The Silver Scream 2: Welcome To Horrorwood
Együttes: Ice Nine Kills
Megjelenés: 2021. Október 15.
Időtartam: 47 perc 19 másodperc (14 szám)
Stílus: Metalcore
TRACKLIST
- Opening Night… (0:42)
- Welcome To Horrorwood (3:55)
- A Rash Decision (3:31)
- Assault & Batteries (3:28)
- The Shower Scene ( 3:11)
- Funeral Derangement (3:44)
- Rainy Day (3:01)
- Hip To Be Scared (ft. Jacoby Shaddix) (3:23)
- Take Your Pick (ft. Corpsegrinder) (3:17)
- The Box (ft. Brandon Saller, Ryan Kirby) (3:35)
- F.L.Y. (ft. Buddy Nielsen) (3:00)
- Wurst Vacation (3:50)
- Ex-Mørtis (3:21)
- Farevel II Flesh (5:14)
I. Opening Night…
Az Ice Nine Kills jó ideje koncepcionális albumokban gondolkodik, melynek központi eleme a horror. Az ‘Every Trick In The Book’ lemezükön többnyire horrornovellákat dolgoztak fel, míg a ‘The Silver Scream’-en a legismertebb horror franchise-ok kaptak szerepet egy-egy dal erejéig. Ez a TSC 2-őn is így van, azonban itt főleg olyan filmek kaptak helyet, amelyek szintén eléggé kultikusak a maguk módján, de egy laikusnak, aki nem annyira ismeretes a rémfilmek világában talán nem mondanak túl sokat, míg mondjuk egy „Fűrész” vagy egy ‘Péntek 13’ derenghet nekik. Szintén állandó elem az INK-nél, hogy a videóklipjeik inkább kisfilmekként működnek, melyek folytatáson mesélnek egy extra történetet, amit a lemez köré írtak. A számok így is önállóan értelmezendőek, de ez így is nagy plusz. Ez itt sincs másképp. Jelen esetben a keret történetet egy gyilkosság utáni nyomozás adja, melynek Spencer Charnas, a banda énekese a gyanúsítottja. Az első „szám” az albumon gyakorlatilag csak egy bevezető, akárcsak ez a bekezdés. Felvezeti a lemezt, de semmi több. Zeneileg nincs funkciója.
ÉRTÉKELÉS
II. WELCOME TO HORRORWOOD
A ‘Welcome To Horrorwood’ a lemez első, illetve annak alcímadó dala. Azonban ez annyiban tér el a többi számtól a lemezen, illetve az azok elődein szereplőktől, hogy nem dolgoz fel egy filmet sem. Csúnyán megfogalmazva ez egy „saját” INK dal, mely Holywoodnak igyekszik egy görbe és egyben annál véresebb tükröt mutatni. Nagyszerűen vezeti fel, hogy mit várhatunk az albumtól. A szám egy lassú akusztikus résszel indítja útjára a korongot, ezután pedig elég gyorsan fel is pörög és pofátlanul előhúzza a kalapból már a nyitánynál az egyik, ha nem az eddigi legjobb refrénjüket, amit valaha írtak. Elképesztően fülbemászó és slágeres. Emellett belefért két csodálatosan kivitelezett breakdown is, melyekből az egyik olyan váratlanul ér, mint egy pisztolylövés, a második pedig egy folyamatosan fokozódó epikus zúzással vet véget a számnak. A Welcome To Horrorwood egyszerűen parádés! Az INK fanok mennybe mennek majd tőle, mert minden benne van, amit elvárnának az együttestől!
ÉRTÉKELÉS:
III. A RASH DECISION
Az album harmadik tétele a 2002-es Kabinláz című filmet dolgozza fel, melyben egy csapat fiatal elszigetelten vakációzik a hegyekben, azonban megfertőzi őket egy húsevő vírus, amitől mindegyikőjüknek feltör az igazi énje és kapcsolatukat megfertőzi a bizalmatlanság. A dal elég jól hozza az előző szám által belőtt tempót. Szintén egy elég gyors számmal van dolgunk, melyben hullámvasútszerűen elrejtettek pár „fake pause”-t, ami még inkább növeli a flow élményt és a sebességet. Itt is elég jól vannak vegyítve a melodikus, slágeres részek, illetve a zúzás. Egy fokkal több gusztustalanságban van részünk, ugyanis Spencer olyan magas screameket villogtat meg, amiket nem sűrűn. Ez kölcsönöz a vokálnak egy elég harapós, állatias hangzást, ami tökéletesen illik a Kabinláz hangulatához. A dallamosabb részek egyedi hangulatát pedig többek között finom zongorabillentyűk és a bridgeben hallható zenekari kórus biztosítja.
