Tavaly ősszel látott napvilágot az ICENAP első lemeze, a T.I.M.E., melyet egy csendesebb időszak előzött meg. A kislemezzel nem csak a single single hátán korszak zárult le a banda életében, hanem egy új alapokra és műfajokra helyezett karrierépítés vette kezdetét, ahol azért még a régi arculat is visszaköszön helyenként. A háromtételes T.I.M.E. egy konceptlemez, melynek központi alanya Jade, egy disszociatív identitászavarral élő fiatal nő, de hogy pontosan mit rejt Jade három arca, és hogy mit kapunk a lemeztől, maradjon valamivel későbbre. Ha személyesen is megcsodálnátok az ICENAP-et és a kislemezüket, akkor van egy jó hírünk számotokra, mivel a hónap utolsó napján, február 28-án beveszik az Akvárium Klub Kis Hallját a Shell Beach és a Cica társaságában.
Zenekar: ICENAP (HU)
EP: T.I.M.E.
Műfaj(ok): metalcore, poszt-hardcore, emo
Megjelenés időpontja: 2025. szeptember 26.
Kiadó: -
Az Up-and-Coming 2023-ban többek között az ICENAP-et is megemlítettem plusz egy zenekarként, mivel úgy véltem, hogy a csendesebb évet majd egy jóval zajosabb váltja, és a 2024-es esztendő elhozza a srácok áttörését. Na, a narrátor ilyenkor szokta mondani, hogy “nem így lett”, azaz ezek fényében nem érdemes engem felfogadni jövendőmondónak. Végül 2025 őszéig kellett várni a zenekar következő anyagára, ami kivételesen egy háromszámos kislemez lett, nem pedig egy új single következett. Izgatottan vártam, hogy mi sül ki a banda első lemezéből, mert egy EP megalkotása is teljesen más feladat, mint egy dal kiadása. Külön-külön és együttesen is valami olyat kell alkotni, ami a megjelenések tengerében nem süllyed a mélybe, hanem tartósan felszínen marad. Az sem elhanyagolandó, hogy a nu metal helyett egy metalcore, poszt-hardcore és emo egyveleg került a középpontba, melynek következtében még kevésbé lehetett megsejteni a végeredményt. Számomra a kedvenc ICENAP-trekk egyértelműen a California Poppy volt a lemez meghallgatását megelőzően, és a zenekar dalait élőben, a Mad Villen hallva (2023-ban) meg már kialakult bennem az a vélemény az ICENAP-ről, hogy figyelemre méltó, tehetséges szereplői a hazai felhozatalnak, így a kislemez lecsekkolásához fűződő izgatottság mellé társult némi aggodalom és remény. Aggodalom, hogy az új irány lehet nem jó lépés és “régen minden jobb volt”, és remény, hogy alaptalan ez a bennem lévő kétség. Ezekkel az érzésekkel és előzményekkel kanyarodtam rá a hárompilléres T.I.M.E.-ra.
A nyitótétel a Defense című szám, melynek első percében még hullámzott bennem, mennyire lesz visszatérő szereplője a lejátszási listáimnak az említett dal. A refrénnel és az azt követő szekcióval azonban egyre jobban formálódott a végítélet: egy kivédhetetlenül fülbemászó, energikus és érzelmekkel teli alkotás a Defense. A refrén a csúcs, de igazából a tiszta ének és a scream részek teljes terjedelmüket tekintve úgy isteniek, ahogy vannak. A gitárjáték és a dobolás hozzáadja azt az extrát a dalhoz, amitől nem csak egy remek, hanem egy kerek egész lesz a lemez első tétele. Azaz érzésem a Defense hallgatása közben, hogy hol ezt kapom, hol azt kapom a trekktől, de akármi is történik, jól működik és átgondolt. A “Don’t leave me hanging” zárás kiváló befejezése egy pompás dalnak. Az meg különösen tetszik, hogy valóban tök jól ötvözi ez a dal a régi ICENAP-alapokat.
A Defense és a Youth Large tipikusan esete annak, amikor az ember nem tudja, melyik ujjába harapjon. Az előbbinél említett pozitívumok és főbb jellemzők utóbbinál is jelen vannak, mégse mondanám, hogy pontosan ugyanazt nyújtja a két dal. A Youth Large-ben is minden ott van, amitől egy szám élvezetes számomra: baszó riffek, jól összerakott refrén, átgondolt felépítés, meg még egy jó kis build up és breakdown duó is járt a Baby Jade színre lépéséhez. Tóth Martin, a banda frontembere nemrég egy terjedelmes interjúban sokat mesélt a dalokról is, és elmondása szerint a Youth Large a slágerességével, közvetlenségével a lemez reklámarca, de valahogy nálam csupán a második legjobb, köszönhetően a Dead Madame féle nyitánynak, tehát a Defense-nek. A régi és az új irány hídját megtestesítő dal az új kedvencemmé nőtte ki magát a srácoktól, de simán megértem azt is, hogy valaki miért a Youth Large-ot preferálhatja, szemben a Defense-zel.
A lemez záródala a (Running Out of) Time, mely egyben a leghosszabb szám is az EP-n a négy és fél percével. Korrekt lezárás, a dallamosságra és a dal karakterességére itt sem lehet panasz, de valahogy mégis ez a tétel gyakorolta rám a legkisebb hatást a felhozatalból. A végére nagyon kaotikussá válik, olyan érzést nyújt, mint amikor minden megmaradt puskapor ellövésre kerül, de oly mértékben, hogy azt már sokallja az ember. Ettől még a (Running Out of) Time is bőven egy jó dal, csak a Defense és a Youth Large egy magasabb polcra került nálam. Na és a lemez témájára is kitérve, a Jade karakterére és énrészeire épülő koncepció ötletes, azonban érezhető, hogy nem kezdettől fogva volt a terv része. Úgy vélem, hogy a T.I.M.E. EP a sztori nélkül is egy minőségi lemez, ahol érezhetően összetartoznak a dalok, és amire méltán büszke lehet az ICENAP. Érdekes adalék a Dead Madame, Baby Jade és 8. trió, viszont leszámítva a nagyon fasza lemezborítót (Kádár Róbert gitáros érdeme), nem feltétlenül éreztem volna hiányát az alapkoncepciónak. Az, hogy kihez és milyen érzések, gondolatok, a létezésünkkel járó félelmek tartoznak, már jobban átjön.
A T.I.M.E. egy jó példa arra, hogy itthon is lehet olyan lemezekkel találkozni, amelyek hozzák a nemzetközi színvonalat, ha eddig valakinek kétsége lett volna efelől. Az ICENAP mind a közönségét, mind saját magát megerősíthette abban a kislemezzel, hogy nem csak stílusos single-ök kiadására képesek, hanem EP-kre is simán építkezhetnek. A zenekar korábban az egyik általam kedvelt brit poszt-hardcore bandával, az Acres-szel együtt lépett fel a Dürer Kertben, amit azért emelnék ki, mert remélem, hogy az ICENAP is a közeljövőben legalább annyi, ha nem több emberhez tud eljutni a dalaival, a T.I.M.E. EP-vel és a – jövőben megjelenő – lemezeivel, mint az Acres.
Értékelés:
(Farkas Márk)
ICENAP
W a y o 
Hozzászólás