A Föld bolygó egy rendkívül zajos hely lett a 2020-as évekre, nem is könnyű ezt megszűrni, de mi mégis megpróbáljuk: új rovatunkban egész egyszerűen összegereblyézzük az elmúlt hét fontosabb történéseit az internet villanygitáros szekciójából, amik mellett nem lenne illő elmenni, de valamiért mégis sikerül.
A kánikulához képest elég eseménydús hetünk volt, amiből szinte alig lehetett csupán öt történést kiemelni, szóval biztos lesz olyan, amit megemlíthettünk volna, de nem tettük. Amit viszont tényleg nem lehetett szó nélkül hagyni: dobosok. Kilépő dobosok mindenütt! Meg új dalok – természetesen dobosokkal a fedélzeten. Egyelőre…
Nyolc év után távozik a The Amity Affliction dobosa
Nem kicsit jár rá a rúd a The Amity Affliction-re az elmúlt években: a metalcore-zenekar még tavaly vált el nem túl jó viszonyban korábbi tiszta énekért is felelős basszusgitárosától, Ahren Stringertől – akinek azóta a Kingdom of Giantsből Jonathan Reeves érkezett a helyére -, most úgy tűnik, hogy harmadik bőrcsépőjüktől is el kell búcsúzniuk. Joe Longobardi még 2018-ban volt először csak turnézenészből főállású taggá, és az együtt töltött nyolc évet hihetetlen élményként aposztrofálta a kilépésével kapcsolatos posztjában.
A zenekar egyelőre nem kommentálta a történteket, így azt se tudni kivel folytatják tovább. A banda ősszel beveszi Európát a Silent Planet, a Varials és az Orthodox társaságában, amiből mi sajnos kimaradunk, habár az előző két évben be-beugrottak hozzánk. A csapat 9. nagylemeze, a House of Cards idén április végén jelent meg, az volt Joe vélhetően utolsó performansza az ‘Amity-vel.
Beabadoobee új lemeze csordultig lesz a modern rockzene legmenőbb arcaival
Ha eddig nem nagyon volt meg Beabadoobee (polgári nevén Bea Kristi) munkássága, akkor ezek után majd biztos nagyobb figyelemmel fogjuk kísérni: a filippínó-angol énekes-dalszerző karrierje nagyjából a covid-évek alatt kezdett el szárnyalni, leginkább a popot és a rockzenét a legérdekesebb stílusokkal ötvöző szemlélete okán. A 26 éves hölgy a héten jelentette be, hogy idén ősszel érkezik negyedik nagylemeze Pylon címmel, amiben eddig semmi különleges nincs, hiszen mások is adnak ki két évente lemezeket. Az igazi durranás azonban az album vendégei közt keresendő, akiket most így minden apropó nélkül fel is sorolunk:
- Hayley Williams (Paramore, Power Snatch)
- Brendan Yates (Turnstile)
- Chino Moreno (Deftones, Crosses)
- Evan Stephens Hall (Pinegrove)
- Shane Moran (Title Fight)
- Andrew Fisher (Basement)
- Matt Healy és George Daniel (The 1975 – ők a dalszerzésben segédkeztek)
Semmi kül., csupán a modern alternatív gitárzene legmenőbb nevei egy csokorba szedve, avagy Beabadoobee bevallottan is kedvenc artistjait környékezte meg a lemezzel. Az anyagról az első dal, a Sun Has Set már ki is jött – ez pont egy “vendégtelen” track – a maradék 13 pedig majd szeptember 18-án válik egyszerre elérhetővé. Világ körüli turné is lesz, ami hozzánk legközelebb Németországot érinti december elején.
Közös dalban egyesíti erejét az I Prevail és Amira Elfeky
Tavalyi Violent Nature c. negyedik lemezét idén ősszel tervezi megturnéztatni Európa-szerte is az amerikai I Prevail. A metalcore-banda erre a körre az ausztrál Polarist, valamint a szintén amcsi Amira Elfeky-t viszi magával. Utóbbival most egy közös dalt is kiadtak Paradise címmel, hogy legyen mit együtt előadni a bizonyos állomásokon. A banda elmondása alapján mindig is nagyon szerették Amira munkásságát, az pedig, hogy közösen írjanak egy dalt szinte magától értetődő volt, és rendkívül organikusan lett véghez víve. Amira egyébként a TikTokról kinőtt egyik leggyorsabban feltörekvő friss alt-/nu metal-zenész, második, Surrender c. EP-je tavaly márciusban jött ki.
Minket ugyan ez a turné is elkerül, de október 10-én a bécsi Wiener Stadthallé-ban le lehet csapni a modern metal-csomagra.
A Pancakewar új dalban folytatja bekategorizálhatatlan palkó-zenéjét
A műfaji határokkal nehezen barátkozó elektronikus trió, a Pancakewar 2024 óta próbál palacsintát tekerni a huppogó szubládákon. A palacsintába pedig – mint tudjuk – mehet bármi, szóval a nyúlós szintik és füstös gitárok épp ideális alapot nyújtanak annak a szürreális álomnak, amit a konyhapadlón láttál tegnap este. A pécsi formáció debütáló anyaga 2025 nyarán jelent meg Cipzár címmel, amely tényleg egyfajta “cipzárként” funkcionált a zenekar életében: zárta a múltat és nyitott a jelen felé.