ÉRTÉKELÉS
IV. ASSAULT & BATTERIES
Az ‘Assault & Batteries’ az első híresebb film a listán, mely az 1988-ban indult Gyerekjáték szériát, azon belül is főként az első részt veszi alapul. (A Chucky széria szintén számít akkora névnek mint egy Halloween vagy egy Rémálom Az Elm Utcában, úgyhogy az előző albumba is lazán beleillene.) A film története szerint a rendőrség súlyosan megsebesít és egy játékboltba kerget egy hírhedt sorozatgyilkost, aki végső elkeseredésében egy varázsige segítségével beköltözteti a lelkét az ott található játékbabák egyikébe, melyet egy anyuka megvásárol az Andy nevű kisfiának. A bonyodalmak ezután kezdődnek, ugyanis Chucky nem szereti túlságosan újdonsült gazdáját! A dal eléggé jól elmeséli a történetet. Egy televíziós híradásba csöppenünk bele ahol beszámolnak egy játékbolti lövöldözésről és egy halott sorozatgyilkosról, majd átkapcsolva egy játékreklámban találjuk magunkat, ahol éppen a „Jófiú” babákat reklámozzák. A cuki reklámdal (melynek a szövege már épp elég hátborzongató) hirtelen félbeszakad, amikor is színre lép Chucky és játszani hívja Andy-t! A dalszöveg Chucky szemszögéből íródott, nagyjából arról beszél mit fog tenni a kölyökkel és az anyjával. Szintén az alapanyag alapos ismeretére utal ahogyan „főhősünk” a szavakkal bánik. Ez a játékbaba nem valami démon vagy egy gyerek kísértet, hanem egy igazi lowlife gyilkos, abból is a legprosztóbb fajta így szépen fogalmazva, káromkodik mint a kocsis! Röpködnek is a „motherfucker” és a „bitch” jelzők rendesen. Emellett kis dózisban finoman hallhatjuk Andy-t beleépítve a dal struktúrájába, ahogy próbálja felhívni az anyja figyelmét arra, hogy a játékával valami nem stimmel, aki természetesen nem hisz neki. Hangzását tekintve nagyon gazdag track, rengeteg érdekesség van benne. A slágeres refrén mellett rengeteg csaholós, false chord screamet kapunk, illetve mondókaszerű, betűzős kántálást, a a filmben is hallható varázsigét, a gonosz kisgyerekkórus pedig csak hab a tortán. Az instrumentál többnyire súlykolós, megspékelve sípolós gumijátékokkal, xilofonnal, kislány kuncogással és egyéb bizarr gyerekekhez köthető hanghatásokkal. Ezen kívül kapunk egy breakdownt, mely egy gitárszólóban csap át, ami egy kifejezetten érdekes ötlet. Nagyon kreatív és jól összerakott szám, történetvezetés terén is baromira jól működik!
ÉRTÉKELÉS
V. THE SHOWER SCENE
A legtöbben kitalálhattátok a címből, hogy ez bizony Alfred Hitchcock klasszikusából, a Pszichó című filmből merítkezik. Itt a lemez kicsit visszavesz a tempóból és egy kicsit lassabb, dallamosabb metalcore számot kapunk. Emellett ismételten nemcsak az album, de a diszkográfiájuk egyik legjobb kórusát prezentálják. Ha valamiben elképesztő ez az album, az a kórusok minősége, kellően dallamosak, fülbemászóak, érzelmesek, pörgősek. A Pszichó történetében egy elég nagy csavar található, így aki esetleg még nem látta annak nem szeretnék lelőni egy több, mint 60 éves spoilert. Maradjunk annyiban, hogy a történet egy motelben játszódik, amit Norman Bates a beteg édesanyjával együtt működtet, ahol több gyilkosság is történik. Norman egy tipikus „anyuci pici fia”, teljesen dominálja őt az anyja és habár láthatóan nem tetszik neki, mégis behódol, nagyszerűen adja vissza a dal ezt a fajta őrlődést. Így mondanom sem kell, hogy Norman szemszögéből ismerjük meg a történetet. Hamár zuhanyzós jelenet, ha van valami, ami annál is ikonikusabb, akkor az a jelenet zenei aláfestése, a csikorgó hegedűk, csellók és a szúrás hangok. Az INK ezt is átemelte a számba egy breakdown erejéig, amit szinte biztos hogy a legtöbb rajongó már epekedve várt az előző lemez óta. Libabőr!
