Az On The Horizon-t és a koncertbeszámolót követően ismét a Mhorai-on a sor! Számtalan kérdés akad, ami egy zenekarral történő ismerkedésnél felmerülhet bennünk. Most ezek közül próbáltunk néhányra választ adni nektek a Mhorai tagjainak segítségével!
Interjúalanyok:
MHORAI
Floszmann Gergő (vokál)
Magvasi Bence (dobok)
Gáspár Tamás (basszusgitár)
Köteles Máté (gitár)
Honnan jött a Mhorai név? Kinek az ötlete volt? (T.)
Gergő: Ha jól emlékszem, ez a név az én ötletem volt. Nem valami organikusan keletkező zenekar név volt ez. Tudtuk, hogy valamilyen rövid, pár karakterből álló nevet szeretnénk a bandának. Ekkor került elém valamilyen kontextusban a „moraj” kifejezés. Nagyon megtetszett, milyen hangzatos és rövid. Nem volt más dolgunk ezután, mint egy kicsit idegenebbé, titokzatosabbá tenni. Ebben a jelenlegi formában a hangzása ugyanaz marad, de a külföldiek számára is jól kiejthető és megjegyezhető. Mátéval ketten egyeztünk meg benne, hogy ez így kellőképp megy a zenekarhoz.
Mit szerettek a legjobban a zenélésben és mi az, amit a legnagyobb kihívásnak éreztek? (W.)
Gergő: Amit kihívásnak érzek, az néha az, hogy hozzákezdjek egy dalszöveghez és elkapjam a fonalat. Hála az égnek, ebbe egyre jobban kezdek belejönni. Legjobban pedig a zenei részek megírását, a zenei rendezést szeretem. Ahogy különböző ötletekből és nézőpontokból lassan kialakul egy dal, az a zene varázsa.
Bence: A Mhorai egy család, még ha vannak is kihívások, könnyedén nézünk szembe azokkal, és oldjuk meg őket.
Tamás: Én szervezem a koncertjeinket és azt szoktam mondani, hogy olyan mint a Kőb… olcsó sör: szar, de szeretem, hehe. Na de komolyra fordítva, egy 10-12 állomásos turné szervezése során rengeteg embertípussal találkozik az ember, és van akivel öröm együtt dolgozni, de van akikkel kínszenvedés. Talán az emberismeretem fejlődik ebben a tekintetben a legjobban.
Máté: Legjobban a dalszerzést szeretem, mivel a folyamatosan jelen lévő alkotói vágyat kicsit csillapítani tudjuk. Nagyon izgalmas, hogy néha olyan ötletek és koncepciók állnak össze, amire egyáltalán nem számítunk. Mindig izgatottan várom az elvetemült ötleteléseket, hehe.
Kinek melyik együttes vagy szám volt a „kapudrog” a metálhoz?
Gergő: Elég széles skálán mozog, mikor milyen zenét hallgatok manapság. A zenekarok amik a metálba leginkább bevontak kb. tizenöt éve, az a Metallica és az Iron Maiden volt. Magyar zenekarok közül pedig igen sok Tankcsapda és Ossian koncerten jártam akkoriban. Ezek gyakorolták rám a legnagyobb hatást.
Bence: A Suicide Silence volt az első olyan hangzás, amivel abban a pillanatban azonosulni szerettem volna, mikor először meghallottam. Majd mikor nagyobb lettem, találkoztam Borlai Gergő munkásságával, a European Mantra zenekarral, amely a legnagyobb hatással volt rám, megtaláltam az irányt.
Tamás: The Offspring, Tankcsapda, majd Metallica, aztán egyre kevesebb melódia. Nincs megállás, mindig egyre több és egyre extrémebb kell azóta is.
Máté: Kezdetben számomra is a Metallica, Ossian és Tankcsapda voltak azok a zenekarok, amik a metálos irányba kezdtek el terelgetni. A legnagyobb szívdobbanás számomra 2013-ban volt a Hegyalja Fesztiválon, ahol az Asking Alexandriát élőben is hallhattam. Akkor fogalmazódott meg bennem igazán, hogy mi is a fő profilom.