Most új dallal jelentkezett a trió, ez a lehető legakkurátusabb időben debütáló Heat. A srácok a dal hangulatával kapcsolatban így fogalmaztak a NuSkullnak:
“A hódok menők.” – állapítod meg, mialatt a hazajutás utáni rutinodat végzed: lerúgod a cipőd, megiszol két nagy pohár vizet és elnyúlsz a konyhapadlón. Buli előtt már kétszer átnézted a holnapi bevásárlólistát, szóval reggel nem lesz gáz (a vaníliás kólát és a szójaszószt is felírtad). Érzed, hogy maradt valamiféle nyomás a bordád alatt, valószínűleg a szubládák melletti ácsorgás miatt. De ez most nem zavar, legalább nem a hűtő zúgására figyelsz. A villogó elosztót már lekapcsoltad és az ajtót is bezártad fixen (hisz háromszor csekkoltad). Fekszel, és a csempére tapasztod a füled. Hallgatod a szomszéd néni tévéjét, hátha most az egyszer nálad is működik a varázslat. De, nem. A telódért nyúlsz, pörgeted, és eszedbe jut, hogy minden héten jön a noti és csökkenteni kéne a kijelzőidőd. Elrakod, és zuhansz tovább a padlóba. Próbálod felfejteni a dobhártyádba vésett szelvényrajzokat, de nem tudsz belőlük semmit visszajátszani. Elengeded, és belebámulsz a sütő ablakán megjelenő szempárba. Egy kicsit ismerősebbnek tűnik, mint szokott. Kitartóan nézed reggelig és reméled, hogy most talán végre így is marad.
A hozzá készült videót illetően pedig:
Gyakran nagy dolgok, de néha a szemünk előtt lebegő apróságok tapostak végig rajtunk, amit aztán egymásba kapaszkodva próbáltunk feldolgozni. Ezen kiszámíthatatlanságnak a misztikumát szerettük volna elkapni, és azt hogy ugyanazokat a pillanatokat milyen sokféleképpen tudjuk szemlélni.
A banda már élőben is debütált nemcsak Pécsen, de Budapesten is, és ebbe az irányba tendálnak, ettől függetlenül szeretnének még két single-t megjelentetni idén, amibe simán belefér hogy a pszichedelikus posztrockot dubtechnóval, vagy cyberpunkos elemekkel vegyítsék – pont, mint ahogy azt a palacsintában szokás.
Elválnak a Watch My Dying és Potkovácz Márk dobos útjai
Ahogy írtam is a felvezetésben, ezen hét szomorú apropói mind egy bizonyos titulusból távozó zenészekhez köthetők. Magyarország egyik legismertebb és legfontosabb underground metalbandája, a Watch My Dying még 2020-ban csapott le Potkovácz Márkra, aki többek közt olyan zenekarokban is érdekelt, mint a Stabbed, vagy a The Answer Lies In The Black Void. A közös munka hat évig tartott, amit Márk így szemlézett:
Értem az esetleges csalódottságot a zeneszerető emberek között, annak kapcsán hogy kiszálltam a WMD-ből. Nekem is nehéz, gyerekkori rajongóként kerültem a zenekarba. Csak annyira szeretném érzékenyíteni az embereket, hogy mielőtt olyan sztorit alkotnál, ami a csalódottságodat igazolja, kérlek nyisd meg magad a jóhiszeműség oltára előtt is és játssz el azzal a lehetőséggel, hogy nagyon fontos volt nekem ez a zenekar és minden tőlem telhetőt megtettem, jóval a komfortzónámon kívül is, hogy a lehető legjobbat kihozzam belőle. Ennyit és eddig tudtam adni és köszönök mindent! Nem fogok ennél mélyebben belemenni a dologba, maximum személyesen a barátoknak, ezt kérem tartsátok tiszteletben!
A másik oldalról pedig ez az álláspont érkezett:
Potkovácz Márk hat év közös munka után kilépett a zenekarból. A zseniális Stabbed-ből ismert teljesítménye alapján kerestük meg annak idején, de csak a második felkérésre bólintott rá, mert nem akarta félvállról venni a feladatot. Sulis kora óta WMD fanként érkezett hozzánk, emiatt talán a kelleténél jobban is terheltük. Az emberek különböző motivációk mentén fognak zenekarozásba. Vannak, akik feltöltődésért fognak hangszert, mások a feszültség levezetése miatt. Ez a kettő együtt nem jó kombó. Márk egy ideje nem érezte jól magát nálunk, más célok vonzották, mint a sokgyerekes, lassan ötvenes faszikat. Mindez végül egy metronómszámlálásból kiinduló, hangos bazmegolásig fajuló próbán csúcsosodott ki. Őszintén sajnáljuk, hogy így alakult, és jó szívvel gondolunk a közösen eltöltött időre. A leszervezett koncertjeinket természetesen megtartjuk. Az idő szűkössége miatt nem volt egyszerű olyan jó beugrós dobost keresni, aki otthonos ebben a macerás zenében és technikailag is rendben van, de sikerült, és hamarosan be is mutatjuk. Sőt, nem is egyet… Állandó tagot egyelőre nem keresünk, előbb szembe kell néznünk a belső dinamikáink és a kommunikációnk helyretételével. Egy megbeszélést követően úgy döntöttünk, hogy ehhez külső segítséget fogunk kérni. Az ismerőseink között találtunk megfelelő szakembert, aki elvállalta, hogy professzionális módon foglalkozik velünk. Erről hamarosan bővebben is beszámolunk, hogy okulásul szolgáljon másoknak is. A legjobbakat mindenkinek!
A WMD az összes poszt közül dobosból “evett meg” a legtöbbet, szám szerint hatot fennállásának 27 évéből. Legutóbbi lemezük, a 2024-es Egyenes kerülő 15 év kihagyás után jelent meg (ha nem számoljuk a köztes, számokkal jelzett EP-ket), ez volt az egyetlen anyag, amin Márk dobolt.
W a y o 
Hozzászólás