Aktuális interjúnkban a budapesti Icenap kerülhet közelebb hozzátok, Tóth Martin hathatós segítségével. A banda frontemberének köszönhetően eljutottunk a kezdetektől a jelenlegi fejleményekig, de nem beérve ennyivel, arra is kíváncsiak voltunk, miként válhat dalról dalra az új kedvenc nu metal zenekarotokká az Icenap. Garantáljuk, hogy az interjú végére egy póló sem marad a helyén!
Interjúalany: Tóth Martin (ének)
Fujimi: Miképp alapult meg a zenekar? Hol ismertétek meg egymást?
A zenekar az egykori Dolor nevű hardcore-banda holdudvarából alakult, Kádár Robi gitárosunk ide keresett új tagokat még 2019-ben, Farkas Zsombit a YouTube-on látta dobolni, Dési Kristóffal pedig kábé húsz éves ismeretségük volt már ekkor. Legutóbb én csatlakoztam, mint énekes/alkalmi gitáros, állítólag Robi meg Kristóf is egyöntetűen velem szeretett volna dolgozni, szerintem az egyik első próbán, amikor sikerült magam leütni egy monitorhangfallal, kicsit meg is bánták.
F.: Van számotokra olyan zenekar, amire egyfajta példaképként tekintetek koncertek szempontjából? Ha igen, melyik? Úgy értem, hogy ti is olyan show-t csinálnátok esetleg, hasonló elemekkel.
Elég hamar sikerült magunkat definiálni azzal, hogy alapvetően a nu metal címkével ellátott zenekarok közt találtuk meg a közös nevezőt, így leginkább ezek hatásai érződnek zeneileg és esztétikailag is az Icenap-ben, különös kultusz övezi nálunk a Deftones-t, bár talán ők lennének a leginkább megsértődve, ha a nu metallal egy bekezdésben emlegetik a nevüket.
F.: Miért preferáljátok az angol nyelvű dalszövegeket? Könnyebb így kifejeznetek magatokat vagy külföldi sikerek reményében alkottok így?
Alapvetően nagyon nehéz dolga van annak, aki rockzenét, még nehezebb annak, aki metálzenét akar csinálni magyar nyelven. Szerintem sajnos nem is nagyon van olyan produkció, akik ezt a feladatot képesek erőlködés nélkül lehozni, nekünk könnyebbség ennél a műfajnál úgy megszólalni, ahogy azok a zenekarok, akikből egyértelműen inspirálódunk, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy a hazai közönség sokkal ignoránsabb így a szövegekkel és a mondanivalóval kapcsolatban. Én személy szerint nem is várom el, hogy bárkit érdekeljen, így aztán különösen jól esik, ha valaki megdicséri a szövegeinket, vagy érdeklődik felőlük.
F.: Rácsatlakozva az előző kérdésre, nincs bennetek arra indíték, hogy magyarul is írjatok dalszöveget?
Nem mondom, hogy nem került még szóba ennek a lehetősége, tisztában vagyunk a pozitív hozadékaival, főleg, ha egy szélesebb réteget igyekeznénk megszólítani itthon, de amíg nincs az az egyértelmű szituáció, hogy valamit magyarul kelljen megírnunk (amit egyelőre nem látok bekövetkezni) addig erőltetni semmiképp nem fogjuk.
F.: Hogy zajlik nálatok egy új zeneszám elkészítése?
A fő dalszerző Dési, aki basszusgitáros, így különösképp nagy teljesítmény ez tőle, nem? Kristóf, ha hangszerhez ül, akkor belőle ömlenek a témák, és most már azon a szinten van, hogy dalszerzésben is nagyon sokat fejlődött, így van, hogy nem csak egy-egy vázat, vagy téma-gyűjteményt mutat, hanem egy teljes elképzeléssel érkezik, meghangszerelve. Természetesen a dalok a végső formájukat csak a felvétel előtti utolsó pillanatokban nyerik el, és azt valljuk, hogy a jó dalok titka ezekben az utolsóként felvitt rétegekben, elsőre talán fellelhetetlen részletekben rejlik igazán. Reméljük, hogy ezzel a felfedezéssel és hozzáállással már mi is írtunk jó dalt. A szövegeket én alkottam eddig kivétel nélkül, de nagyon jó iránynak tartom, hogy már a srácok is jönnek hozzám ötletekkel akár az énektéma prozódiáját, akár a lehetséges témát illetően. Az új szokásom, hogy a folyamatos telóba jegyzetelés és podcastokból, könyvekből, filmekből megragadt mondatokon lamentálás helyett átálltam a kézi dalszövegírásra, teljesen már súlya van a tintával papírra felvitt szavaknak. Az ember meggondolja mit, és hogyan akar kifejezni.