Milyen műfaj áll a legközelebb a szívetekhez a deathcore-on és a melodic death-en kívül?
Gergő: Amikor nem ilyen előadókat hallgatok, van, hogy popzenét vagy D’n’B-t nyomok. Van, hogy nosztalgiázásképp visszatekintek régi heavy metal vagy hard rock kedvenceimhez is. Nagyon nagy kedvenceim voltak a szimfonikus metal előadók mint Nightwish, Sonata Arctica, Epica.
Bence: Nagyon szeretem a jazz-t és a swing-et, nagyon megnyugtatja a lelkemet, és írtó jó zenének tartom.
Tamás: A zenekarban talán én vagyok a legkevésbé deathcore-os. Nagyon sok monoton, atmoszférikus zenét hallgatok, többnyire black metalos beütésűeket. Munka közben segít gondolkodni, vezetés, utazás közben is működik. Szeretek elmélyülni a kis, ismeretlen zenekarok háttérsztorijaiban.
Máté: Nálam eléggé hangulatfüggő, hogy mit hallgatok. Van, hogy popzene, country, hip-hop vagy éppen dübörgős tuc-tuc zene szól. Minden műfajban megtalálom azokat a motívumokat, amiket magaménak érzek.
Mikor jött az életetekbe a zene? Hogyan került először hangszer a kezetekbe és hogyan lett ebből szenvedély?
Gergő: Gyerekként annyira nem érdekelt a zene. Persze a rádióból ismertem pár slágert, ami tetszett de semmi muzikalitás, vagy szenvedély nem volt bennem a zene kapcsán. Az egész akkor kezdődött, mikor a bátyámmal először kezdtünk koncertekre járni. 2007-ben Egerben jártunk egy Metal-Karácsony nevű rendezvényen. Ott több nevesebb hazai zenekar is fellépett. Az a közeg gyakorolt rám olyan hatást, hogy úgy döntöttem, ezt akarom csinálni, kerül amibe kerül. Nem telt bele egy hónap, már elkezdtem pötyögni az első klasszikus gitárunkon autodidakta módon. Utána lavina-szerűen ment tovább a történet.
Bence: Hat éves voltam, amikor a szüleimtől kaptam egy műanyag gitárt, ami szólt. Ehhez volt egy műanyag mikrofon állvánnyal, egy kis hangszóró és egy kábel. Ekkor írtam meg az első világslágerem, a Gitár Gitár című örökzöldet. Majd mikor szüleim hallották, hogy irdatlan jó hangom van, azt mondták, inkább táncoljam el, akkor eldöntöttem, hogy ez a karrier nem nekem való. 8 évesen megkaptam az első dobfelszerelésemet, amit nagyszüleim és a szüleim finanszíroztak. Anyai ági nagypapám énekelt (lemeze is van), testvére hegedült, édesanyám pedig zongorázott, így úgymond került a vérbe is a zeneiségből. Itt ki szeretném emelni Ozsvárt Gábort – akié most jelenleg Magyarország egyik legnagyobb kolbász üzeme, és mindemellett fantasztikus dobos – nála tanultam gyerekként heti kétszer. A szüleim mellett hatalmas köszönet neki is, mert nagy szerepe van abban, amit most a dob mögött tudok.
Tamás: Apukám nagy thrash metalos volt, és még mindig az. Utólag döbbentem rá, hogy konkrétan Slayeren nőttem fel. Még a korai Rammsteint is ő mutatta, egy videokazettán, amire mindig felvette az MTV éjszakai metal műsort. Otthon volt egy akusztikus gitárja és egy tangoharmonikája, amik közül természetesen a gitár vonzott. Elsős koromban be is írattak zeneiskolába, de gyűlöltem a szolfézst, és anélkül nem engedte a zeneiskola, hogy gitározzak. A közoktatás azért nem tudta örökre elvenni a kedvem, gimiben(egy koncerten elkapott pengető hatására) vettem elő újra, azóta pedig része az életemnek.
