendkívül pesszimista korban, amiben most élünk (innen a “Comfort” szó a címben).

Attila: Plusz a “comfort” nekem a “collapse”-be való belenyugvást is jelenti. Mindenki tudja, hogy nem hogy lejtőn, de a szakadék legszélén vagyunk, viszont az életünk meg annyira kényelmes, hogy ez tesz minket cselekvőképtelenné. Jobban zavar, hogy nem hozták ki a big mac menümhöz a krumplit, mint a gombafelhő a háttérben.

Egy interjúban említettétek, hogy szeretnétek klipet is forgatni valamelyik számhoz, de a Youtube-on azóta is csak a Persecuted Lego-figurás videóját lehet megtalálni. Mi újság ezen a fronton?

Tomi: Sajnos itt is hűek maradtunk a nevünkhöz. Lassan érne egy névváltoztatás “GepardGardN”-re vagy “BugattiVeyronGardN”-re, hogy túllépjünk ezen. A tempó kárára megy, hogy nagyon igyekszünk olyannal előállni, ami más tud lenni a megszokottól. Hogy ez jó mentalitás e vagy sem, azt mi sem tudjuk. Sok brainstormingon vagyunk túl és tudjuk hogy legalább néhány klippel még “lógunk”. Annyit tudunk ígérni, hogy nem engedtük el ezt a kérdést.

Fél év telt el az album megjelenése óta, és a madarak azt csicsergik, hogy nagyon fasza koncerteket adtatok vele a nyáron. Hol és mikor lehet veletek legközelebb találkozni?

Norbi: Nagy örömmel halljuk, hogy a madaraknak bejön a live szettünk! 2023-ban még az Instantban vendégeskedünk a Polytrip 5. születésnapi koncertjén november 16-án,  megcsergetjük a miskolci Corner Stage-et a GodDam Ltd. társaságában december 16-án, és egy Analog Music Hall koncert dömpinggel zárjuk az évet a Devoid-dal, a Visionless Humanty-vel, az Auraleak-kel és egy nagyon titokzatos zenekarral vállvetve december 29-én. Várunk minden kedves emlős és emlőtlen gerinces élőlényt!

Utolsó és legfontosabb kérdés: lehet még kapni a stresszlabdákból?

Áron: Igen, és nagyon köszönöm a kérdésedet! Dobáljátok, szagoljátok, nyomkodjátok őket! Egyelőre nem kaptak elég szeretetet (ami az ő esetükben inkább agressziót jelent).

SNAILGARDN

by: Skinny

Leave a Reply

, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d