Képes vagy megbirkózni a lelkeddel? – The Plot In You: The Plot In You

Különleges lemezmegjelenést produkált a The Plot In You. Nem teljesen egyedülálló jelenség, de mégis ritkán tapasztalható, hogy az önmagukról elnevezett kiadvány nem egy klasszikus, egyszerre ledobott album, hanem a több évig épített Volume Series összefogása/lezárása. A zenekar az elmúlt években háromszámos etapokban adta ki a dalokat, amelyek most egy 12 tételes, korszakzáró albummá állnak össze. Így különösen releváns nézőpont, hogy nem pusztán azt kell vizsgálni, jó-e a lemez dalról dalra, hanem azt is, összefüggő, egységes albumként működik-e egy olyan kiadvány, amelynek jelentős részét a közönség már régóta ismeri.

Zenekar: The Plot In You (USA)
Album: The Plot In You
Műfaj: alternatív metal, pop metal, metalcore, poszt-hardcore, indusztriális metal
Megjelenés időpontja: 2026. július 10.
Kiadó: Fearless Records
Támpont: Bad Omens, Bring Me The Horizon, Architects, Holding Absence, Thornhill, Beartooth, Dayseeker

A 2021-ben kiadott Swan Song után sokan azt hitték, a zenekar végleg elmozdul a lágyabb, ambientes rock irányába, de az új anyag, illetve az ezt megelőző EP-k bebizonyították, hogy a banda nem felejtette el, hogyan kell agresszív zenét írni. Két évvel ezelőtt a Divide rúgta ránk az ajtót a Vol. 1 első elemeként. Nemcsak zeneileg volt támadóbb, hanem szövegileg is rögtön egy széteső, manipulált, oldalakra kényszerített társadalom képét rajzolta fel. Bár a dallamvilág inkább hullámzó, az album dalszövegei fokozatosan húzzák közelebb a fókuszt. A kollektív megosztottság után megjelennek a mérgező kapcsolatok, az elvarratlan lezárások, az önfeláldozásba csomagolt kötődés és az a keserű felismerés, hogy bizonyos mintákat az ember folyamatosan újraél.

Zeneileg az anyag éppen attól működik, hogy nem próbál egyetlen arcot ráerőltetni a zenekarra. A modern metalcore-os súly, a poposra húzott refrének és az elektronikus textúrák egymás mellett élnek, néha kifejezetten filmszerű feszültséget teremtve. A The Plot In You nem csupán dalszövegeiben erős, és már rég nem is az a zenekar, ami kizárólag breakdownokban gondolkodik. A csendeknek, a vokális töréseknek és a produkciós rétegeknek legalább akkora szerepük van, mint a nyers agressziónak.

A lemez egyik legerősebb vonása, hogy a személyes traumát sosem kezeli elszigetelt magánügyként. A szakítás, a szégyen, a paranoia, a függés vagy a kiégés mind ugyanannak a beteg közegnek a tüneteiként jelennek meg. A Forgotten például kifejezetten kitágítja a megszólalás terét, azaz már nemcsak az egyéni túlélésről beszél, hanem azokról is, akiket a társadalom könnyedén leír, eltakar vagy elfelejt. Mindezt zeneileg elképesztő energiával és dühvel teszi. Ezzel szemben a Pretend és a Spare Me még cinikusabb hangnemet üt meg. Mintha a világ nem egyszerűen szenvedne, hanem meg is tanulta volna újrajátszani a saját betegségeit, miközben mindenki úgy tesz, mintha ez természetes lenne. Ugyanakkor hiába hasonló a kulcsmotívuma e két dalnak, a Pretend keserűbb, személyesebb, melankolikusabb atmoszférával rendelkezik, míg a Spare Me sokkal elidegenedettebb. A lírai én még érti mások szenvedését, de már nem bírja tovább hordozni.

Az album második felében a düh mellé egyre erősebben társul a fáradtság. Az elcsendesedő, magába forduló Silence már nem a nyílt konfrontációról, hanem a visszavonulásról, a határhúzásról és a zajból való kiszakadásról szól. Arról a pontról, ahol a csend nem gyengeség, hanem az önvédelem utolsó működő formája. A You Get One pedig mindezt egzisztenciális szintre emeli azzal a kérdésfelvetéssel, hogy a társadalmi és kapcsolati romlás után mit kezd az ember egyetlen életével, egyetlen lelkével, és elbírja-e annak súlyát. Így az anyag nem pusztán agresszívebb visszatérésként működik, hanem egy sötét, fokozatosan mélyülő számvetésként is.

A The Plot In You itt mintha egyszerre próbálna modern, single-alapú korszakot és klasszikus albumformátumot teremteni. Mind önálló blokkokként megállják a helyüket a lemez egyes részei, de szerencsére izgalmas íve is van a daloknak. Ehhez persze sokat ad hozzá, hogy a zenekar identitásának magja továbbra is Landon Tewers, aki a formációnak egyszerre az agya, énekese, dalszerzője és producere egy személyben. Hangjában jelen van mind a tiszta, sebezhető dallamosság, mind a kontrollvesztett üvöltés váltakozása, ami ezen az albumon is nagyszerűen érvényesül.

A konstrukciónak ugyanakkor megvan az ára, hiszen mivel a dalok jelentős része már korábban ismert volt, a lemez első hallgatásra nem feltétlenül tudja ugyanazt az elementáris újdonságérzetet adni, mint egy teljesen friss nagylemez. Inkább kontextust teremt, mintsem meglepetések sorozatát kínálja. Egészében vizsgálva viszont a The Plot In You nemcsak azt mutatja meg, hogy továbbra is tud súlyos lenni, hanem azt is, hogy a súly mögött mennyi kiábrándultság, önvizsgálat és morális fáradtság gyűlt össze.

Értékelés:

Rating: 4.5 out of 5.

(Gazdag Flóra)

THE PLOT IN YOU

Hozzászólás

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