Máté: A családomban mindig is a középpontban volt a zene, hiszen papám és apukám doboltak, anyukám pedig zongorázott és gitározott kisebb korában. Emlékszem, hogy már 4-5 évesen is teniszütővel gitároztam a nappaliban (néha még most is előfordul) és értetlenül néztem, hogy miért röhög rajtam mindenki. Azt hiszem hatodik osztályos voltam, amikor az egyik, akkori barátomék pont zenekari próbát tartottak egy sráccal. Akkor ők elhatározták, hogy a közösségi házban egy karácsonyi rendezvény keretein belül fel fognak lépni. A próba úgy nézett ki, hogy a gitáros egy dobgitáron szaggatott, a dobos pedig párnákon püfölte az akkori legmenőbb Green Day számot. Természetesen sem a ritmus, sem a hangnem (talán saját hangnemük lehetett) nem stimmelt, de engem olyan szinten megfogtak, hogy mindenképpen szerettem volna csatlakozni hozzájuk. Kicsivel később megkaptam az első SX gitáromat (igazi heavy) és azóta is tart a zene iránti szerelem.
Melyik számotokhoz forgatnátok videóklipet és milyen történetet tudnátok elképzelni az adott dalhoz?
Gergő: Nehéz kérdés a videoklip, hisz még nem volt alkalmunk forgatni a Mhorai-al egyet sem, de újév elején mindenképp sort kerítünk rá! Három lehetséges dal is szóba került ehhez, de még nem árulnám el, melyiket választottuk. Annyi biztos, hogy a videoklipnek indirekt jelentése lesz, amely utal majd valamilyen szimbolikával a dal történetére, de nem egy az egyben illusztrálja azt. Az első videoklipben mindenképp a zenekar megjelenésén és előadásán lesz a nagyobb fókusz, amelyet végig kísér majd a történetre vonatkozó szimbólum.
Melyik az az album, amely meghatározó volt az életetekre nézve?
Gergő: Ebben az esetben én az Iron Maiden 2002-ben megjelent Rock In Rio koncert albumát választanám. Elképesztő a dallista és a koncertvideó is. Bármikor képes vagyok végighallgatni.
Bence: Nagyszerűbbnél nagyszerűbb zenéket hallgat az ember, ezeknek az összessége volt meghatározó. Nem tudnék kiemelni egy konkrét lemezt.
Tamás: Legyen három: The Offspring – Americana: Az első lemez amit éjjel-nappal hallgattam. Metallica – Black album, ezen tanultam meg gitározni, végül pedig Behemoth – The Satanist, ami az első igazán sötét zene amit tényleg szerettem. A lengyel black metal azóta is a szívem csücske.
Máté: Húha… talán megint az Asking Alexandriát mondanám, mégpedig a Reckless & Relentless albumot. Ekkor éreztem azt, hogy belém ment valamilyen vírus, aminek az ellenszerét azóta sem kaptam meg. Remélem nem is fogom (hehe).
A sárga visszatérő szín a zenekarotokkal kapcsolatosan és kifejezetten ikonikus nálad, Gergő. Minek, illetve miknek köszönhető, hogy erre a színre esett a választásod? Mi az, ami elsőként beugrik róla?
Gergő: Ez a sárga szín a Children of Bodom ’I Worship Chaos’ lemezborítóján tetszett meg nagyon. Mély hatást gyakorolt rám, hogy ennek a színnek az árnyalataival milyen kaotikus és világvége hangulatot teremt a művész. Egyben feltűnő is. Mikor a logónkat csináltam, el szerettem volna kerülni, hogy monokróm legyen, azt akartam, hogy amikor meglátják, bármilyen formában, beugorjon a zenekar hangulati világa és atmoszférája. Részben tudatos tervezés eredményeként ez a sárga szín majd minden vizuális anyagunkról visszaköszön. Így kapott a farkasunk is sárgán izzó szemeket és aurát nem csak vizuálisan, de a dalszövegeinkben is.
Honnan jött, miből merítkezett a lemez története a vedlő farkasról?
