A 2000-es évek alternatív metalját modern eszközökkel megelevenítő fiatal, budapesti Rift Away nemrég adta ki debütáló EP-jét, a Cloud 8-et, aminek öt dala az álmok felé vezető rögös útról, illetve a folytonos kudarcokkal és újrakezdésekkel folytatott küzdelmekről alkot egy teljes képet. A zenekar tagjainak volt honnan meríteni, amikor témáért nyúltak és kevés olyan feltörekvő bandát látni manapság, ami olyan svunggal van jelen a közösségi médiás oldalakon és próbálja megragadni a figyelmet, mint ezek a srácok. A bemutatkozó anyag megjelenése után, de még a kislemez-bemutató koncert előtt olyan dolgokról kérdeztük a fiúkat, mint hatások, közös munka, a dalokban hallható vallomások jelentései, valamint múlt, jelen és jövő. A zenekarból az énekes, Andrej Jarcsevszkij „Yarchee”, illetve Bagdi Merse Zsolt basszusgitáros álltak szolgálatunkra.
Rift Away
Andrej Jarcsevszkij "Yarchee" - ének, sample
Nagy Balázs -gitár
Iván István - gitár
Bagdi Merse Zsolt - basszusgitár
Krausz Olivér - dobok
Egy korábbi interjúban kitértetek arra, hogy ti tudatosan kerülitek, hogy különböző műfajok keveredjenek a dalaitokban. Miért érzitek ennek szükségét? Ha állításotok szerint kicsit mind más világ vagytok, nem lenne izgalmas ezt megmutatnotok a közös alkotásaitokon keresztül is? A másik kérdés, ami felmerült bennem, ami ezekhez az eltérő világokhoz kapcsolódik, hogy emlékeztek-e olyan alkotói vitára, amely végül kifejezetten jót tett egy szerzeménynek, vagy éppen egy váratlan zenei megoldást eredményezett?
Merse: Szerintünk fontos különbséget tenni aközött, amikor a különböző zenei hatások természetes módon jelennek meg a dalainkban, és aközött, amikor tudatosan próbálunk különböző műfajokat egymásra rétegezni. Nem arról van szó, hogy mindenáron el akarjuk kerülni az utóbbit, egyszerűen úgy gondoljuk, hogy egy dalnak elsősorban önmagában kell működnie, nem pedig attól kell érdekesnek lennie, hogy minél több különböző műfaji elemet zsúfolunk bele.
Mindannyian eltérő zenei háttérrel és ízléssel érkeztünk a zenekarba, és ezek a hatások természetesen megjelennek az alkotói folyamatunkban. A célunk azonban nem az, hogy mindenki külön-külön megmutassa a saját zenei világát, hanem hogy ezekből a különböző hatásokból valami egységeset hozzunk létre. Szerintünk pontosan ez adja a RIFT AWAY karakterét. A kreatív nézeteltéréseket kifejezetten értékesnek tartjuk. Öten vagyunk, mindannyian saját elképzelésekkel, így természetes, hogy nem mindig értünk egyet azonnal mindenben. A nemrég megjelent EP-nk, a Cloud 8 mind az öt dala rengeteg változáson ment keresztül az eredeti verziójához képest, mind zeneileg, mind szövegileg. Néha teljes részeket vágunk ki egy dalból, máskor pedig éppen ellenkezőleg, újabb elemekkel egészítjük ki.
A Begin Again egyik központi gondolata az újrakezdés lehetősége. Ugyanakkor az újrakezdést gyakran romantizáljuk, miközben sokszor komoly veszteségekkel, lemondásokkal és bizonytalansággal jár. Szerintetek honnan lehet felismerni, hogy valamit valóban érdemes újrakezdeni, és mikor bölcsebb végleg elengedni?
Yarchee: Az életem annyi szokatlan fordulatot vett, hogy nem igazán tartom magam követendő példának senki számára. Visszatekintve azonban rájöttem, hogy a legtöbb alkalommal, amikor az újrakezdés mellett döntöttem, valójában a korábbi kudarcaim elől menekültem. Néha viszont az élet a megfelelő embereket, körülményeket és lehetőségeket sodorja az utadba – gyakran éppen akkor, amikor végre készen állsz rájuk.