ÉRTÉKELÉS
VI. FUNERAL DERANGEMENT
A ‘Funeral Derangement’ volt az utolsó single, ami az album előtt megjelent és egyben ez volt az, amelyik igazán tűkre ültetett. Jelenleg úgy gondolom, hogy ez a legjobb szám, amit az Ice Nine Kills valaha letett az asztalra. A dal Stephen King klasszikusát, a ‘Kedvencek temetőjét’ dolgozza fel. A történet szerint egy kétgyermekes család új házba költözik. Azonban a ház melletti úton egész álló nap száguldoznak az autók, ami miatt rengeteg kisállat végzi holtan. Ez történik az ő macskájukkal is. Az egyik helyi öregúr mesél az apának egy közeli indián temetőről, ahova ha elásnak egy kiskedvencet, az visszatér a halálból. Az apa eltemeti a Church nevű macskát, aki valóban visszatér, azonban gonosz és agresszív lesz. Egy nap azonban Gage nevű fiúkat halálra gázolják. Az apa végső elkeseredésében, az öreg figyelmeztetése ellenére szintén abban a temetőben hantolja el fiát. Gage végül visszatér és magával hozza a poklot. A szám hasonlóan az ‘Assault & Batteries’-hez, nagyon jól követhetően és részletesen viszi végig a cselekményt. Már az első másodpercekben beránt minket a szám lehengerlő döngölésével, melyhez betársul egy rendkívül fülbemászó és egyben spooky riff. Ezek után jön a fiú halála, amikor is a „Gage!” felkiáltást fékcsikorgás nyomja el, mely egyre élesebb és fülsiketítőbb. A semmiből csap le az első breakdown, mely az ütközést hivatott szimbolizálni, picit halkabb, atmoszférikusabb, mint amit megszoktunk, de annyira váratlanul ér, hogy arc nem marad grimasz nélkül. Ezután egy lassabb szegmens következik, ahol hallhatjuk a háttérben az apa és a öreg Jud vitatkozását. Érkezik az első kórus, melynek ismét csak helye van a legjobbak között. Tudom hogy eléggé elinflálódik ez a kijelentés ennyiszer ismételve, de egyszerűen nem tehetek róla, instant libabőr! Ahogy haladunk előre, a dal egyre dühösebbé válik, a refréneket összekötő verzék egyre keményebbek, a breakdownok egyre súlyosabbak, egy percre sincs megállás. Spencer ismét megvillogtatja, hogy mennyit fejlődött az előző album óta. A mélyei sosem voltak ennyire jók, mint most. Hiába próbálnék, nem tudok fogást találni a tracken. Fenomenális!
ÉRTÉKELÉS
VII. RAINY DAY
A hetedik tétel egy picit kakukktojás. Az ihletet a Resident Evil (Kaptár) franchise szolgáltatta, de véleményem szerint kevésbé a film és sokkal inkább a játék. A dalszöveg tele van ügyes easter eggekkel, mint például a „Where evil has taken up Residence” sor illetve a cím, mely egyértelműen az Umbrella Corps.-ra utal. Elméletemet miszerint meghatározóbb szerepet játszott a játék, alátámasztja a dal hangzása, tele van különböző videójátékos hangeffektekkel, gépies hangokkal, rengeteg indusztriális metál elemmel és a videóklippel, melyben az első két részből fedezhetünk fel utalásokat. A „Become a soldier for the controller, Or battle ’til you beat the game” és a „Game Over, You Died!” részek pedig szintén árulkodóak. Ez a szám akár olyan forduló pont is lehet, mint amilyen anno az ‘Enjoy Your Slay’ volt, talán a következő lemez koncepciója már a horror játékokra fog koncentrálni. Nem lenne rossz ötlet, vagy egy pár. A ‘Rainy Day’ legkiemelkedőbb része azonban nem más, mint… úgy is kitaláljátok! Igen, megint a kórusról van szó! Tényleg hihetetlen, hogy az eddig hallott hat számból négybe annyira erős refrént voltak képesek írni, hogy azok überelik az elmúlt húsz évükben írtak nagyrészét úgy, hogy ebből három egymás után jött, illetve még csak az album felén vagyunk túl!
ÉRTÉKELÉS:
VIII. HIP TO BE SCARED FT. JACOBY SHADDIX
A ‘Hip To Be Scared’ volt az első single a ‘The Silver Scream 2’-ről, amivel bejelentették az új albumot. Mondanom sem kell, slágeres hangzás, fülbemászó dallamok és mesteri szintű történetvezetés. Ha többet szeretnél tudni a számról, akkor itt elolvashatod a róla készült „Ezt hallgasd meg!” cikkünket!