Gergő: Alapból hatalmas rajongója vagyok a sci-fi és fantasy irodalomnak. Rengetek ilyen könyvet olvasok a mai napig, így szinte erőlködés nélkül született meg ez a koncepció a fejemben. A feladat annyi volt, hogy egy történet felvázolása után a kirakós egyes darabjait, jelen esetben a dalokat felfűztük az album koncepcióra külön-külön történeti fejezetekként. Az alapsztori, amelyet ezen az albumon kifejtettünk, egy vándor-lelkű boszorkány megégetéséből indul ki. A hölgy lelke az emberek által rávetett ítélet után tovább vándorol egy nőstény farkasba, akit ezáltal természetfeletti tulajdonságokkal ruház fel. A farkas vissza-visszajár kísérteni az emberek birodalmát, de a továbbiakban már a farkasok világában él, akik őszintébbek és befogadóbbak. A nőstény farkas szemszögéből azonban végig nézhetjük, ahogy a farkasok különböző családjai is emberekhez hasonlóan viszálykodnak és ölik egymást. Végül aztán egy nagyobb kort átívelve a karakterünk a poszt-humánapokaliptikus világba csöppen és ott szemlélődik, de a lelke még mindig nem kap felszabadulást.
Miként jellemeznétek magatokat néhány szóban?
Gergő: Végy néhány üveg vodkát, jó sok kaját, zárj össze egy szobába és írunk neked egy kiabálós lemezt.
Bence: Szétbökdöséses kecskegyilkolás sárral. Négy ember hihetetlen nagy energiát közvetít.
Tamás: A mindennapos gőz kiengedése, terápia, kardio-edzés, buli, jókedv, energia.
Máté: Legjobb ellenszer a másnaposságra.
Lehet ez a kérdés még túl korai, de a folytatás szintén ezt a koncepciót gondolja majd tovább, vagy egészen más történettel fogtok készülni? Mik a tervek a jövőre nézve?
Gergő: Abszolút nem korai a kérdés, olyannyira nem, hogy a koncepció összeállítása már el is kezdődött! A tervek szerint kapcsolódik majd ehhez a világhoz, igen. Lesznek olyan dalok, melyek kicsit szorosabban és olyanok is, amelyek kicsit elvontabb értelemben, de visszük tovább a történet vonalát. Kicsit megfoghatóbb formába szeretném önteni az egészet, hogy egy izgalmas és érdekes fantasy sztori kerekedjen ki belőle. Az is megfordult a fejemben, hogy tovább gondolva ezt, könyvlapokon is szívesen látnám ezt a történetet. Ki tudja, egyszer talán erre is sor kerül majd.
Máté: A turné közepette már el is kezdtünk ezen agyalni, ahogy Gergő is említette. Mindenképpen szeretnénk zeneileg is valami újat belevinni, megtartva az atmoszférikus irányvonalat, amely azt gondolom, hogy a védjegyünkké vált. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy az agyalásokon túl már a gyakorlatban is elkezdtünk munkálkodni.
Melyik dalszöveg a legszemélyesebb számotokra?
Gergő: A Liberation. Első dalunk ez, amely személyes tapasztalatokat dolgoz fel és témájában talán az egyik legmélyebb.
Bence: Darkened Sun. Bizonyos pillanatokban nagyon jól ábrázolja a lelki világom kivetülését.
Tamás: A Darkened Sun tömör és spontán szövege, meg általában az album sztorijától eltérő váratlan témája nagyon megfogott amikor Gergő átküldte. Mégis hogy jön ide egy kihunyó nap? Nem tudom, de imádom.
Máté: A Gatheringet mondanám. Úgy gondolom, hogy Gergő nagyszerű szöveget írt az album összes dalára, de ez a nóta az, amit minden hallgatás után újraértelmezek és megnyílik előttem valami egészen új.
Van példaképetek?
Gergő: Híresebb zenészek közül Bruce Dickinson, Ozzy Osbourne és Dimebag Darrell életrajzát igazán magaménak tudom érezni. Más miatt, de mindhármukra felnézek. R.I.P. Dime.