Én eredetileg egy másik projekttel érkeztem Budapestre. Idővel azonban rájöttem, hogy a RIFT AWAY egy olyan lehetőség, amit az élet váratlanul kínált fel nekem. Ezért meghoztam azt a nehéz döntést, hogy elengedem az álmot, amely eredetileg idehozott, és teljesen átadom magam ennek az új kezdetnek. Ráadásul a Begin Again szó szerint az első dal volt, amin elkezdtem dolgozni a RIFT AWAY-en belül. Szerintem éppen ez az igazi bölcsesség: felismerni a különbséget aközött, amikor azért kezdesz újra valamit, hogy elmenekülj a múlt elől, és aközött, amikor nyitottan fogadsz valami újat, ami talán messzebbre visz, mint valaha gondoltad volna.
A Run, Motherfucker hangvétele valamelyest kilóg az EP személyesebb, önreflexív világából. A dal kapcsán felmerül bennem, hogy a düh lehet-e ugyanolyan fontos hajtóerő, mint a remény. Ti hogyan viszonyultok a haraghoz az alkotás során? Inkább felszabadító vagy olyasmi, amit a zenén keresztül próbáltok feldolgozni?
Yarchee: A harag veszélyes dolog. Rossz kezekben robbanhat, és rengeteg kárt okozhat. De akár tetszik, akár nem, mindannyian megtapasztaljuk a haragot. Az számít igazán, hogy mit kezdünk vele. A Run, Motherfucker esetében szerettem volna ezt a haragot valami játékosabb dologgá alakítani – szinte humoros válaszként azokra az emberekre, akik negatív energiát hoznak az életedbe, vagy megpróbálnak az utadba állni. Ahelyett, hogy hagynád, hogy elrontsák a kedvedet, néha jobb egyszerűen nevetni egyet, feltekerni a hangerőt, és azt mondani nekik: húzzatok a picsába!
A dalaitokban hangsúlyos az önmagunkkal való szembenézés. Létezik olyan sor valamelyik szerzeményetekben, amelyet különösen nehéz volt megírni, mert túlságosan közel állt egy személyes tapasztalathoz?
Yarchee: Érdekes módon a legkíméletlenebbül őszinte dalszövegeket, amelyeket valaha magamról írtam, valójában a második EP-nk tartalmazza, amelyet a tervek szerint jövőre jelentetünk meg. A dalok írása közben még mélyebbre merültem az önvizsgálatban, és olyan dolgokkal is szembenéztem, amelyekkel korábban még nem foglalkoztam.
Ami viszont a debütáló EP-nket illeti, azt mondanám, hogy a…less első és egyetlen versszaka, valamint a címadó refrénje volt különösen nehéz feladat – ugyanakkor személy szerint rendkívül szükségesnek éreztem, hogy megírjam őket.
Yarchee ugyebár a Rift Away előtt egy harmincdalos grunge-projekten dolgozott. Érdekelne, hogy ebből az alkotói korszakból milyen zenei vagy szövegírói megoldásokat hozott magával a zenekarba. Van olyan régi ötlet, amely teljesen új értelmet nyert a Rift Away hangzásvilágában?
Yarchee: A korábbi projektemet az optimizmus hajtotta előre. Ez segített túlélnem életem legsötétebb időszakát, legyőznöm az alkohol- és drogfüggőségemet, valamint átvészelnem három év gyári munkát anélkül, hogy beleőrültem volna. Ebben az időszakban harminc grunge-dalt írtam, amelyeket a remény és az a hit táplált, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak.
Ezt az optimizmust mindenképpen magammal hoztam a RIFT AWAY-be, de a szemléletem azóta megváltozott. Akkoriban azért írtam dalokat, hogy megtaláljam a kiutat a sötétségből. Most, hogy sikerült túljutnom ezen az időszakon, beleértve a felépülés nehéz éveit is, a figyelmem inkább az önreflexió felé fordult. Már nem arról írok, hogy a reményre mint a túléléshez elengedhetetlen dologra van szükségem. Sokkal inkább az érdekel, hogy mi következik ezután – milyen kihívások, felismerések és lehetőségek várnak rám életem következő fejezetében. Az optimizmus segített kijutnom a sötétségből. Most azt szeretném felfedezni, mi történik azután, hogy végre kilépsz a fényre.
