...And I Return To Nothingness (EP)
Együttes: Lorna Shore (US)
Megjelenés: 2021. Augusztus 13.
Időtartam: 18:22 (3 szám)
Stílus: Blackened Deathcore
TRACKLIST:
- To The Hellfire (6:05)
- Of The Abyss (5:44)
- …And I Return To Nothingness (6:12)
I. To The Hellfire
Az EP nyitódala nem más mint, az azt előzetesen is beharangozó ‘To The Hellfire’. Rendesen fel is kavarta az állóvizet, a maga lassan négy milliós megtekintésével! Úgyhogy lássuk is mire az a nagy felhajtás, az új énekes, Will Ramos kvalitásaira kíváncsi kattintásokon túl! A szám tokkal és vonóval kicsit több, mint hat perc. Ez elég sok idő, ilyenkor félő, hogy egy szám ellaposodik, repetitívvé válik. Nos, ha valaki, akkor a Lorna Shore képes konzisztensen érdekes és kreatív maradni. A szám egyáltalán nem érződik hosszúnak, sőt újra és újra játszatja magát! Zsanrájukhoz hűen most is blackened deathcore-t játszanak, ami egy black metál elemekkel megtámogatott deathcore hangzást takar, átvesz és hordoz némi szimfonikusságot, dallamosságot. A dal rögtön egy melankolikus atmoszférát teremtő akusztikus gitárral indít, amely aztán gyorsan átadja helyét elektronikus társának jelezve, hogy valami nagy dolog fog történni. Az első verze azonnal kitörli a csipát bármely álmos szempárból garantáltan. Egy elképesztően gyors és fáradhatatlan darálást kapunk, melyet baljóslatú riffek és némi epikusságot kölcsönző szimfonikus hangzás bolondít meg. A fegyvertárat továbbá egy, keménységét alapul véve is meglepően ritmusos és fülbemászó refrén, illetve egy impozáns gitárszóló erősíti. De a szám titkosfegyvere kétségtelenül, Will Ramos és az a bizonyos záró breakdown. Will olyan magabiztossággal játszik a hangjával, mintha erre született volna. Szinte nincs is olyan extrémebb scream technika amit ne villantana meg. Legyen az üvegkarcolóan magas fry scream, vagy már-már Alex Terrible mélyeivel vetekedő guturál. Még Dickie Allen ork röfögései is belefértek a repertoárba mindenki nagy meglepetésére. A szám egésze egy rettenetesen súlyos, mégis végletekig fegyelmezett, érzelmes, de ugyanakkor sötét, fülbemászó tételt eredményezett. A lezárástól pedig még a megjelenés óta sem tértem magamhoz. Apró szépséghibája a számnak azonban, hogy helyenként a hangkeverés nem a legtökéletesebb. Ez csak annyiban merül ki, hogy Will hangját kicsit elnyomja az instrumentál. De ezzel együtt is egy kiemelkedő számot kapunk!
ÉRTÉKELÉS:
II. Of The Abyss
Előre lelövöm a poént. Az ‘Of The Abyss’ az EP csúcspontja. Míg az első szám abszolút “heavynek” íródott az eddigi diszkográfiájuk jegyében, az EP maradéka inkább egy amolyan ízelítőként szolgál, hogy milyen irányba menne tovább a zenekar hangzás terén. A jövőben egy sokkal melodikusabb, szimfonikusabb hangzást igyekeznek megcélozni. Nyilván ettől még a keménység központi elem maradna. Az ‘Of The Abyss’ tökéletesen reprezentálja az új irányt. Sokkal több benne a szimfonikus elem (háttérben úszó énekkórus, hegedűk stb.), sokkal fülbemászóbb, melodikusabb refrént kapunk, de nem kevésbé szívfacsaró vagy éppen betondöngölő, mint elődje. A track tökéletes fúziója a nyitó tételnek, mely a legsúlyosabb a lemezen, illetve az utolsó dalnak, ami pedig a legmelodikusabb. Röviden amit kapunk: kegyetlenül erős atmoszféra, újabb agyeldobós breakdown és gitárszóló, gyönyörű melódia, és őrületes vokál.
Értékelés:
III. …And I Return To Nothingness
Az EP záró darabja és egyben címadó dala, a nagy finálé, az ‘…And I Return To Nothingness’! Kis érdekesség, hogy ha összeolvassuk a számok címeit, akkor egy haiku verset kapunk. (Japán verstípus, három sorból áll, és nem feltétlen rímel,)
“To the hellfire
Of the abyss
…And I return to nothingness”
A dal egyébként az EP legkevésbé zúzos darabja. Itt inkább a melódiákon és az epikus hangzáson van a hangsúly, mellyel méltóan búcsúztatják el a lemezt. A kórus talán ebben a “legslágeresebb”, illetve breakdownok is alig találhatóak benne. Nyilván vannak, de az előző két számban hallható grandiózus hosszan előkészített világvégeszerű tombolásokra nem épít a szám. Cserébe viszont megkapjuk a legelképesztőbb gitárszólót a három közül. A szám a végére lelassul és egy gyönyörű szimfonikus résszel zárul.
ÉRTÉKELÉS:
...AND I RETURN TO NOTHINGNESS EP
Az ‘…And I Return To Nothingess egy szinte a tökéletességig csiszolt korong, mely egyfajta étvágygerjesztőnek készült a rajongók számára, hogy tudják, mire számíthatnak a jelenleg készülő nagylemezen. Emellett meggyőző bemutatkozása volt az új énekesnek, Will Ramosnak, aki nemcsak hogy gond nélkül vette fel elődjei cipőjét, de rögtön egy számmal nagyobbat kért. Ha szereted a keményvonalas deathcore-t és az epikus melódiákat, akkor ezt az EP-t hallanod kell! Kihagyhatatlan darab!
Értékelés: 9.3
Lorna Shore: Egy New Jerseyben formálódott amerikai deathcore együttes, akik a 2010-es Triumph EP-vel indultak útnak. Azóta már három nagylemez és négy EP fűződik a nevükhöz, illetve jó pár tagcserén, vokalista cserén átesett a zenekar. Énekeseikhez olyan nagy nevek fűződnek mint Tom Barber (Chelsea Grin, Darko US) vagy CJ McCreery. (ex-Sings Of The Swarm)
Aktuális felállásuk: Adam Micco (gitár, basszusgitár), Andrew O’Connor (ritmusgitár, basszusgitár), Austin Archey (dob), és Will Ramos (vokál).
A Lorna Shore-t megtalálod (Youtube): https://www.youtube.com/user/CenturyMedia
by: Traidusk