Miért éppen a “Hitachi”? Ennél a zenekarnál ez a kérdés nem is lehetne logikusabb, ugyanis már az album többi számát szemlélve is feltűnik, mennyire kirí ez az egy dal. Valójában éppen ez a válasz a kérdésre. Egy roppant rövid tétel a Hitachi, amelyben inkább az elfojtott energia jellemző, nem pedig a kitörő érzelmek, profizmusban gazdag, bravúros gitárszólók. Számomra ez a fajta lefojtottság adja mégis a szám igazi erejét, hiszen olyan érzetet nyújt, mintha egy folyóban a hátamra feküdnék, és hagynám, hogy vigyen, ahova akar, miközben nem érezném a szememből kicsurranó könnycseppeket az alattam fodrozódó, morajló víztől. Patetikusan hangzik bár, de a Hitachi éppen ezt a békés, egyenletes hömpölygést kínálja, amelyben benne feszül a fájdalom, ami kizárólag egyetlen, folyamatosan ismétlődő sor erejéig adja jelét annak, hogy kitörni kíván: “Motherfuckers act like they don’t know…”
A rövid dalszöveget egy többször ismétlődő dallammotívum öleli át és emeli ki, de mégis az egész szám olyan szépen egybeolvad, hogy én a magam részéről képes vagyok akár tízszer egymás után meghallgatni, mert hihetetlen az az atmoszféra, amit teremteni képes. Ez amiatt is meghökkentő lehet, mert a korábban említett fojtott energiákat a vokál eltorzítása is segíti. Ez azonban egyáltalán nem teszi zavaróvá, sőt, kimondottan segít abban, hogy benne maradjunk abba a megfoghatatlan, áramló hangulatba, amit a Hitachi kínál nekünk.
Műfaj: Nu metal, indie, alternative
Zenekar: Ocean Grove (AUS)
Szám: Hitachi
Album: The Rhapsody Tapes (2017)
Dalszöveg:
If there’s one thing I adore
It’s mutters of the ceiling fans
Hitachi saying goodnight through a double glaze
I’m a boy then, you understand?
It’s like sweetness over me
It’s watching a laundry white stained cloth tumble on
Returning to its base colour
I should be glad, ooh
Mit érdemes tudni az “Ocean Grove”-ról?” A 2010-ben alapult első sorban nu metal zenekar rendkívül sokszínű palettával rendelkezik, ami a számok stílusát és hangulatát illeti. Az első stúdióalbumuk, a már picit megismert The Rhapsody Tapes is hihetetlenül különböző műfajokból tevődik össze, így kissé kísérletezős jellege van, ám profi színvonalon. Egyelőre két nagyobb lemezt tudhatnak magukénak azon felül, a 2020-as Flip Phone Fantasyt és a 2022-es Up In The Air Forevert, amik sokkal nu metalosabbak, mint elődje, ezért szinte nosztalgikus élményt nyújthatnak a 90-es, 2000-es évek fiataljai számára. (Azonban 2019-ben történt egy énekesváltás, így csak az első stúdióalbumukon lehet Luke Holmes hangját hallani.) Ha esetleg valaki a keményebb zenei irányzatok felé nyitottabb, ő is talál magának kellemes meglepetéseket a korai EP-ik közt csemegézve. Javasolnám például a kifejezetten 2013-as Outsidert, ami kimondottan megdöbbentő élmény lesz az ebben a cikkben bemutatott szám után, pedig bizony, ugyanaz a zenekar.
A zenekar négy tagja Dale Tanner, Running Touch, Sam Bassal és Twiggy Hunter egyébként nem rég jártak Budapesten, csak előzenekarként, így nem kizárt, hogy akik megkedvelik a munkásságukat és éles szemmel járnak, egy legközelebbi alkalommal is eljuthatnak a koncertjükre. Nem csupán a stúdiófelvételeikben, de élőben is hihetetlen lendület jellemzi őket, úgyhogy én a magam részéről alig várom, hogy ezt személyesen is megtapasztalhassam.
Ocean Grove: https://oceangrove.tv/
by: Fujimi
Leave a Reply