Bence: BORLAI GERGŐ. KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!
Tamás: Cseh Tamás és Bereményi Géza. Náluk jobban senki nem írta még le, hogy milyen magyarnak lenni.
Máté: A zenésztársaimat mondanám, hiszen mindhárman nagyon jó emberek és nagyon értenek ahhoz, amit csinálnak. Ez motivál a folyamatos fejlődésben és munkában.
Van-e olyan helyszín, ami lényegében bakancslistásnak tekinthető nálatok fellépés tekintetében? Hogyha igen, akkor kiknek a társaságában zúznátok?
Gergő: Azt hiszem, az országban ebben a stílusban a Barba Negra a legnevesebb klubok egyike és ott még nem játszottam. Úgyhogy ott mindenképp szívesen színpadra lépnék. Mondjuk előzenekarnak a Fit For An Autopsy jöhetne is!
Bence: Csatlakoznék Gergőhöz, de egy bandával kiegészíteném, ez pedig nem más, mint a Chelsea Grin.
Tamás: Bár tudom, nem reális ebben a műfajban, de brutális érzés lehet stadionban játszani. Ennél sokkal elérhetőbb cél, az A38, számomra az mindig kultikus helynek számított. Azt pedig nagyon bírnám ha mondjuk Nergal (Behemoth) végignézné oldalról a koncertünket. Kíváncsi lennék az arcára amikor összenézünk közben.
Máté: Számomra mindig is a Budapest Park volt az a hely, ami teljesen magával ragadott. A zenekarokat illetően pedig csatlakoznék a többiekhez.
Kinek melyik a kedvenc száma az albumról?
Gergő: Kalamona! Szeretem, hogy egy magyar népmeséről írtuk. Érdekesség, hogy ez a dal nem illeszkedik a farkasos koncepcióba, ez független attól. Szimplán jó ötletnek tartottam megírni a dalt és mindenképp rá akartam tenni az albumra. A jövőben tuti, hogy folytatom ezt a népmesei vonalat is.
Bence: Plain River! Ritmikailag a kedvencem és imádom játszani. 
Tamás: Ageless. Nagyon szeretem az outro monotonitását, számomra ez a koncertjeink tetőpontja.
Máté: Érdekes kérdés, mivel hallgatni a Unveiled-ot szeretem a legjobban, játszani viszont az Agelesst, valószínűleg a témák komplexitásából adódóan.
Hogyha egy új szerepkörben kellene kipróbálnotok magatokat a zenekaron belül, akkor melyiket választanátok?
Gergő: Dobos. Alig van ritmusérzékem és soha nem doboltam még 10 másodpercnél tovább dobfelszerelésen. Pedig az nagyon menő, csak sokat kell pakolni.
Bence: Egy basszusgitáros gruppi szeretnék lenni. …Aki furulyázik. 😉
Tamás: Mindig is vonzott az (igazi, dallamos) éneklés, bár sosem próbáltam igazán. Mondjuk Bence válasza után lehet, tényleg maradok a basszusgitárnál. 😉
Máté: Egyértelműen Bencét túrnám ki a helyéről. A nap minden percében jár a lábam és a kezem, állandóan ütök valamilyen ritmust (tudom-tudom, olykor idegesítő, bocsi srácok) Kíváncsian várom, hogy mikor nyomok rá a rendelés gombra valamilyen hangszerboltnál, ha értitek mire gondolok…
Hegemony Tour – 2021
Ne feledjétek: a Hegemony Tour még nem ért véget! Érden, Veszprémben és Zircen is hallhatjátok a srácokat zenélni, hogyha nem hagynátok ki az idei turnéjukat. A részletekről többet megtudhattok a zenekar oldalain!
MHORAI
- Facebook: https://www.facebook.com/mhoraimetal
- Instagram: https://www.instagram.com/mhorai_official/
- Spotify: https://open.spotify.com/artist/48D3F5dD0WHT1RtxwFuUP3
Amennyiben többet szeretnél tudni a srácokról, illetve a Hegemony-ról:
by: Traidusk & Wolfy