F.: Volt már olyan dalotok, ahol nehezen jutottatok csapaton belül konszenzusra vagy általában gördülékenyen zajlik a közös munka?
Szerintem a pár lassú dalunk ilyen, mindig nehéz egy metal zenekarnál azt eldönteni, hogy egy ballada belefér-e, és ha igen honnantól öl meg egy koncertet, ilyesmi. Én alapvetően nem kedvelem a rockballadákat, már a szótól is fejfájásom lesz, de például egyéb vontatottabb műfajokat, mint a shoegaze nagyon. Így mindig próbálok úgy állni az ilyen mélabús témákhoz, hogy véletlenül se egy lassított felvételes „rockballada”, sokkal inkább valami kísérleti dolog süljön ki belőle. Ami szerintem külön vicces, hogy Robi a leginkább metálos fazon a zenekarban, de a legszebb, „bontogatós”, tiszta gitártémák ellenben mindig tőle jönnek. Véletlen, aligha!
F.: Mivel foglalkoztok a zenélés mellett?
A legtöbben mind nagyobb cégeknél dolgozunk, csak eltérő iparágban, van a csapatban marketing menedzser, animációs filmkészítő és biztosítási szakember is. Zsombi az egyetlen tag, aki mindent, ami zenélés kártya azt igyekszik kijátszani, rengeteg helyen dobol beugrósként, van több zenekara és mindezek mellett hangmérnöknek tanul.
F.: Még sok klipetek nem jelent meg jelenleg, de erre mennyire szeretnétek alapból hangsúlyt fektetni? Szélesebb perspektívátok van esetleg ezzel kapcsolatban?
Azért ezt nem mondanám, hiszen kábé a kiadott dalaink feléhez mind készítettünk klipeket, főleg mivel említettem, a zenekaron belül is van, aki ezzel professzionális szinten foglalkozik, így az alacsony költségvetés ellenére egész sok, és jó vizuális anyagot tudhatunk magunkénak. Szeretnénk még többet készíteni, egyrészt ez a dalok víziójának a kiteljesítése szerintem, másrészt mivel eddig nagyjából az összes klipben benne volt a saját kezünk munkája, így jó csapatépítő és önmegismerő folyamat is. Ettől függetlenül nem vetjük el, hogy külsős szakemberekkel is dolgozzunk a jövőben.
F.: Melyik számotokra vagytok a legbüszkébbek? Miért?
Biztos vagyok benne, hogy erre mindenki mást mondana, de szerintem abban egyetértenénk, hogy az utóbbi két kiadott dalunk, vagyis a See You Never és a California Poppy azok, amelyeket már sikerült teljesen házon belül elkészítenünk, ami a felvételt, és az utómunkálatokat is egyaránt jelenti. Talán nem ilyen egyértelműen ezek a közös kedvenc dalaink, ha koncertekről van szó, de mint csapat, szerintem ezeknek a rögzítésével érkeztünk meg egy következő szintre.
F.: Kikkel kollaborálnátok a legszívesebben, ha bárkit választhatnátok? Akár magyarokkal, akár külföldi zenekarokkal.