ÉRTÉKELÉS
IX. TAKE YOUR PICK FT. CORPSEGRINDER
A lemez abszolút meglepetése! Az 1981-es ‘My Bloody Valentine’-t dolgozza fel, amiben a rém egy gondatlanságból elkövetett bányabaleset túlélője, aki bosszút áll minden felelősön és azokon is, akik megmerik ünnepelni a Valentin napot, mivel akkor történt a baleset is. Egyértelműen az album, de egyben az egész INK diszkográfia legbrutálisabb darabja. A breakdown előtti bridge-t leszámítva, egy deka clean vokál sincs benne. Ha már a breakdown… atyaúristen! A 2018-as lemez ‘Merry Axe-Mas’ számában csináltak hasonlót, amikor a szokásos metalcore hangzástól eltérve csináltak egy olyan breakdownt, ami már keménységében a slamre hajazott. Kíváncsi voltam kapunk-e valami hasonlót. Nos a ‘Merry Axe-Mas’ kutyafüle ehhez képest! Az amúgy is eléggé deathcore-os szám hirtelen átfordul a slam és a grindcore keverékévé. A melodikus build up után váratlanul ér a kelepelős darálás, amit kapunk, azonban mindig, amikor azt gondolod hogy ennél durvább már nem lehet ez a szegmens, csak tovább, és tovább fokozzák. Emellett felkérték vendégénekesnek a legendás George Fishert (Corpsegrinder), aki a Cannibal Corpse vokalistája. Az Ő és Spencer duója egyszerűen lehengerlő, és az egyik legbrutálisabb breakown-t szállítja idén! Az államat kerestem a padlón, de sajnos nem láttam a grimasztól az arcomon!
ÉRTÉKELÉS
X. THE BOX FT. BRANDON SALLER, RYAN KIRBY
Az 1987-es Hellraiser-t feldolgozó ‘The Box’ két vendégénekest is felvonultat. Név szerint Brandon Saller, az Atreyu zenekar énekese, aki a dallamos kórusban nyújt segédkezet, és Ryan Kirby-t a Fit For A King-ből, aki ikonikus mély hörgéseivel igyekszik felejthetetlenné tenni a számot. A film antagonistái, (az ikonikus Pinheaddel kiegészülve) a pokol szado-mazochista papjai, akiket egy furcsa puzzle kirakásával lehet megidézni, hogy egyszerre gyönyört és fájdalmat okozzanak. Ez a kettősség nagyon jól átjön a dalban, eleve van egy kísérteties hangulata a számnak, de folyamatosan ingázik a keserédes melódiák és a kemény darálás között. A breakdown-tól, melyben Spencer és Ryan kettősét hallhatjuk, megfűszerezve olyan a film ihlette zenei aláfestéssel, egyszerűen futkos a hideg a hátamon. Annyira kísérteties és fenyegető lett. Emellett itt is beleírtak a dalszövegbe rengeteg ikonikus mondatot a filmből, ami ismét csak mutatja, mennyire ügyel a banda a részletekre.
ÉRTÉKELÉS
XI. F. L. Y. FT. BUDDY NIELSEN
A F.L.Y. a legmelodikusabb szám az albumon. Egy kifejezetten szomorú szám, melyet a Légy című film ihletett. Egy feltaláló új találmánya balul sül el és szép lassan elkezd egy emberméretű léggyé változni. Az egyik legjobb klasszikus body horrorfilm. A szöveg rengeteg ügyes szójátékot használ a „fly” kifejezésre melyek, igencsak frappánsra sikeredtek. A keserű melódiákat felvonultató, meglepően slágeres dal baromira jól hozza az eredeti film hangulatát. Azt a kétségbeesést, melyet a protagonista érzett, tudván hogy az órái meg vannak számláva emberként. A dalban egyébként a Senses Fail frontembere is közreműködik.