A zenekar instrumentális formációként már az énekes csatlakozása előtt is dolgozott dalokon. Mennyire alakultak át ezek a szerzemények, amikor megszületett hozzájuk az ének és a szöveg? Előfordult, hogy a vokális dallamok miatt egy eredetileg teljesen más hangulatú kompozíciót kellett újragondolnotok?
Merse: Természetesen történtek változások a dalok kapcsán az ének miatt. Például az eredetileg drop C hangolásban írt dalokat át kellett transzponálnunk drop B-re, hogy illeszkedjen Yarchee hang tartományába, de ilyen változtatásra alapból felkészültünk, mert elsődlegesen az a fontos egy dalnál, hogy az énekesnek jó legyen a hangnem. A hangszereket könnyebb hozzá igazítani, mint fordítva.
Ezen felül voltak dal struktúrában is bőven változások, mint ahogy az első kérdésnél is írtuk, kivettünk részeket a dalokból vagy esetleg hozzáadtunk, hogy az ének a dallamhoz és dalszöveghez illeszkedjen. A dalok hangulata ezek miatt nem változott igazából, de visszagondolva volt módosítás bőven a dalokban, de nem volt ellenünkre, mert mindenki hozzátette a részét és a végeredmény abszolút kielégítő lett számunkra.
Yarchee ukrán anyanyelvű zenészként egy magyarországi zenekarban, angol nyelven írja a dalszövegeket. Ez különleges kulturális találkozás. Éreztétek már, hogy ugyanazt az érzelmet vagy gondolatot különböző nyelveken egészen másként lehet megfogalmazni? Van olyan érzés, amelyet nehezebb angolul hitelesen visszaadni? Ha igen, tudnátok erre példát mondani?
Yarchee: Már attól a pillanattól kezdve, hogy megfogalmazódott bennem az álom, hogy zenész legyek, tudtam, hogy angolul szeretnék írni és előadni a dalaimat. A zene nagy részét, amelyen felnőttem, angolul hallgattam, és ez természetes módon formálta az énekesi és dalszerzői identitásomat is. Érdekes módon a hétköznapi angol beszélgetések során még ma is előfordul, hogy nehezen fejezem ki a gondolataimat. Amikor viszont dalszövegírásról van szó, az angol a világ legtermészetesebb nyelvének érződik számomra – szinte olyan, mintha nem is lenne más választásom.
Rendkívül nagyra tartom az ukrán és a magyar nyelvet is, hiszen mindkettő gyönyörű és egyedi. Számomra azonban az angol nem csupán egy eszköz arra, hogy nemzetközi közönséget érjek el. Ez az a nyelv, amelyen dalszerzőként a legőszintébben és leghitelesebben tudom kifejezni önmagam.
A Cloud 8 alapvetően optimista történet – bár a cím pont az örömteliség (cloud nine) előtti számot mutatja-, amely a kitartás fontosságát hangsúlyozza. De mi történne, ha a főszereplő egy ponton ráébredne, hogy az álma, amelyért annyi éven át küzdött, valójában már nem teszi boldoggá? Szerintetek ez kudarc lenne, vagy éppen a személyes fejlődés egyik legfontosabb állomása? Mit sejtet ez a koncepció a következő megjelenésetekre nézve?
Yarchee: Amikor valami már nem okoz örömet vagy boldogságot, megpróbálok valami újat keresni. Mindig is úgy gondoltam, hogy a boldogság nem arról szól, hogy eljutsz a célodhoz, hanem arról, hogy élvezed magát az odáig vezető utat. Úgy tűnik, mind én, mind a RIFT AWAY univerzumának főszereplője a hosszabb és nehezebb utat választjuk az álmaink felé. De közben megtanuljuk élvezni az út minden egyes lépését.
Ha pedig ez az öröm őszinte és valódi, akkor a végső cél elérése már kevésbé fontos. Az számít, hogy jelen legyél, és élvezd azt, amit éppen csinálsz. Hiszen ha egy álom már nem tesz boldoggá, mindig lesz egy másik, amiért érdemes küzdeni. Talán ez is fontos része annak, ami a történetünk következő fejezetében vár ránk.
A Rift Away EP-bemutatója november 6-án, vagyis most pénteken lesz a Robotban. Az estét a szintén budapesti, idén első nagylemezét megjelentető Before We Fall nyitja. Jegyek és információk a facebookos eseménynél.
RIFT AWAY
Vélemény, hozzászólás?