Volt már egy közreműködésünk, Veres Gabi a Watch My Dyingból vokálozott a Walls című számunkban, és az hatalmas élmény volt. Gabi szerintem egy óra alatt felkrákogott többszáz sávot alig pár instrukcióval, mindezt úgy, hogy előtte végig gyalogolt a városon mínusz tíz fokban. Mondanom sem kell, hogy egy teljesen más szintű brutalitás hallgató abban a számban, mint ami az Icenap-re jellemző általában. A jövőben sem zárkózunk el természetesen a közreműködőktől, én személy szerint nagyon szívesen dolgoznék más műfajok előadóival együtt, nagyon vágyom egy női énekes jelenlétére valamelyik dalunkban majd, de a műfajból adódóan egy rapper kollaborációt is illene beadni szerintem. Főleg, hogy manapság már klisének hangzik, de még mindig a hip-hop a legprogresszívebb műfaj, lassan tíz éve, amelynek a metálos elemek is nagyon jól állnak, de újabban a rapperek post-punkkal való kísérletezésétől szoktam eldobni az agyam.
F.: Itt a reklám helye! Miféle megjelenések, illetve fellépések várhatók tőletek a közeljövőben?
A 2023-as évet alapvetően nem a koncertezések priorizálására, sokkal inkább a dalszerzésre, és az első összefüggő kiadványunk tervezésére fordítjuk, valamint a hangzásunk szempontjából megkerülhetetlen audio-technikai fejlesztéseken is dolgozunk. Az egyetlen biztos fellépésünk az április 30-án lesz a Mad Vill minifesztiválon, ami a Mad Kertben kerül megrendezésre a Fővárosban. Ez a Hell Vill és a Mad Scientist sörfőzde közös rendezvénye, és senki ne riadjon meg a vasárnapi dátumtól, ugyanis ez egyike az idei hosszú hétvégéknek, szóval jó lenne itt minél több mindenkivel találkozni. Elképesztő hasznos és tiszteletre méltó ez a kezdeményezés a magyar undergroundnak. Ami a kiadványt illeti, szeretnénk legalább egy kislemeznyi dalt összerakni, hiszen eddig egyszerre mindig egy dalt jelentettünk meg, próbáltuk így mindegyiknek a lehető legnagyobb elérést biztosítani, azonban most már szeretnénk, ha az Icenap-ből egyszerre egy nagyobb szeletet is tudnánk mutatni, nem titkolt szándékunk, hogy egy ilyen kiadvánnyal akár kisebb kiadók, vagy managerek érdeklődését is jobban fel lehet kelteni.
F.: Hol látjátok magatokat 5 év múlva? A vágyak és a realitás is érdekel.
Mivel a zenekar jövőre lesz 5 éves, pedig olyan mintha tavaly kezdtük volna, így annyira nem is tűnik olyan messzinek az a következő 5 év. Azért ez elég sok mindentől függ egy magyar metálzenekarnál, ami alapvetően az önfenntartásból nem lát perspektívákat a nagy kiszabadulásra, ha körülnézünk. Amit mindenképpen szeretnénk, ha olyan kiadványaink lennének, amikre nem csak 5, de 15 év múlva is bólogatva tudunk visszatekinteni, ami a koncerteket illeti, szeretnénk minél több mindenkivel megosztani a színpadot a lehetőségekhez mérten, reméljük a vidéki klubélet hányattatott sorsa javul, mi is nagyon szeretünk a budapesti elefántcsonttoronyból kilépni és minél több helyen játszani. Szeretnénk, ha 5 év múlva is tudnánk a közönségünket gyarapítani, még ha ehhez az is kell, hogy változtassunk a hatásainkon. Túl sokan, még a tőlünk jóval sikeresebb és nagyobb elérésű zenekarok is gyakran megelégszenek azzal, hogy egy magnak játszogatnak, azonban szerintem a zenélésben pont az jelenti a kihívást, hogy ebben a manapság egyre telítettebb és devaluálódó kulturális közegben a rá telepedő érdektelenség és középszer ellen fáradhatatlanul tudj és akarj küzdeni.
Köszönjük szépen az interjút!
Icenap
- Facebook: https://www.facebook.com/icenap.music
- Instagram: https://www.instagram.com/icenap__/
- YouTube: https://www.youtube.com/@icenap9689
by: Fujimi & Wolfy
Leave a Reply