Tavaly ősszel jelent meg a budapesti Auraleak legelső nagylemeze, a The Spirit Matrix. Az alternatív metal, progresszív rock és poszt-hardcore tengelyen mozgó formációval már volt szerencsém interjút készíteni, még valamikor 2023 őszén. Nem csak a zenekarról és a tagokról tudtam meg többet, de a zenéjük is közelebb került hozzám az interjú hatására, melynek köszönhetően biztos voltam abban, hogy nálunk sem marad el ennek a sötét, szemeink számára igen, de a lelkünknek nem ismeretlen univerzum felfedezése, amely a legnagyobb magányunkban is egyfajta melegséget és megnyugvást áraszt. Elérkezett a pillanat, hogy visszaszámoljunk és együtt várjuk a kilövést a legrejtettebb érzéseink galaxisába!
A banda 2020-ban indult útnak azzal a küldetéssel, hogy a nagyérdeműt egy sajátos audiovizuális élménnyel ajándékozza meg mind személyesen, mind a klipjeiken keresztül. Első dalaik 2022-ben láttak napvilágot, melyekkel már nem csak a hazai, de a szomszédos országok különböző koncerthelyszíneit is bejárták. Számos fellépéssel, illetve zenei elismerésekkel a hátuk mögött 2024-ben új mérföldkőhöz érkeztek, amikor október 25-én sor került a The Spirit Matrix debütálására. A lemez a H-Music Hungary (CD-t is tőlük tudtok rendelni) gondozásában vált elérhető a közönség számára. Az érzelmi és mentális küzdelmek témakörét középpontba helyező anyagról többet tudhattok meg a NuSkull cikkének segítségével, ahol részletesen bemutatásra kerültek a dalok, illetve többek között egy interjú is készült a zenekar frontemberével, ahol Gerő András “Hex” Mögött Blogos portréját csodálhatjátok meg egy kellemes olvasmány keretei között.
Zenekar: Auraleak (HU)
Album: The Spirit Matrix (10 dal, 48 perc 11 másodperc)
Műfaj: alternatív metal, progresszív rock, poszt-hardcore
Megjelenés időpontja: 2024/10/25
Kiadó: H-Music
Az Auraleakre gondolva mindig az jut eszembe elsőként, mennyire meghálálja magát az, ha valakik olyan szinten beleadják a szívüket az alkotásba, hogy az minden szinten megmutatkozik és egy végtelenül igényes produktumot eredményez. Gyakran mondják, a szorgalom és a kitartás meghozza a gyümölcsét és ez kérdés nélkül elmondható az ő esetükben. Habár egy hosszabb folyamatnak nevezhető a The Spirit Matrix kiadása, úgy gondolom, hogy megérte ez a várakozás. Lehet arra alapvető elvárásként is tekinteni, hogy egy lemez elejétől a végéig képes legyen fenntartani az érdeklődésünket, a szinte végeláthatatlan zenei kínálatot vizsgálva mégsem magától értetődő. Ma már annyira sok kis- és nagylemez – és persze más kontent is – bizonyítja, hogy a tartalomfogyasztási szomjunk csillapítása érdekében inkább a felvizezést választják egyes bandák, a minőség rovására, de legalább látszólag sokat kapunk kézhez. Szerencsére az Auraleak legelső albumánál nem érződött az, hogy a “na még legyen két-három dal tölteléknek, mert a tíz trekk az már szép mennyiség” mentalitást követnék és alapjában véve mindenhol érződött a számokba belefektetett idő, illetve energia. Az összkép szempontjából az is egy tökre jó dolog, hogy az Indigo és a Comet egyaránt kapott egy fasza klipet, melyek remekül bemutatják, mennyire jól kimaxolható egy dal vizuális életre keltése anélkül is, hogy egy Oscar-díjra érdemes film valamely részletével akarná felvenni a versenyt. A kevesebb néha valóban több és jobb is, teret ad a tudatos építkezésnek. Az In Motion szöveges videója is tetszett, ügyesen megtámogatta a légkörteremtést. Jobban megvizsgálva magukat a számokat és a lemezt mint egységes egészet, azzal kezdeném, hogy tartalmas korongról van szó, profi énekkel és finom riffekkel, hol kellemesen súlyosabb, hol könnyedebb hangzással fűszerezve, na meg dobolásra sem lehet egy rossz szavam, hiszen Dóri [szerk.: Szőllősi Dorottya (dob)] remekül kiveszi a részét a csapatmunkából. Négy ember szenvedélyességéből születik meg az, ami a végeredmény. Nálam a már említett Comet és Indigo című dalok szerepelnek a lemez tételei közül kiválasztott trekk képzeletbeli dobogóján, melyen még a Shelter kapna helyet. Érezhető a változatosságra törekvés és tudom, számtalan esetben nem könnyű feladat a kiemelkedő sokszínűség megteremtése, de mégis maradt bennem egy olyan érzés az utolsó dalt követően, hogy ilyen téren több van az Auraleakben, és ez a kisebb hiányérzet igaz arra is, hogy a kiemelt trekkek figyelembevételével is várat magára egy olyan szám, ami még magasabb polcra emelheti a bandát, nem csak itthon. Zárásként, még az összegzést megelőzően, nem érzem úgy, hogy egy kollab igazán kellett volna, és az is tud túl sok lenni a jóból, viszont a közeljövőben simán el tudnék képzelni egy hasonló beállítottságú, akár nevesnek számító külföldi zenekarral egy közös dalt. Továbbá a már több ponton felbukkanó, atmoszférát az űrbe lövő zenei alapok is nagyobb szerepet kaphatnának egy-egy trekk erejéig, mert az a hangzás és az az arculat, ami az Auraleak identitását adja, nagyon sokra hivatott.
Az előző gondolatmeneteimből kiindulva nem hinném, hogy hosszasan kellene részleteznem, miért értékelem számokban kifejezve egy 8/10-es debütáló anyagként a The Spirit Matrixot, de annyit hozzátennék, ezt az erős nyolcast nagyban az indokolja, amit az eddigiek fényében – a jövőre tekintettel – kinézek a csapatból. Bízom benne, hogy ezzel az albummal kezdődően egy piramist épít fel az Auraleak regionálisan, vagy akár szélesebb körben. Már csak azért is, mert nem csak a külső, de a belső értékei is nagyon rendben vannak a zenekarnak.
Értékelés:
(Wolfy)
Auraleak
Zenekari fotó: Vadas Erik (@erik_vadas_photography)
by: Wolfy
W a y o 
Hozzászólás