ÉRTÉKELÉS
XII. WURST VACATION
A Motel című film pár amerikai fiatalról szól, akik Szlovákiába utaznak egy kis ereszd el a hajamra. Azonban a hely ahol megszállnak, a felszín alatt egy olyan létesítményt rejt, ahol az ott megszálló vendégeket néhány gazdag ember szórakoztatására halálra kínozzák. Ebből már kitalálhatjuk hogy a ‘Wurst Vacation’ a szeletelősebb darabok egyike. Viszont ami egyedivé teszi és saját identitást ad a számnak az nem más, mint a német nyelv használata. Ugyanis a filmben több kínzót kapunk, de a legikonikusabb mégis egy német sebész, Johan. Emiatt rengeteg német sort és szójátékot elrejtettek a szövegben. Már a dal címe is igen szellemes, de az elején hallható „Ein! Zwei! Drei! DIE! felkiáltás szintén megér egy misét. A sebész sorait pedig elég jó német akcentussal párosítva hallhatjuk, nagyszerűen megjelenítve ezzel a karakterét. Kifejezetten vérfagyasztó, ahogy fütyörészik, röhög vagy éppen cinikusan viccelődik az áldozatai javára. Lehet koncepcionális volt a német nyelv és akcentus használata miatt, de az instrumentál is eléggé Rammsteinesre sikerült. Az Indusztriál metál sajátosságai érvényesülnek benne, a sok elektronikus hangzás, a széttorzított hegedűkkel a háttérben, az atmoszférikus elemek és még hasonlók. Ezt megfejelve a német vokálokkal, tényleg olyan, mintha egy szokásosnál is haragosabb Rammstein dalt kaptunk volna!
ÉRTÉKELÉS
XIII. Ex-Mørtis
Hangzásra talán az ‘Ex-Mørtis’ a legegyedibb szám az egész albumon. Megvannak benne a kötelező metál elemek, de emellett mind a kórusban, mind pedig a szám egészében elképesztően markánsan jelen vannak a Swing műfaj sajátosságai. Trombita, szaxofon, klarinét, zongora és még sorolhatnám. A dal egyébként Sam Raimi klasszikus horror sorozatát, az Gonosz halottat veszi alapul. Abból is inkább a második részt, mivel az első egy komolyabb hangvételű film volt, ezzel ellentétben a folytatás már inkább volt egy horrorkomédia. Ezt nagyszerűen érzékelteti a dal hangzása, a bohókás és vidám, miközben a szöveg mindenféle csúfságról énekel. Illetve belefért a számba egy kifejezetten Chunky breakdown, melyet megspékeltek a főszereplő Ash-t alakító Bruce Campbell ikonikus „Groovy” és „Swallow this!” mondataival. Kétségkívül az egyik legkülönlegesebb számuk valaha!
ÉRTÉKELÉS
XIV. FAREWELL II FLESH
A Farewell II Flesh egy tökéletes zárószám, mely az 1992-es Kampókéz című filmen alapul! Lassú, zongorával fűszerezett atmoszférikus nyitánya van akárcsak a ‘Welcome To Horrorwoodnak’! Ezután rendesen beindul a szám és minden maradék puskaport bevetettek az album végére! Atmoszférikus kezdés, epikus hangzás, agyeldobós, brutális breakdown-ok és már megint egy akkora kórus, hogy leszakad az ég! Egyébként ez az album leghosszabb dala a maga kicsit több mint 5 percével, ami baromi jól búcsúztatja el a korongot. Egy utolsó nagy refrén, egy végső brutális zúzás, majd csak a méheket hallunk zümmögni (utalás kampókéz eredetére) és minden véget ér. A csúcson hagyták abba a lemezt, az egyik legjobb számmal!
ÉRTÉKELÉS
THE SILVER SCREAM 2: WELCOME TO HORRORWOOD ALBUM
A The Silver Scream második részén nem fogott a folytatások átka, sőt azon kivételek közé tartozik, amikor is az amúgy is zseniális első részt magasan túlszárnyalja! A ‘Welcome To Horrorwood kétségtelenül az Ice Nine Kills eddigi legjobb lemeze! Nincs üres járat, nincsenek töltelék számok, csak végtelenül sok kreativitás, részletesség, illetve az ihlet forrás felé mutatott végtelen rajongás és alázat! Toronymagasan az év eddigi legjobb metál lemeze!
ÉRTÉKELÉS 8.4
Ice Nine Kills: Egy 2000-ben megalakult bostoni zenekar, akik rengeteget dolgoztak az évek során, küzdve fel és fel magukat a ranglétrán, de az igazi áttörést 2018-ban érték el, a ‘The Silver Scream’ nagylemezükkel, mely sorban az ötödik volt!
Aktuális felállásuk: Spencer Charnas, (ének) Ricky Armellino, (ritmus gitár, billentyűk, háttérvokál) Patrick Galante, (dob) Joe Occhiuti (háttérvokál, basszusgitár) és Dan Sugarman. (Gitár, háttérvokál)
Az INK-et megtalálod (Youtube): https://www.youtube.com/channel/UCraPpF98TgLnoL9QwT8vQBg
by: Traidusk