A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül.
Továbbra is különleges helyszíneken csendülnek fel breakdownok; legyenek azok operaházak, vagy divat reklámok, illetve konszenzusos színtérkedvencek jelentették be új lemezeik érkezését. Április utolsó hete se hagyott minket unatkozni.
A The Amity Affliction is beveszi a Sydney-i Operaházat
Már szinte nem is akkora truváj, ha ausztrál metalbandák beveszik az ország legnagyobb és leghíresebb kulturális lokációját, a Sydney-i Operaházat. A világörökségi helyszínnek is betudható előadóteremben tavaly nyáron még a Parkway Drive adott egy egyszeri, megismételhetetlen, nagyzenekaros támogatással megspékelt teltházas koncertet, most pedig pályatársaik, a The Amity Affliction teszi ugyanezt – igaz, ők “csak” az operaház külső koncerthelyszínén lépnek majd fel, de az is egy lélegzetelállító kilátással bír a városra, valamint az öbölre.
A koncertre december 12-én kerül sor, jegyek már kaphatók rá. Ha valaki nem akar két kontinenssel odébb utazni, hogy megnézze kedvenceit, az hozzánk legközelebb a bécsi Gasometerben csípheti el őket október 2-án, a Silent Planet, a Varials és az Orthodox társaságában.
A metalcore-banda legutóbbi lemeze, a House of Cards április végén jelent meg – ez volt a zenekar első anyaga az alapító énekes-basszer Ahren Stringer nélkül. Azt, hogy ez hogy hatott a banda munkájára, hamarosan mi is megosztjuk olvasóinkkal egy kritika formájában.
Érkezik a Citizen hatodik lemeze, itt az első dal róla
Highs and Lows címmel új dal érkezett a Citizentől – az első a három évvel ezelőtti Calling the Dogs lemezük óta -, ez pedig egyben az első kismadár az augusztus 7-én érkező Halcyon Blues c. hatodik nagylemezükről. Az emo/alt-rock-banda gitárosa, Nick Hamm így foglalta össze, hogy hol áll jelenleg a banda az örökmozgó zeneiparban, akiknek debütlemeze, a 2013-as Youth azóta lényegében egy megkerülhetetlen mérföldkő lett a búslakodós fiatalok körében:
Sok zenekar mindent megtesz, hogy a pillanat legmenőbb együttese legyen, mi viszont soha nem így működtünk. Mi nem pillanatokban, hónapokban vagy lemezciklusokban gondolkodunk. Néhány zenekar végül megunja azt a keretet, amelyben létezik, de én a Citizen-t egy hosszú távú kreatív projektnek tekintem, ahol mindig van hova tovább lépni, és ez tartott életben az elmúlt évek során. És bízunk abban, hogy azok, akik szeretnek minket, velünk tartanak. Sokan nőttek fel velünk, és ezért nagyon hálásak vagyunk.
A srácok világszerte meg is utaztatják az új dalokat. Mi ugyan kiesünk a körből, de hozzánk legközelebb, Németországban három városban is el lehet őket csípni a Modern Color társaságában.
Új hardcore-supergroup alakult Comeback Kid- és A Mourning Star-tagokból
Még márciusban röppent fel a híre annak, hogy többek közt Comeback Kid-, A Mourning Star-, és Bayonet Dismemberment-tagok új zenekart alapítottak, és még idén tavasszal érkezik tőlük egy három számos demó is. Most lehullt a lepel a Kill Chain nevet viselő kompániáról, ahol a CBK-főnök Andrew Neufeld ragadt mikit, őt gitáron Kelsey Yates és Christian Frizzelle (AMS, BD), basszgitáron Ravi Bhatti (AMS), dobon pedig Nathan Pope (BD) egészíti ki.
A zenekar kiindulópontja Kelsey-hez kötődik, aki bevallása szerint teljesen fakultatív módon, saját maga tanult meg gitározni, majd mikor egyre jobbá vált, megmutatta a barátainak a riffjeit:
Két évvel ezelőtt vettem kézbe először gitárt, miután már régóta szerettem volna megtanulni játszani. Minden nap gyakoroltam, dalokat tanultam, és végül saját riffeket is írtam. Megmutattam Christiannek és Andrew-nak, amit írtam, és meglepetésemre mindketten azt mondták, hogy alapítsunk egy bandát. Először azt hittem, csak viccelnek, de íme, itt vagyunk!
Andrew így foglalta össze az első daluk, a Never Been Yours mondanivalóját:
A Never Been Yours egy kitaszított emberről szól, aki egy önző világban keresi az elismerést és az önértékelést. A legmagasabb csúcsoktól a legmélyebb szakadékokig semmi sem volt elég, soha nem tudott igazán sikerrel járni, ami azt eredményezte, hogy áldozati szerepet öltött magára, és azt hitte, a világ ellene van. A valóságban azonban a világ nem áll szembe veled, csupán közömbös irántad.
A banda első demóját, ami május 5-én lát majd napvilágot a tagok elmondása szerint egyszerre ihlették a Mátrix világa, valamint a death- és thrash metalból inspirálódott metalos hardcore-bandák.
Idén végre megérkezik a Loathe új nagylemeze
Szinte belegondolni is ijesztő, hogy a liverpooli Loathe-nak az átütő sikert meghozó második nagylemeze, az I Let It In and It Took Everything már több mint hat évvel ezelőtt jött ki. Pedig pontosan így van, és habár a metalcore-t, nu metallal, poszt-metallal és djenttel majdhogynem Deftones-i magasságokban keverő zenekar pontosan egy évre rá kiadott egy ambient lemezt (The Things They Believe), a rajongók azóta is várják az ILII… folytatását. A várakozásnak idén vége, július 17-én érkezik az év egyik legvártabb kiadványa, az A Stranger To You.
A Loathe tényleg nem sieti el a dolgokat: lényegében a single-öket is évente köpik csak ki. A tavaly májusban kiadott Gifted Every Strength után most itt a második előzetes az anyagról, a Revenant, amiben ráadásul a megboldogult Code Orange tagjaiból verbuválódott experimentális elektronikus duó, a NOWHERE2RUN vendégeskedik.
A banda szerint ez lesz az eddigi leginkább határokat nem ismerő munkájuk, amit valóban alátámaszt az eddig kiadott, a “régi” Loathe-t max. csak helyenként felidéző két tétel.
A Gucci reklámfilmjébe bevágtak egy részletet a Slipknot egyik dalából
A mai világban már tényleg nem hökkenünk meg annyira azon, hogy metal és hardcore van a mainstreamben, mégis még mindig lehet fokozni a dolgot az adott “alapanyagok”, illetve a felbukkanások helyszínének végtelen variálásával. Történt ugyanis, hogy az olasz divatmárka, a Gucci új reklámjában a Slipknot 1999-es azonos című lemezének egyik leghíresebb dala, a (sic) csendül fel egy rövid időre.
Hogy pontosan mi járt az amúgy is szürreális klipet rendező Jonathan Glazer fejében, amikor a vérgőzős maszkos iowaiakat a kimért, emelkedett, vért, izzadságot és egyéb testnedveket tényleg csak hírből ismerő kifutók világával párosította, mindenesetre a lenti kisfilmben 0:39-nél kezdődő tétel remekül közre lett szendvicselve két másik, egyáltalán nem metal tétellel:
W a y o 
Hozzászólás